Forgódobos hőcserélő

A forgódobos hővisszanyerőben a hőcsere mellett a levegő páratartalma is cserélődik. Ez nagy előny olyankor, amikor szélsőséges páratartalmakat kell kezelni. Az ellenáramú vagy keresztáramú hőcserélők lemezfelületén kicsapódó pára a hőjét leadja, de mivel a különböző levegőáramok közvetlen módon nem találkoznak, így a visszanyerhető hő jelentős része távozik a gépből. A forgódob ezzel szemben nemcsak a hőt, hanem az elszívott levegő páratartalmát is megtartja, azt közvetlen módon átadja a befújt friss levegőnek.

A speciális membránnal ellátott entalpia hőcserélős gépek képesek télen a száraz levegő nedvesítésére, nyáron pedig a belső, magas páratartalmú levegő szárítására. Működési elvük miatt a téli időszakban a belső páratartalmat hőcserélés után közel 40%-kal képesek növelni. Nemcsak hőtartalmat, hanem légnedvességet is továbbítják a befújt friss levegő számára. A hőcsere során azonban a helységben lévő páratartalom visszanyerése, és nem további páraképződés történik.

A téli fagyos időszakban a levegő beltérben rendszerint nagyon száraz. A túl száraz levegő élettani problémákat okoz. Kiszárad a nyálkahártya, szemszárazság, köhögési inger lép fel. Nagyobb a hajlam légúti betegségekre. Az élettani hatásokon felül építészeti problémák is fellépnek a házon belül, a fa épületrészek (pl. parketta) fokozott száradására, a fabútorok, festmények, fából készült hangszerek állagromlására kell számí­tanunk.

Az entalpia hőcserélő ezeket megakadályozza, mert az épületben képződő párát nem dobja ki, hanem a friss levegő nedvesítésére használja. Ilyen módon a téli száraz levegő nem szárítja ki nagyon a lakás belső levegőjét. Az entalpia hőcserélő azonban nem párásító! Csak azt a páratartalmat képes hasznosítani, ami a lakásban amúgy is képződik. Ha a lakásban nincs növény, nincs fürdés, nincs főzés, nincs mosás és teregetés, akkor pára sem képződik, így az entalpia hőcserélő nem tud mit hasznosítani. Az entalpia hőcserélő önmagában a levegő nedvesítésére csak elegendő belső páraképződés mellett alkalmas. Biztosan nem tud az entalpiás hővisszanyerő folyamatosan a hideg téli időszakban párásan tartani egy nagy alapterületű családi házat, ha abban kevesen tartózkodnak, keveset főznek, fürdenek, teregetnek.

Nyári időszakban a külső levegő gyakran párásabb, mint a belső. A magas páratartalom nagymértékben rontja a komfortérzetet, mert az ember hőleadása a nehezebb izzadás miatt rosszabb „hatásfokú”. Komfort szempontból feltétlen szükséges lenne a páratartalom csökkentése. Az entalpia hőcserélő nem hozza be a párás külső levegőt a lakásba, hanem képes azt szárítani, ha a belső tér abszolút páratartalma alacsonyabb, mint a külsőé. Ez hosszabb ideig kizárólag akkor lehetséges, ha a lakásban klíma vagy fancoil működik.

Mennyezethűtés vagy más felülethűtés esetén a belső páratartalom lassan igazodik a külsőhöz, tehát önmagában az entalpia hőcserélő levegő szárítására csak korlátozottan alkalmas.

Az entalpiás hőcserélőnek négy típus terjedt el:

– Forgódobos.
– Lemezes (műanyag, vízzel mosható).
– Lemezes (cellulóz, vízzel nem mosható).
– Decentralizált hővisszanyerőkben gyakori a kerámiabetétes hőcserélő.

Ezek közül a forgódobos elsősorban nagyobb méretekben fordul elő, családi ház szintű felhasználása ritka a párás levegővel együtt visszaforgatott, elhasznált levegő higiéniai kérdései miatt. Ezeket a higiéniai és szag problémákat csak drága, ún. szorpciós forgódob alkalmazásával lehet kiküszöbölni.

Hasonló higiéniai kérdések a decentralizált gépek kerámiabetétes hőcserélői kapcsán is felvetődnek, hiszen a külső friss levegő ugyanazon a légcsatornán érkezik a szobába, amin 70 másodperccel korábban a rossz levegő távozott, és amiben a rossz levegő páratartalma kicsapódott.