Korszerű lakásszellőztetésre több cég is kínál kész megoldásokat,
amelyek azon túl, hogy folyamatosan biztosítják a jó közérzethez szükséges friss
levegőt, a beépített hőcserélő segítségével az elhasznált levegő hőjének akár
90%-át is át tudják adni a friss levegőnek, így minimális marad az energiaveszteség.
Egyes rendszerek a fűtési vagy a használati melegvizet is képesek melegíteni.
A szellőztetés szükségességének megértéséhez érdemes áttekinteni, hogy melyek
is azok a láthatatlan körülmények, amelyek mindannyiunkat körülvesznek otthonunkban.
A hőmérséklet-páratartalom mikroklíma az épületek egészséges életterének legfontosabb
tényezője. Az egészségügyileg ajánlott 50-70 %-os relatív páratartalom, amely
megakadályozza a légutak kiszáradását, egyben penészképződéshez is vezet, főként
a hűvös, nem szellőztetett helyiségek sarkaiban, küszöbök közelében és a mennyezeten.
Mindennek következménye az emberek megemelkedett fogékonysága a betegségekre,
a gyakori rosszullétek, az allergia, a légcsőgyulladás.
A
túl jól megoldott ablakrés-tömítések következtében a fent említett probléma
napjainkban soha nem tapasztalt méreteket öltött. A magasabb relatív páratartalom
következtében (60% felett) jelentősen megnövekszik a mikroorganizmusok száma,
amelyek nem pusztulnak el (pl. Staphylococus, Streptococus), míg az alacsonyabb
páratartalomnál (30-40%) a túlélő mikroorganizmusok száma jelentősen lecsökken.
Csökkenő páratartalom esetében jelentősen kisebb az atkák előfordulása a textíliákban,
és ennek következtében az asztmás megbetegedések száma is kevesebb. A páratartalom
elsődleges forrásai: az emberi metabolizmus (50-250 g vízpára/ó/fő, a kifejtett
tevékenységtől függően), fürdőszoba (700-2600 g vízpára/ó), konyha (600-1500
g vízpára/ó) és a ruhaszárítás (200-500 g vízpára/ó/5 kg).
A fejlett országokban a fent említett okokból kifolyólag a megfelelő páratartalom
(35-45%) biztosítása érdekében előírják az állandó, szabályozott gépi szellőztetést.
A mikrobiális mikroklímát a mikroorganizmusok, baktériumok, vírusok, penészgombák,
gombaspórák és pollenek alakítják ki, amelyek allergiás reakciókat válthatnak
ki.
AZ AEROSZOLOS MIKROKLÍMA
Az aeroszolok apró szilárd (por) vagy folyékony részecskék (köd) tömege
finom permet formájában. A házipor különösen az 1 mikronnál kisebb méretű
szemcsék szintén okozói lehetnek az asztma kialakulásának.
ILLATMIKROKLÍMA
A hagyományos szagforrásokon kívül (dohányzás, főzés) megjelennek eddig nem
ismert források is: sztirének, formaldehidek, festékek kipárolgása stb. Értékelési
szempontként és mérhető mennyiségként általában a levegő 0,1% CO tartalmát adják
meg. A lakások illatmikroklímáját elegendő mennyiségű friss levegő bevezetésével
lehet biztosítani. A szellőztetés mértékének általánosan elfogadott értéke 25
m3/h egy személyre vetítve, közömbösítendő az emberi kipárolgást.
TOXIKUS MIKROKLÍMA
A toxikus mikroklíma kialakulása kedvezőtlen élettani hatású gázok jelenlétével
magyarázható. Az épületek belterében a legveszélyesebb a CO. Rossz keringtetéssel
szellőztetett konyhák esetében a gáztűzhelyek NO termelése következtében a rákkeltő
hatású gáz koncentrációja elérheti az 50 mikrogramm/m3-t is.
MI A MEGOLDÁS?
A mérések szerint egy korszerűen megépített családi ház összes hőveszteségének
49%-a a szellőztetések során keletkezik. 23%-kal második ok az ablakok rossz
hőszigetelése, és mindössze 15% vész el a falakon keresztül. A 80-as évek közepén
a falakon keresztül távozó hő 25, míg a nyílászáróknál tapasztalható veszteség
28%-os volt. A szigorodó építési előírásoknak megfelelően a falak hőszigetelése
sokat javult, a nyílászárók minél tökéletesebb tömítésére is sok gondot fordítunk,
miközben a drágán felfűtött lakás hőjének jelentős része a szellőztetés során
távozik a környezetbe.
A
megfelelő szellőztetés a ház alagsorában vagy picéjében elhelyezhető szellőztető
berendezéssel oldható meg. Ezek a berendezések az egyes helyiségekben található
szívó és fújó nyílásokon keresztül folyamatos, szabályozható légcserét biztosítanak
észrevétlenül. A készülék az elhasznált levegő hőjének nagy részét egy kereszt/ellenáramú
hőcserélővel átadja a beáramló levegőnek, így minimálisra csökken az energiaveszteség.
A szellőztető berendezések bonyolultságuktól függően összekapcsolhatóak a fűtési
rendszerrel, a használati melegvíz hálózattal illetve az egyre terjedő szolár
és hőszivattyús rendszerekkel is. A központi szellőztető rendszerek mellett
kaphatók kis méretű, helyi berendezések is.
A SZELLŐZTETŐRENDSZEREK POZITÍV HATÁSAI
A hatékony szellőztetés azon túl, hogy rengeteg energiát spórol meg használójának,
számtalan más előnnyel is bír. Egyrészt a levegőcsere folyamatos, így kellemes
munka és pihenőkörülményeket teremt a lakáson belül. A CO2 tartalom megfelelően
alacsony szinten tartásával csökkenthetők a koncentrációzavarok, a fejfájás
és a rossz közérzet. Az allergiások nagy örömére a szellőztetőrendszerek
pollen és porszűrői visszatartják az allergiát kiváltó anyagok nagy részét.
Mivel nincs szükség a nyílászárók nyitvatartására, csökken a zajterhelés, amely
forgalmas területeken jelent nagy előnyt. A lakás páratartalma csökken, így
a penészgombák nem tudnak megtelepedni a hideg, nyirkos helyeken. Jelentősen
csökken az atkák száma is, mert ezek az állatok a rossz minőségű levegőben érzik
igazán jól magukat.
MENNYIBE KERÜL?
A kérdés feltevésénél érdemes végiggondolni, hogy a fent felsorolt előnyök mennyit
érnek meg nekünk és családunknak, valamint, hogy mennyi energiát és pénzt spórolhatunk
meg vele. Ha a puszta anyagi oldalát tekintjük a dolognak, akkor a legegyszerűbb
központi szellőztető berendezés, mely képes a hővisszanyerésre, bruttó 350 000
Ft körül kezdődik.
Köszönjük Stiebel Józsefnek a cikk elkészítéséhez nyújtott szakmai segítségét!