Az esti kert fényei

Napelemtől, a házra szerelt halogén-lámpákig

Mint általában itt is fő szempontja a világításnak, hogy sötétedés után is tájékozódni tudjunk a kertben. Ehhez legcélszerűbb, ha egy-egy nem túl erős fényű állólámpa, vagy a házra szerelt falikar mellett, kisebb jelzőfényekkel világítjuk meg a járda és a kerti utak vonalát - legalább az egyik oldalról. Erre kiválóan alkalmasak, és egyre kedveltebbek az áruházakban kapható napelemes, földbe szúrható kerti lámpák. A Nap energiájával töltődnek fel, így villamos vezeték kihúzásával nem kell bajlódnunk, sőt a legolcsóbb típusok is automata sötétedéskapcsolóval vannak felszerelve: ahogy lemegy a Nap, bekapcsolnak, hajnalban pedig szintén automatikusan kialszik a fényük.
Amennyiben nem túl nagy felületű a kertünk, és nem akarunk az elektromos vezetékkel bajlódni, ideális megoldás lehet a ház falára szerelhető, többféle méretben és teljesítménnyel kapható halogén reflektor beszerzése, ami az egész kertet bevilágítja. Ezt felszerelhetjük mozgásérzékelővel, aminek köszönhetően nem kell a kapcsoló keresésével bajlódnunk, de mégsem világít egész éjjel a lámpa, csak a mozgás érzékelésétől számított, a beállítás szerint meghatározott ideig.
A mozgásérzékelős reflektorok további előnye, hogy biztonsági célokat is szolgál, hiszen illetéktelen behatolók esetén is kivilágítja a kertet. Ez persze csak akkor előny, ha van, aki odafigyel erre a kivilágításra, ellenkező esetben még segítünk is a betörőnek, hogy ne sötétben botorkáljon fosztogatás közben.
A reflektorok esetén kevés lámpatest felszerelésével érhetünk el jelentős fényerősséget, ám ez csak akkor igazán előnyös, ha a kertben tartózkodó háta mögül érkezik. A reflektorokat ezért lehetőleg olyan helyre szereljük fel, ahol a fényük nem vakító. Rosszul elhelyezett lámpáknál az is megeshet, hogy nem a sötétség, hanem a túl erős fény miatt nem látunk majd rendesen a kertben közlekedve.

Hagyományos kerti lámpák

A kerti világítás megoldásai között szerepelnek a hagyományos, elektromos hálózatról működtethető lámpák, amelyek nagy választékban kaphatók. Előnyük a megbízhatóságuk, hátrányuk, hogy telepítésükkor a villamos energia szakszerű elvezetéséről gondoskodnunk kell. Ezt ritkábban légkábellel oldják meg, de valljuk be, nem túl szép a kert felett keresztül-kasul kihúzott vezetékek látványa. Ez csak akkor lehet jó és nem túl feltűnő megoldás, ha a kertünk a klasszikus térnagyítási elven van megépítve: azaz külső szélein a kerítés mellett találhatók a magas növények, befele a kert közepe irányába az egyre alacsonyabbak, a kert centrumában pedig a gyep található a különféle funkciójú részekkel (szalonnasütő, padok, gyerekjátékok stb.).
Ilyenkor a vezetéket a kerítésen, csőben, vagy fölötte légvezetékként elvezetjük, és ott készítünk leágazásokat róla, ahol a lámpákat elhelyezzük. Így a vezeték jórészt rejtve, a növények takarásában marad, a lámpák, pedig a kert szélső részeiből világítják meg a középső teret.
Amennyiben nem távolabbról világítanánk meg a kert központi részét, akkor a villamosvezetéket védőcsőben, mindenképp a föld alatt célszerű a lámpákig elvezetni. Ilyenkor felállíthatunk kandelábereket, amelyek minden irányban szórják fényüket. Ezek magasságát igazítsuk a kertben gyakran tartózkodók testmagasságához, azaz legalább 1-1,5 méterrel legyenek magasabbak, mint az ott lakók. Ez azért lényeges, mert a megvilágítás így felülről éri a kerti utakat, és a fényforrás nem szemmagasságban található, ami a reflektornál említettekhez hasonlóan szintén kellemetlen hatású. Jó, ha a kandeláberek üvege mintázott, kissé sötétített, tehát nem víztiszta, mert ez szintén csökkenti a szemet kápráztató hatást.
A földben elvezetett kábelről gyeplámpákat is működtethetünk. Ezek a földbe szúrható alacsony lámpák fölülről árnyékolva vannak a burájukon, így csak oldalirányban sugárzik róluk a fény. Ez szintén nem vakító, ám a járórészek jól megvilágíthatók vele.
A villamos-hálózatról működő kandeláberek, kisebb nagyobb világítótesteket célszerű váltókapcsolóval ellátnunk, azaz kültéren is ki-be kapcsolhatók, és a házból is vezérelhetők legyenek. A házban lévő kapcsolók előnye, hogy nem kint a sötétben kell keresnünk a kerti világítás kapcsolóit, bár ez sem okoz gondot, ha olyan kültéri kapcsolót választunk, ami világít a sötétben.

A közvetett megvilágítás hangulatosabb...

A jobb tájékozódás biztosítása mellett a kerti fényeknek külön hangulata is van, amit főleg akkor élvezhetjük, ha nem a kert funkcionális részeinek (utak, padok, pihenőhelyek) direkt megvilágítására törekszünk. Ezt elérhetjük úgy, hogy egy a föld közelébe elhelyezett reflektorral, vagy irányított fényű, nagyobb teljesítményű izzóval ellátott lámpával, egy-egy szép formájú, nagyméretű növényt világítunk meg. Így az erős fény a növényre vetül, és csak az onnan visszaverődő, sokkal lágyabb hatású, gyengébb, hangulatosabb és nem vakító visszavert fény világítja be a kertet.
A kerti tóba is vásárolhatunk már olyan világítótesteket, amelyek fénye a víz alól világítja meg a part menti növényzetet. Ezek burája különböző színűre cserélhető, így a fény színét is megválaszthatjuk. Sőt vannak típusok, amelyek színe folyamatosan változik azáltal, hogy a fényforrás fölött egy többszínű korong forog. Legtermészetesebb persze a színezetlen búra, ám ebben az esetben sem kell a különleges látványról lemondanunk, mivel a fényforrás fölött fodrozódó víz különös, mozgó fényjelenségeket vetít a környezetre.