Társasház fűtése hőszivattyúval

Az egyik újdonság éppen az volt a beruházásnál, hogy nem egy új építésű házról van szó – amelynél a hőkutakat általában az épületek alatt lehet elhelyezni -, hanem régi társasházról. A négy termelő és hat nyelőkutat így az épület körül kellett megfúrni, bár az eredetileg tervezett 30 m-es mélység helyett elegendő volt 15 m-re lefúrni, már ezen a mélységen megtalálták a szükséges 15 °C-os vízhőmérsékletet. A hét termelőkútból elszívott vízből hőt von ki a hőszivattyú, azt a magasabb hőmérsékletű helyre szállítja és hasznosítja, majd a lehűlt vizet visszavezetik a nyelőkutakba és a talaj vízérrendszerébe. A körben hőcsere jön létre, természetkárosítás és a vízzel való érintkezés nélkül.
A rendszert eredetileg padlófűtésre tervezték, de a Hun utcában maradtak a radiátorok, ami lényegesen csökkentette a beruházás költségeit. A radiátorokban nyáron 18 fokos víz keringhet, ami valamelyest csökkenti a lakások hőmérsékletét. Ennek költsége töredéke a klímával történő hűtésnek.

A társasház nem a hőszivattyúval kezdte a korszerűsítést. Pályázatokon nyert pénzen szabályozhatóvá tették a fűtésrendszert, költségmegosztókat szereltek fel, leszigetelték a tetőt és a panelek hézagait. Mindezekkel már korábban is jelentősen (majd 80%-kal) csökkentették a fűtési költségeket.
A hőszivattyús rendszer kiépítését nem a társasház lakóinak kellett finanszírozni. Az új energiaszolgáltató a saját költségén építette meg a rendszert, amit ő üzemeltet, és a karbantartás is az ő feladata. A havi hődíjat a társasház közös költségének részeként, általányban fizetik a lakók.
Az 1100 kW kapacitású berendezés működése az eddigi tapasztalatok szerint üzembiztonság tekintetében kifogástalan volt, a lakók megelégedésére szolgált. Az igazi elégedettséget azonban a fizetett hődíj csökkenése jelentette, amely 33,5%-os volt a korábbihoz képest.
Természetesen egy sikeres hőszivattyús fejlesztésnek előfeltételei vannak. Előbb el kell végezni a homlokzat hőszigetelését, a nyílászárók cseréjét, a meglévő gépészeti rendszer átalakítását (kétcsöves fűtési rendszer, megfelelő szabályozás).

Csak ott lehet hatékony hőszivattyús rendszert kialakítani, ahol a felszínhez közeli sekély mélységben van megfelelő, hosszú távon fenntartható rétegvíz rendszer. Ezekre jó minőségű anyagokkal kell hidrogeológiailag megfelelően modellezett termelő és víznyelő kútpárokat telepíteni. Szükséges a közterületek előzetes közmű felmérése és a területhasználat engedélyeztetése is.
A hőszivattyús rendszerrel szemben alapvető elvárás, hogy egy bizonyos COP határértéket teljesítsen, különben nem fog gazdaságosan működni. Ez a bizonyos teljesítmény tényező (az elhasznált villamos energia és a létrehozott hőenergia aránya) átlagosan legalább 3,5, míg a szezonális munkaszám (SPF) - egy teljes fűtési szezonra vetítve – is legalább 3,2 legyen. Ennek megfelelően kell a hőszivattyút megválasztani, illetve a rendszert a primer és szekunder oldalon méretezni.
Új rendszereknél természetesen célszerű alacsony hőmérsékletű fűtési hőleadót (padlófűtés, falfűtés) választani. Mindezek teljesülése mellett lehet a hőszivattyú gazdaságos alternatíva az egyéb fűtési megoldásokkal szemben. A Hun utcai beruházás bizonyítja, hogy így viszont igen.