A növekedési trend országosan is megfigyelhető: leginkább a Kisalföld és a Dél-Alföld kitett a növekvő forróságnak. A regionális klímamodell szimulációk szerint a melegedés töretlen, a mostani szélsőségek mindennapjaink részévé válhatnak. Az üvegházhatású-gázkibocsátások radikális csökkentése és a klímaváltozás mérséklése mellett elengedhetetlen a minél gyorsabb alkalmazkodás. Ami ma szélsőséges hőhullám, az a jövőben egy átlagos nyári nap lehet Magyarországon. Budapesten már június 18-án, országos átlagban pedig június 21-én átlépte a napi középhőmérséklet a 25 °C-ot, a hőségriadó első fokozatát. Ismét ízelítőt kaptunk abból, ami a klímaváltozás miatt valószínűleg mindennapos lesz a századvég nyarain.
Az éghajlatváltozás egyik nyilvánvaló jele térségünkben a magas hőmérsékletekkel járó szélsőségek gyakoriságának növekedése. A városi környezet, és az ebből fakadó városi hősziget jelenség fokozza a hőhullámok negatív hatását. A burkolt felületek és a gyenge átszellőzés miatt több, akár 5-10 fokkal is magasabb hőmérsékletet mérhetünk a sűrűn beépített övezetekben, mint külterületen.
Trópusi éjszakák száma évente (napi minimum hőmérséklet >20 °C), Budapest-belterület állomáson az 1901-2020 időszakban
Nyilvánvaló a növekedés a hőségriadó különböző fokozatait kielégítő napok számában a múlt század elejétől Budapesten. Míg az 1901-1930 közötti harmincéves periódusban átlagosan 11 hőhullámos nap (hőségriadó első fokozat) fordult elő évente (napi középhőmérséklet nagyobb mint 25 °C), addig a közelmúlt és a jelen éghajlati időszakát (1991-2020) már 26 ilyen nap fellépése jellemezte Budapesten. A másodfokú hőségriadós napok átlagos évi száma 1961-1990-re megduplázódott, 1991-2020-ra pedig megháromszorozódott a múlt század első három évtizedéhez képest.
Budapest, a hőségriadó különböző fokozatait kielégítő napok átlagos száma évente különböző normál időszakokban
A legkomolyabb
megterhelést jelentő harmadfokú hőségriadós napok (legalább 3 napig 27 °C vagy
annál magasabb a napi középhőmérséklet) kiugró növekedését látjuk a fővárosban
1991-től. Míg a múlt század elején nem érte el a 2 napot sem évente átlagosan a
legkomolyabb hőhullámokból származó napok száma, addig a jelen klímában már 7
nap felel meg átlagosan a harmadfok feltételének Budapesten. A legtöbb ilyen
napot, 27-et 2015-ben kellett elszenvedni.
A hőhullámok nagyobb kockázatot jelentenek az idősek és a betegek számára, és az egészségügyi ellátórendszert is jobban megterhelik. A legforróbb időszakokban az éjszakák sem hoznak felfrissülést. Amikor éjszaka sem csökken 20 °C alá a hőmérséklet (trópusi éjszaka), a nyugodt pihenés nem biztosított: a kilencvenes évektől Budapesten ennek számában ugrásszerű növekedést látunk.
Egy hőhullám hatása nemcsak a hosszától, hanem az intenzitásától és a hőhullám során tapasztalt legmagasabb hőmérséklettől is függ. A melegedéssel összhangban országosan is megmutatkozik a hőhullámos napok számának növekedése. Az 1981 utáni, igen intenzív melegedés időszakát tekintve több területen, főként a Kisalföldön, és a Dél-Alföldön a két hetet is meghaladja a hőhullámos napok számának növekedése. A regionális klímamodell szimulációk szerint a melegedés töretlen. Egyre több és hosszabb hőhullám vár ránk a jövőben; az optimista szcenárió szerint 10-24-gyel, a pesszimista szerint 26-54-gyel több hőhullámos nap várható a fővárosban évente.
A hazai eredményeket vizsgálva, a hőhullámos napok száma országosan a legoptimistább szimuláció szerint is a 21. század közepére legalább a múltbeli (1971-2000) érték kétszeresére növekszik, a század végére pedig megközelítheti az egy hónapot. Az Alföld és az ország délkeleti területei különösen kitettek a növekvő hőhullámos időszakok okozta hőstressznek, míg a Dunántúlon és a magasabb hegyvidékeinken várható értékek elmaradnak az országos átlagoktól.
A gyakoribbá, hosszabbá és intenzívebbé váló hőhullámok nagyobb kockázatot jelentenek az idősek és a betegek számára, de az egészséges szervezet koncentráló képességét is visszavetik. Növekedni fog az UV-sugárzás okozta egészségügyi stressz is, mely fokozza a bőrbetegedések kialakulásának kockázatát. Minél hosszabbak és intenzívebbek a hőhullámok, annál nagyobb a hozzájuk kapcsolódó egészségügyi és egyéb kockázat, azonban nem csak az emberek vannak veszélyben.
A rendszerint velük együtt járó aszályok miatt a vízigényes szektorokra, például a mezőgazdaságra is negatív hatással vannak, de az épített környezetre (pl. közlekedési infrastruktúra) is káros a hatásuk. A forró szélsőségek gyakoribbá válása miatt a hűtési villamosenergia-igény is megnövekedett, évente ilyenkor dőlnek meg a nyári rendszerterhelési csúcsok. Módosuló energiaigényekre kell felkészülni: télen az energiaszükséglet mérséklődésére, nyáron a hűtési villamosenergia-igény jelentős növekedésére kell számítani. A már meglévő és a most épülő infrastrukturális elemeket és az épületeinket is ellenállóbbá kell tennünk a hőhullámokkal szemben, előtérbe helyezve az energiahatékonyságot.
A hőhullámok rendszerint aszállyal párosulnak. Ez a mezőgazdasági tevékenységre lesz negatív hatással, csökkentve az élelmiszerellátás biztonságát. Számos sekély tó és vízfolyás esetében a hőhullámok gyakoribbá válása elősegítheti az eutrofizáció (elalgásodás) folyamatának felgyorsulását, ami pusztító hatással lesz a vízi ökoszisztémákra.