A lakás páratartalmának ideális szinten tartása nem egyszerű, lehet, hogy ugyanabban a lakásban bizonyos időszakokban párásítani kell, máskor meg páramentesíteni. A fűtési időszakban csökken a lakásban a levegő páratartalma, ami főleg a központi fűtéses lakásoknál fordulhat elő. Minél nagyobb különbség van a kinti és a benti levegő hőmérsékletében, annál szárazabb lehet a levegő a szobában. Az ember számára ideális páratartalom 40-60 százalékos közötti, ami nem kis intervallum, ennek ellenére mégis könnyen megeshet, hogy az nem esik bele ebbe a tartományba. A legjobban pont ennek középértékénél, az 50 százalékosnál érezzük magunkat.
A téli, tavasz eleji, még fűtési időszakban a páratartalom 20 százalékra is visszaeshet, ez pedig a bőr, a szem, és a nyálkahártyák (főleg orrnyálkahártya) kiszáradásához vezethet. A csillószőrrel fedett légúti nyálkahártyán a kórokozók fennakadnak, majd kikerülnek a szervezetből. Száraz levegőjű helyiségben tartózkodva ez az egészségünket védő funkció nem működik jól, ezért könnyebben kapunk el légúti fertőzéseket, de a száraz köhögés is a túl alacsony páratartalmat jelezheti.
Ha a helyiség hőmérsékletet is az ideális 20-22 fokos tartományban van, és a páratartalom is rendben van, az kimondottan jó hatással van a közérzetünkre is. Minden otthonban célszerű lenne tartani egy higrométert, mely méri a helyiség aktuális páratartalmát. Ha ez azt jelzi, hogy a páratartalom 40 százalék alatti, akkor a levegő nedvességtartalmának pótlására, azaz párásításra van szükség, 60 felett pedig annak csökkentésére.
Amikor párásítani kell
Párásítani többféle módon lehet. Tudjuk ezt tenni passzívan is, pl. fürdés után a fürdőszobából a páradús levegőt beengedjük a szobába. Ha sok szobanövényt tartunk azok is folyamatosan párologtatnak, illetve amikor öntözzük őket, a számukra öntözési veszteségként felfogható, a talajukból és cserépalátétjükből elpárolgó víz a lakás levegőjének minősége szempontjából nem veszteség.
De beszerezhetünk hideg párásító készüléket is. Ez a bele töltött vizet apró cseppekké bontja, s páraszerű formában juttatja a szoba levegőjébe. Ebbe tölthetünk hideg kamillateát, különféle illatos növényekből készült leszűrt ázalékleveket, így illatosítjuk is a környezetünket. Egyes típusokon találunk egy kis szivacsos részt, ahová illóolajat cseppentve azt is a levegőbe tudjuk juttatni. Mindenképp tiszta és 100 százalékos növényi illóolajat válasszunk ehhez, és ne „illatolajat”, mert utóbbi is kellemes, csak épp némelyikről jobb nem tudni, miből is készült. Ugyanakkor a párásítást sem szabad túlzásba vinni. A 60-70 százalék fölötti páratartalom már túlzott, és kedvez mind a penészek megtelepedésének, mind a házi poratkák életfeltételeinek.
Magasabb pára, jobb hőérzet
A kicsit magasabb páratartalom bizonyos keretek között nem probléma, főleg télen, kora tavasszal ideális a hőérzetünk kapcsán. Ha ugyanis adott két teljesen ugyanolyan hőmérsékletű szoba, de egyikbe alacsonyabb, míg a másikban magasabb a páratartalom, akkor azt fogjuk melegebbnek érezni, amelyik levegőjében több a pára. Ennek oka, az izzadás fizikai alapjaiban rejlik: amennyiben egy szobában meleg van és izzadni kezdünk, akkor a verejték pontosan olyan hőmérsékletű lesz, mint a testünk, de amint párologni kezd, a folyamat hőelvonással jár, azaz hűteni kezdi a testünket. Normál páratartalomnál ez a folyamat végbe megy.
Ha az adott helyiség levegőjében túl sok a pára, akkor a párolgás sebessége jelentősen lecsökken a bőrünkről – ezért izzadunk nagyon a fülledt levegőn –, ezzel együtt pedig a hőleadás folyamata sem lesz olyan hatékony, ezért a szervezetünk természetes hűtőrendszere nem tudja megfelelően ellátni a feladatát, vagyis ebben a közegben ugyanazt a hőmérsékletet melegebbnek érezzük.
Amikor szárítani kell a levegőt
A túl párás levegőnél a penészek jelenléte is egészségi kockázattal jár: fokozza az allergia kialakulásának valószínűségét. Ilyen esetekben páramentesítővel kell, csökkenteni a levegő nedvességtartalmát. Páramentesíthetünk gyakori szellőztetéssel, amennyiben a kinti levegő szárazabb és hidegebb, mint a benti. Párátlanító gépet különböző méretűt és teljesítményűt vásárolhatunk, ezek közül a megfelelőt általában úgy tudjuk kiválasztani, ha a páramentesítendő helyiség légköbméterét vesszük alapul. E gépeken beállítható, hogy milyen páratartalomnál kapcsoljanak ki, és milyen magas értéknél kapcsoljanak be újra.
A páratartalom csökkenésével a már megjelent penész nem biztos, hogy elpusztul, ezek eltávolításáról nekünk kell gondoskodni. A penészedést csökkentő festékadalékok használata is jó megoldás, de a bútorokat is toljuk el, nézzünk mögéjük, mert általában a szűk, szellőzetlen helyeken – ahol nem jár a levegő – ott jelenik meg a penész. A sok pára nem csak az egészségünk szempontjából hátrányos, a páralecsapódás tönkre teheti a festményeket, a fából készült bútorokat, a könyveket, a fényképeket, de ha a falak vizesednek, akkor vakolathullás is előfordulhat hosszabb távon.