Fal- és padló szegélyek

Gipszstukkók helyett sztirol díszlécek

A sima falfelületek tagolását, díszítését azelőtt szinte csak a körülményesen falra erősíthető gipszstukkókkal lehetett megoldani. Az igényesebb, mondhatni klasszikus ihletésű átalakításoknál ugyan továbbra is a gipsz alapú díszítő elemek dominálnak, ám egyre többen választják ezek helyett a könnyű, sztirolhabból extrudált díszléceket és egyéb díszítményeket.

Szinte pille könnyűek és kimondottan e célra kifejlesztett diszperziós ragasztókkal gyorsan a falakra rögzíthetők. A profil- és méret választékuk bőséges, sőt egyes típusokhoz negyed köríves sarokelemek is beszerezhetők. A rejtett mennyezetvilágításokhoz kialakított, vagy a függönytartókat eltakaró ívelt mennyezeti holker elemek sem hiányoznak a gyártók és forgalmazók kínálatából. Ezen kívül különféle stílusú mennyezetrozetták egészítik ki az ilyen jellegű termékek választékát. A polisztirol idomok felülete bármilyen falfestékkel átvonható, és nemcsak kiemelkedő profiljukkal tehetők változatossá a sík felületek, hanem esetenként a falak színkombinációs festésére is insprálhatják a kreatív lakásfelújítókat. Ide tartoznak még a polisztirol álmennyezetek is, melyek 50 cmx50 cm-es lapokban kaphatók.

Az új padlókhoz új szegély is dukál

Padlócserék esetén - legyen az PVC-, szőnyeg, laminált-, vagy bármilyen faalapanyagú padlóburkolat - alapvetően anyagában, illetve színben hozzá illő új padlószegély falra erősítése is szükséges. Ezek kínálata is bőséges. Azon felül, hogy csak a szegélyezett padló mondható befejezettnek, feladatuk esetenként lehet több célú is. Megválasztásukkor ne csak a felületi színükre, hanem a felerősítésük módjára is érdemes nagyobb figyelmet fordítani. A szegélyeket ugyanis általában a falra kell felerősíteni, mégpedig úgy, hogy alsó élük a padlóra szinte hézag nélkül illeszkedjen. (A PVC-szegélylécek profibb fajtáinál egy lágy 1-2mm-es gumicsík segíti a falhoz és padlóhoz simulást, a hibák kevésbé látszanak, valamint por és egyéb szennyeződés is kevesebb jut a szegélyléc mögé.) Az egyszerűbbeket vagy ragasztással, vagy dübeles csavarokkal szokás közvetlenül a falra erősíteni. A ragasztás azonban a fal egyenetlenségei miatt nem igazán tartós és falfestéskor a szegélyekre ragszalagos takarás szükséges a ráfestés elkerülése miatt.

A csavarozott szegélylécek festéskor némi fáradsággal eltávolíthatók és újra visszacsavarozhatók a helyükre, ám vannak ennél ötletesebben felerősíthető padlószegélyek is. Ezeket a falra előzőleg felcsavarozott lemezsarukra lehet pattintani, és szükség esetén gyorsan el is távolíthatók. Ezen felül egyes típusok kábelek, elektromos vezetékek elrejtésére is alkalmasak. A klipszre pattintható szegélylécek többnyire MDF anyagból készülnek, felületük bő színválasztékú, és rendszerint fautánzatú fóliával borított. A kábelcsatornások viszont túlnyomórészt PVC-ből készülnek. (MDF-nél - ha van rá egyáltalán lehetőség - csak 1 kábel elvezetéséhez van hely, de ez is elég ritkának számít.) Méreteik 3,5-8x240 cm közötti, és általában külső oldalaik lágyan ívelt profilúak, felül lekerekített élűek, ám léteznek 11 cm szélességű padlószegélyek is.
A PVC-ből készült és kábelcsatornaként is használhatók padlószegélyek két darabból állnak, az alsó fogadó gerincekkel ellátott idomszálat kell a falra csavarozni, és ennek hosszanti bordáira pattintható fel a fazonos homlokkialakítású, általában különféle fautánzatú mintázattal ellátott takaróléc. (Felújításkor a lappattintható takaróléc eltávolítható, nem gond, ha a tartólécet lefestik.) E padlószegélyeket a padlóburkoló anyagokat forgalmazó üzleteken lehet beszerezni, lehetőleg a padlóval együtt, mert így a szegélyek színét könnyebb a padlóéhoz illeszteni. Fontos még megjegyezni, hogy az MDF-szegélylécek érzékenyek a nedvességre, és a színük is halványul idővel.

A kombinált padlók is igénylik a szegélyezést

Egy nagyobb lakásfelújításkor nem ritka, hogy kisebb helyiségeket egybenyitnak, de a lakóhelyiség eltérő funkcióit más-más anyagú padlóburkolatokkal teszik hangsúlyossá. Ezt a helyiség különböző részeinek a funkciójához igazodva szokás megválasztani, így a könnyen takarítható kerámialap, vagy laminált padlóburkolat mellé esetleg egyéb, többnyire szintben eltérő burkolóanyag kerül. A kétféle burkolat szélei így balesetveszélyesek és szegélyezés nélkül nem is szépek.
Ezt a különféle anyagú padlók szegélyezéséhez kifejlesztett áthidaló idomok beépítésével lehet megszüntetni. Ezeket mindig a padlók anyagához, illetve a felületek szintkülönbségéhez igazodva kell megválasztani. Anyaguk eloxált alumínium, hosszuk általában 1,8-2,7 m, a küszöb 0,9 m, szélességük azonban fajtájuk szerint változó.

Kerámia burkolat mellé általában kis szint áthidalásoknál a ragasztóanyagba ágyazott-, vagy öntapadó réteggel ellátott szegélyidomok az ideálisak. Az 5 mm-es szintkülönbségek esetén a ferde záró felületű idomok a megfelelők. Ennél nagyobb szintkülönbség is áthidalható öntapadó felületű szegélyidommal, de csak akkor, ha a ferde rész kellő szélességben rátakar az alatta levő burkolóanyagra.
Ezektől eltérő kialakításúak az ún. rápattintós szegélylécek, amelyeknek fogadó része az aljzatra rögzítendő, pl. szerelőragasztóval. A két burkolat széle között 10-12 mm hézag szükséges ahhoz, hogy a záró idomot az alatta levő fogadó idom szárára lehessen pattintani. Ezek között is van csekély szintkülönbségeket áthidaló típus, ám a jelentősebb különbségek esetén csak ferde lefutó oldalú takaróidomokat lehet alkalmazni.
E takaró szegélyidomokkal szinte bármilyen padlókombináció széle esztétikusan lefedhető, ami a padlócsatlakoztatásokat nemcsak elfedi és védi, hanem hangsúlyosabbá teszi az eltérő burkolatok határvonalait.