A betonpadló felső rétege különösen ki van téve a környezeti terhelésnek. Idővel a tiszta beton porladni kezd, morzsolódik, és sok por keletkezik. A korábban homogén, szilárd felület károsodik, az állandóan szálló betonpor az egészségre is ártalmas. Dekoratív tulajdonságai is nagyban szenvednek csorbát. Ennek megakadályozására a legegyszerűbb és legolcsóbb módszer a betonfestés, ami megakadályozza a nedvességnek a betonba jutását, és megakadályozza a további porladást. A megfelelő betonvédő bevonat kiválasztásához mérlegelnünk kell az elérendő célt. Ilyenek a mechanikai sérülésekkel szembeni ellenállóság, a tartósság, a hőmérséklet-, nedvesség- és egyéb éghajlati körülményekkel szembeni ellenállóság, a szilárdság, és persze az esztétika is. A jól megválasztott betonfesték valamennyi célt szolgálhatja, de, de nem mindegy, hogy kifejezetten mely célokra lett elsődlegesen kifejlesztve. Korábban szinte kizárólag az epoxigyantákat tartották minden szempontból megfelelő védőanyagnak. Ma a költségeket is figyelembe véve a kép árnyaltabb. Nem feltétlenül azért, mert a műgyanták rosszabbak lettek, hanem, mert a különböző betonfestékek is sokat változtak.
A szerves és szervetlen akrilgyanták – különböző pigmentekkel kiegészítve – például kiváló védőbevonatot képeznek a betonfelületen. Gyorsan száradnak, és jól ellenállnak a magas páratartalomnak is, így tökéletes megoldást jelenthetnek garázsokban, erkélyekben, pincékben. Gazdag a színpalettájuk – akár matt, akár fényes felület a cél. Az akril festékek oldószere víz, így könnyű velük bánni. Két rétegben ecsettel vagy hengerrel felhordva, nagyobb felületeken esetleg festékszórót használva, tartós, környezetbarát bevonatot kapunk.
A kétkomponensű akril-szilikonok egyesítik az akril és a szilikon előnyeit. A szilikongyanták szilíciumot tartalmaznak, mely javítja a szilárdságot. A bevonat elektrosztatikus képessége gátolja a porosodást. A bevonóanyag segít megakadályozni a káros mikroorganizmusok fejlődését is. A kopásálló bevonatot két vagy több rétegben kell felhordani. Az egyes rétegek alkalmazása között legalább 3 órát kell várni.
Az epoxi gyanták kétkomponensűek, a két összetevőt a felhordás előtt teljesen homogénre kell kikeverni. Ez a bevonat igen tartós és ellenálló – akár mechanikai, akár kémiai behatásoknak van kitéve a felület. Még a legagresszívabb vegyi anyagokat is elviseli. Esztétikailag is magas szintű, akár tükörsima bevonatot képezhetünk vele. Ezt a bevonatot is két rétegben érdemes felhordani a tartósság érdekében, a munkafázisok között legalább 12 órás intervallumot hagyva.
Jól tapad a betonfelülethez az alkid-uretán zománc is. Viszonylag tartós, nem kopik, nem karcolódik könnyen. Ahol nincs nagy mechanikai hatásnak kitéve, akár 15 évig is esztétikus bevonatot képez. Valamivel rövidebb az élettartama a vinyl festékeknek. A megfelelően előkészítet, letisztított, portalanított betonfelületet nem szükséges két rétegben lefesteni, így is 6-7 évig megfelelő védelmet tudunk biztosítani. A környezetbarát festék élő környezetekben kifejezetten ajánlható.
Két komponens homogén összekeverésével használjuk a poliuretán festékeket, melyek kül- és beltérben egyaránt alkalmazhatók. A bevonat jól szétterül, szagtalan, így a szárítási időszak alatt nem okoz szükségtelen problémát. A kiszáradás után a festék jól ellenáll a mechanikai behatásoknak. Ipari és lakókörnyezetben is használható, jó megoldás lehet garázsokban, műszaki helyiségekben is, mert a kémiai és időjárási hatásoknak is jól ellenáll.
Betonfelületek védelmére használják még a meleg- és hideggumi-festékeket is. Száradásuk után homogén filmet képeznek a felületen, ami akár 10 évig is kitart. A gumivegyület nem jelent veszélyt az egészségre. A fő összetevők a víz és az akrilát diszperzió. Ez az elem, olyan védőfilmet hoz létre, amely megakadályozza a szín elhalványulását a használat során. A festett felület képes a por és a nedvesség visszaszorítására. ?
A betonfelület előkészítése a festés előtt a későbbi tartósság záloga. A friss beton nem festhető, annak legalább 3 hónap száradásra van szüksége, ideálisan 20 fok körüli hőmérsékleten. A beton nedvességtartama nem haladhatja meg a 20 %-ot. A nedvességtartalmat egyszerű eszközzel úgy ellenőrizhetjük, hogy a betonfelületet letakarjuk nejlon fóliával, a széleket leragasztva. A fóliát 24 óra múlva vizsgáljuk meg. Ha vastag páracseppekben tartotta vissza a nedvességet, akkor a beton nedvességtartama még túl magas.
A régóta használ betonfelületet is ajánlatos kezelni. A por, a zsír, a túl sok repedés nem javítja a későbbi bevonat tartósságát. A nagy repedéseket érdemes kitölteni a festés előtt, a zsíros részek ellen meg erős zsíroldót használjunk a jobb tapadás érdekében. A régi beton gyakran csiszolást igényel, amit portalanítás és impregnálás kövessen, majd következhet az alapozás. Ha fontos a csúszásgátlás, akkor egyes gyártók finom kvarchomok hozzáadását javasolják az alapozóhoz. Az utolsó fedőréteget csak akkor vigyük fel, ha az alapozó – kézzel megfogva – már nem tapad.
Festéskor a páratartalom ne legyen nagyobb 85 %-nál, a hőmérséklet pedig +5-+40 fok között legyen. A festéshez ecsetet és széles hengert is használhatunk, a nagyobb felületekhez pedig festékszórót. A széleken és a sarkokon azonban nem lehet elkerülni a kéziszerszámokat ez utóbbi esetben sem. A színezéshez a gyártó utasításait kövessük. Ne terítsünk fel egyszerre túlságosan vastag réteget, mert az nagyon nehezen szárad majd ki.