Érdekességek az aszalásról

Az aszalásnál oda kell figyelni a megfelelő hőmérsékletre, igaz ezt a problémát egy modern aszalógép leveszi a vállunkról. Ha túl alacsony a hőmérséklet, akkor lassan megy végbe a vízvesztés, ha túl magas, akkor a gyümölcs felszíne hamar megszárad, és ez a kemény kérges rész, nem engedi ki a nedvességet a gyümölcshús belsőbb részeiből. Így annak nedvességtartalma nem csökken le megfelelően, ami miatt a késztermék nem tartható el, hamar romlani kezd.
Az aszalógépekkel számos rendhagyó terméket is készíthetünk, erről részletesen a használati utasítás tájékoztat bennünket. Aki nagyobb mennyiségben aszal, annak érdemes olyan, nagyobb teljesítményű aszalógépet választania, amelynek tálcái bővíthetők, azaz ha a géphez 5 tálca jár az alapcsomagban lehet, hogy még további 10-25 tálcával is tud aszalni egyszerre. Ezzel időt és energiát spórolunk.
A tálcákhoz különféle betétek is kaphatók, ilyen a szita vagy a tömör tálcabélelő lap. A szita főként az apróbb szemcsés növényi részek szárításakor válik hasznunkra, hiszen sok olyan gyógy-, vagy fűszernövény van, amelynek csak bizonyos szerveit használjuk: magját, apró virágait, egyebeket... Ezek méretüknél fogva - és attól, hogy száradás közben térfogatukból is veszítenek - könnyen áthullhatnának a tálca résein. Ekkor kell a szita, ami megakadályozza ezt.
Másik hasznos kellék a tömör tálcabélelő lap. Ezen kiszáríthatunk leveseket, így eltárolhatjuk, és később kis vízzel felfőzve újra tálalhatjuk. Másik lényegesebb oka a tálcabélelő használatának, ha nem gyümölcsszeleteket, hanem gyümölcspürét aszalunk, szárítunk. Ehhez pürésítjük a gyümölcsöt, majd egyenletesen rákenjük a tálcabélelő lapra. Elkészülve ez gyümölcstekercsként tálalható különlegesség.

Az aszaláshoz a gyümölcsöket némiképp elő kell készíteni. Mosni, némelyiket hámozni, a magokat eltávolítani. Az aszalási idő általában 14 óra körüli, ez persze függ a gyümölcs víztartalmától és a szeletek vastagságától. Az ideális szeletvastagság 5 mm körüli. A könnyen barnuló gyümölcsök esetén aszkorbinsavas vízben áztatva előzhetjük meg ezt az esztétikai hibát. Egy evőkanálnyi aszkorbinsavat, (gyógyszertárban kapható kristályos C vitamint) oldjunk fel két liter vízben, és két percig ebben áztassuk a gyümölcsszeleteket a barnulás megelőzésére. Ezt helyettesíthetjük citromlével is.
Egyes gyümölcsöket, mint a szilvát vagy a sárgabarackot, felezve, majd kifordítva érdemes az aszalótálcákra helyezni, így csökkenthetjük az aszalás idejét, ezzel az energiafelhasználást. Szőlőt, áfonyát és olyan gyümölcsöket, amelyek kicsi átmérőjűek, nem felezzük, de mivel a viaszos rész védi a gyümölcshéjat, ezért három percig tartsuk lobogva forró vízben. Emiatt kis repedések keletkeznek a gyümölcs héján, aszaláskor ezeken tud majd távozni a víztartalom.
A gyümölcsök aszalása akkor kész, ha meghajlítva nem keletkeznek nedves foltok rajta. Egyet-egyet próbaként tépjünk ketté, így megállapíthatjuk, hogy a belsejében sem maradt-e túl sok nedvesség. Az aszalt gyümölcsöket, ha süteményekben szeretnénk felhasználni, vissza kell duzzasztanunk, így nem lesznek rágósak. Egy csészényi aszalt gyümölcshöz ugyanennyi víz elegendő, ami ha forró, akkor gyorsabban megy a visszaduzzasztás. Az aszalás lényege, hogy azzal, hogy a gyümölcsből vizet vonunk el, a relatív cukortartalma megnő, ami tartóssá teszi, szellős hűvös helyen így eltartható a gyümölcs. Felhasználáskor pedig az elvesztett víz egy részét visszaadjuk a gyümölcsnek, hogy ezáltal az eredeti, friss gyümölcshöz hasonlót kapjunk.
A zöldségek többségét a gyümölcsökhöz hasonlóan aszalhatjuk, száríthatjuk. A borsót azonban érdemes előfőzni, különben aszalás közben tovább érik, öregszik. A gyógynövények és fűszernövények aszalásához rövidebb idő, és alacsonyabb hőmérséklet is elegendő.