Többfunkciós kerti tavak

Sokan szembesülhetnek azzal a problémával, hogy telkük terepviszonyai előnytelenek. A terep dimbes-dombos, helyenként annyira lapos, hogy időszakosan belvízzel elöntött, tehát komoly tereprendezésre van szükség az elegyengetéshez.
Egyik ismerősön is így járt, és miután árajánlatot kapott az 1500 négyzetméteres kertjének a földdel való feltöltésére és a tereprendezésre, úgy döntött, hogy inkább helyben oldja meg a problémát. Kiásatott egy tavat, az abból kitermelt földet pedig elterítette a kertben. Így csak a markoló gépi óradíjába került az egész: de sima lett e kertje, és lett egy házi horgásztava is, amiben fürödni is lehet.
A kis tavak kialakítása és a bennük való haltermelés bőven visszatéríthetik a befektetett munkát és energiát, a kellemes kikapcsolódás mellett. A nagyobb 100 m2-tol egy hektárig terjedő tavakban akár több család halfogyasztási igényét 40-1500 kg halat is fel lehet nevelni háztáji körülmények között, mégpedig olcsón.
Ezek a tavak betölthetik a kerti dísztó, a fürdőtó a saját kis horgásztó és az élő halraktár szerepét is. Egy 100 négyzetméteres tó pedig csak relatíve (egy szokványos kerti dísztóhoz) viszonyítva nevezhető nagynak, hiszen a legtöbb kertben ez is elfér 10 méteres szélességével, és ugyanekkora hosszával. A mélység legalább 1 méter legyen.
Egy ilyen többfunkciós kerti tó esetén minden köbméternyi vízre fél kilogramm halat lehet számolni abban az esetben, ha az állatokat teljesen extenzíven tartanánk, azaz még a takarmányozásukról sem gondoskodnánk. Ilyen víz-hal arány esetén ugyanis a tóban élő planktonok és növények képesek a halakat élelemmel ellátni. Ha ennél több halat telepítünk tavunkba, akkor annak ellátásáról a biológiai egyensúly felbomlása miatt már takarmányozással kell gondoskodnunk. Utóbbi esetben is kedvező, ha a halak táplálékuk legalább 40 százalékát természetes tápanyagokból fedezni tudják, és a megmaradó részt biztosítjuk csak mesterséges takarmányozással.

A tavak kialakítása és felépítése

Minél nagyobb egy tó felülete és mélysége, a benne levő nagyobb víztömeg annál jobb puffer-kapacitással rendelkezik, azaz képes a hirtelen időjárási és ökológiai változásokat több- kevesebb ideig ellensúlyozni, kiegyenlíteni. Ilyen például nyáron a víz felmelegedése, amely oxigénhiányos állapothoz vezethet. Minél nagyobb a víztömeg, annál nehezebben melegszik fel. De ugyanez vonatkozik a kedvezőtlen vízkivirágzásra, az algásodásra is. Minél nagyobb egy tó, annál kisebb ennek a veszélye.
Egy vízterület minimum fél-, de optimálisan egyméteres vízmélység esetén képes a leghatékonyabban a halak számára szükséges táplálékot megteremteni. A halak táplálékait növények (egysejtű moszatok, hínár, nád), valamint állati szervezetek (zoo-plankton, férgek, puhatestűek, rovarok) képezik.
A víz tömegét növelhetjük, ha az egyik oldalán 2 méteres mélységet alakítunk ki, ez pedig egyre sekélyebbé válik az ellentétes oldalig. A mélyebb területet érdemes körülültetett fákkal részlegesen beárnyékolni.
Egy új tó optimális működését meg kell alapozni, amely áll a trágyázásból (köbméterenként egy kilogramm érett szarvasmarhatrágya) és egy közeli természetes vízből származó vízi szervezetek beoltásából: plankton-hálóval vagy egy női harisnyából készített hálóval zoo- és fitoplanktont gyűjtünk, majd telepítünk a tóba. A parti növényzetről sem szabad megfeledkezni. Néhány szál mutatósabb hínár és nád betelepítésével már elérhető a kívánt hatás. Néhány hét várakozási, illetve pihentetési idő után már elkezdhetjük a haltelepítést.

A kiásott tó vízzáró rétegének kialakítása

A vízzáró réteg kialakítása történhet
-fóliával (0,5-1 mm-es tófólia),
-betonréteggel (10-15 cm vastag, rácshálóval erősített beton),
-agyagréteg (20-25cm) behordásával és tömörítésével
A rugalmas vízzáró rétegek (pl. fólia) esetén érdemes a tavat télen feltöltve hagyni, és a halakat helyben átteleltetni, mivel ezek a vízzáró anyagok képesek a jég nyomásához alkalmazkodni, míg szárazon megfagyva törékennyé válnak. Ezzel szemben kemény vízzáró rétegek (pl. beton) esetén, télen a tavakat szárazra kell állítani. A fenti három megoldás közül az agyagtéglás kibélelés a legolcsóbb. Az agyagtéglák egymás mellé helyezését követően - hogy a téglaközök megszűnjenek - egy döngölő-fával össze kell dolgozni a képlékeny agyagot. Így teljesen vízzáró, egy darabba gyúrt tómedret kapunk. Attól függően, hogy többfunkciós tavunk kiépítésére mennyi pénzt áldoznánk, az agyag csúszósságát enyhítendő, betonlapokkal fedett lépcsőt is építhetünk a víz alá, amely fürdéskor a lejárást segíti.
Mivel a fent említett három vízzáró réteg kialakítás közül az agyag az egyetlen, amely felső részének lemosódásával folyamatosan zavarosítja a vizet, ezt meggátolhatjuk, ha a tó aljára, az agyagra, homok, vagy kavicsréteget terítünk. A tó oldalának agyagbemosódását már valamivel költségesebb módon, betonlapok lerakásával akadályozhatjuk meg.

A tó vízellátása

A vízellátás a legegyszerűbben a talajvízszint alá történő kimélyítéssel oldható meg. Így a talajvíz egyből feltölti a tavat (bizonyos szintig), és vízzáró rétegről sem kell gondoskodni a talaj szelvényezettségétől függően a vízzáró réteg alatti szakaszon. Hátránya az így kialakított tavaknak, hogy aszályos időszakban vízpótlás nélkül szárazra kerülhetnek a halak, illetve az őszi lehalászáskor szükséges vízleeresztés sem oldható meg, hiszen amit kiszivattyúzunk, azt a talaj vízkészlete egyből visszapótolja.
Teljes felületen elkészített vízzáró réteg (agyagozás, fóliázás, betonozás) esetén a vizet kívülről kell a tavakba bejuttatni. A vízről gondoskodhatunk szivattyús megoldással, vagy a tetőről az ereszcsatorna tóba vezetésével, bár ez utóbbi csak kis tavak esetén ad érzékelhető mennyiségű vizet.
Nyáron a víz egyensúlya, illetve a halak táplálkozási kedve és növekedése szempontjából kedvező a folyamatos vízcsere. Erre különösen akkor van szükség, ha a 0,5m3/0,5 kg víz/hal arányt erősen túlléptük, azaz túlnépesedett a tavunk. A vízcsere összeköthető a kert öntözésével, hiszen a növényeknek pont előnyös, ha nem hideg kútvízzel, hanem már állott felmelegedett vízzel öntözünk. A tó biológiai egyensúlya szempontjából pedig kedvező, ha a kiszivattyúzott öntözővíz helyett hideg kútvizet pótolunk vissza. A víz mozgatásáról, ami a szagmentesség egyik előfeltétele szökőkútszivattyúval is gondoskodhatunk, az öntözéses vízcsere mellett.