Szellőztessünk, de hogyan?

p>Az ember minimális levegőszükséglete ugyan viszonylag alacsonynak tűnik (egy személynek 1,8 m? óránként), de a frisslevegő szükséges mennyisége 10 és 25 m? közé tehető, egy óra leforgása alatt. Ez azt jelenti, hogy ha egy személyre óránként 20 m? friss levegőt számolunk, akkor egy olyan szobában, ahol hárman tartózkodnak, óránként 60 m? friss levegőre van szükség. Ha azokat a szobákat is beleszámoljuk, amelyikben nem tartózkodunk olyan sokat, akkor az egész házban óránként a teljes levegőmennyiség 50-80%-át ki kell cserélni szellőztetés útján.
Az ember közérzete romlik és koncentrálóképessége hanyatlik, mikor 2-3 órát tölt olyan zárt térben, ahol a levegő CO2 koncentrációja 3000 ppm (milliomod rész), vagy magasabb (a friss levegő CO2 tartalma nagyjából 380-400 ppm). Mivel a kilélegzett levegő CO2 tartalma jóval nagyobb, mint a bevezetett külső levegőé, ezért a zárt tér szén-dioxid koncentrációja gyorsan növekszik.

 

A szellőztetés hagyományos módjai

Néhány évtizeddel ezelőtt a lakóházak szellőztetése természetes úton történt, nem volt szükség arra, hogy a ház építői ill. lakói figyelmet szenteljenek ennek a műveletnek. A lakóhelyiségekben található kályhák és a füstgázokat elvezető kéményrendszer egyben szellőztető funkciót is betöltöttek a huzat révén. Ehhez szellőzőnyílásokra, illetve a legtöbb esetben egyszerűen rosszul szigetelő nyílászárókra volt csak szükség. Az áramlás az elhasznált levegő mellett a falak nedvességtartamának egy részét is elszállította.
A központi fűtések, a lakóterektől messze elhelyezett kazánok, bélelt kéménycsövek megjelenésével a természetes szellőzés megszűnt. A helyzetet (szellőzés szempontjából) csak rontották az egyre tökéletesebb szigeteléssel ellátott ajtók-ablakok. A fűtéstechnika fejlődésével az épületek hőszigetelése is egyre tökéletesebbé vált, ami szinte teljesen megszüntette a falak természetes nedvességáteresztő-képességét. Ezzel egy időben jelenetek meg tömegével a penészgombák a magas páratartalmú helyiségekben (fürdő, konyha stb.).
A probléma egyik megoldása a természetes szellőztetés, a kültéri, friss levegő természetes beáramlása és az elhasznált levegő természetes kiáramlása az épületből. A természetes szellőztetést különféle tényezők befolyásolják, elsősorban a rések légmentes szigetelésének tökéletlenségei – pl. az ablakok, ajtók szigetelése, továbbá az, hogy szélvédett helyen áll-e az épület. Ha a szellőztetés intenzitása nem elégséges, azt érezzük, hogy a lakóhelyiségekben „nincs levegő“, ezért az ablak kinyitásával szellőztetünk. Természetes, hogy a nyitott ablakon beáramló külső levegőt mindig fel kell melegíteni a helyiség hőmérsékletére. Így a szellőztetés miatt növekszik a fűtés költsége, mégpedig a szellőztetés intenzitásával arányosan.

Energetikai szempontok

A szellőztetés egyrészt a ház lakóinak egészséges környezetére, másrészt a ház energiafogyasztására van hatással. Régebbi épületek esetén (amelyeknek hőszigetelése rosszabb) a szellőztetéshez szükséges hőmennyiség a fűtéshez szükséges hőmennyiségnek kb. 15%-a. Az érvényes építészeti előírásoknak megfelelő modern épületek esetén ez az arány kb. 40% vagy ennél több.
Ennek következményeképpen elmondható, hogy a szükségesnél kevesebb szellőztetés esetén „megtakarítható a fűtés költségeinek egy része“. Ám a nem megfelelő szellőztetés egyrészt egészségvédelmi szempontból nem megfelelő, másrészt annak nem kívánatos következményei vannak az épületre nézve (penészesedés), ill. ebből kifolyólag az épület lakóinak egészségére nézve (a penészgombák spórái ártalmasak az egészségre). Lényeges szempont az is, hogy egy új épületből elvezessük a beépített építőanyagokban levő nedvességet, amelynek mennyisége jelentős lehet az építőanyagok jellegénél fogva.

Gépi szellőztetés

Elszívásos szellőztetés

A gépi szellőztetés leggyakoribb megoldása az elszívásos szellőztetés, mert ez egyszerű és a beruházás viszonylag olcsó. Szinte minden nagyobb társasházban, panelépületben találkozni ezzel a módszerrel. Hátránya a helyi zajterhelés, a magasabb üzemeltetési költség, a rendszerszemléletű épületkialakítás kényszere. Az elszívási pontok helye általában a WC-fürdőszoba, konyha, kamra. A WC-t, fürdőszobát nem helyes folyamatosan szellőztetni, mert a szifonok kiszáradhatnak, és így a bűzzár megszűnik.
Magát az elszívást ventilátorokkal biztosítják, amelyek lehetnek fali szellőztetők, ablakventilátorok illetve radiális kürtőventilátorok, amik alkalmasak arra, hogy egy 15-25 m hosszú, tetszőleges elhelyezésű csövön keresztül 60-300 m3/h-nak megfelelő légmennyiséget szállítsanak. A központi elszívó tetőventilátorokkal, amelyeket sokemeletes épületekbe építenek be, igény szerinti térfogatáramokat valósíthatunk meg. Elszívásos szellőztetés esetén a légpótlást passzív légbevezetők biztosítják, ezek nélkül a rendszer nem működik, sőt életveszélyes is lehet.

Befúvásos szellőztetés

Ennek a fajta szellőztetésnek nagy előnye, hogy kezelt, szűrt, friss levegőt juttatunk a terekbe, annak kockázata nélkül, hogy bármely gázkészülék vagy egyéb rendszer biztonságát veszélyeztetnénk. Ilyen szellőztető rendszert kompletten általában nem gyártanak, hiszen minden rendszer más és más. Ezeket a rendszereket a katalógusok elemeiből lehet összeválogatni. A befúvott levegőt téli időjárási állapotban fűteni kell, ami bonyolult, és utólagos kialakításnál igen drága lehet, ezért ezt a megoldást ritkán alkalmazzák. A levegő elvezetését kürtőkön vagy szintén passzív légáteresztő elemeken, helyenként elszívó ventilátorokon keresztül biztosítják.

Kiegyenlített szellőztetés

A lakásszellőztető berendezések előnye, hogy mindig friss, szűrt levegőt lélegezhetünk be, ami nagy mértékben javítja egy ház vagy lakás komfortját. Másrészt a kilépő, elhasznált levegő hőtartalmának 90-95%-át egy hőcserélőn keresztül a belépő friss, de hideg levegő kapja meg, így minimális az energiaveszteség. Végül, de nem utolsósorban, a kontrollált szellőztetőrendszerek energiahatékonyságát tovább javítja a talajban, több méter mélyen lefektetett cső, ami a belépő hideg levegőt melegíti a téli-, illetve hűti a nyári időszakban. A kontrollált szellőztetőrendszereket a legtöbb esetben már a ház építésénél beépítik, ekkor alakítják ki a befúvó és elszívó nyílásokat is.