Kerti vízelvezetés

Az épületeket övező burkolt felületek vízelvezetése összetett feladat. Első és legfontosabb követelmény a megfelelő lejtés biztosítása, amivel pl. a füves felületek felé terelhetjük a csapadékot. Hátránya e megoldásnak, hogy a burkolt területek szélein az őszi-téli fagyok károkat okozhatnak, de egyszerűen egy nagy mennyiségben lezúduló csapadék is túlzottan feláztathatja a talajt.
Mindezek elkerülésére készülnek a kerti vízelvezető rendszerek, amik lehetnek pont- vagy vonalszerűek. Előbbiek az összefolyók, utóbbiak a folyókák, csatornák. Mindezek beruházási költségei eltörpülnek a víz hosszú távú károsító hatása mellett.
Pontszerű vízelvezetésnél a felületen négy lejtésirányt kell kialakítani, tölcsérszerűen gyűjtve össze a csapadékot. Vonalszerű vízelvezetésnél általában két lejtésirányt szokás alkalmazni, ennél több lejtés bonyolítja és drágábbá teszi a kivitelezést. A pontszerű vízelvezetés hátránya a nagyobb földmunka, és az, hogy a víznek nagyobb utat kell megtennie az elvezetésig.
Folyókákkal a csapadék gyorsabban elvezethető, ami az egyre gyakoribb intenzív záporoknál fontos szempont lehet. Ha az üzemeltetési részét nézzük, a pontszerű rendszernél a víz több időt tölt rejtett csatornákban, amik tisztítása körülményesebb, mint egy felszíni csatornáé.

Terhelés és tisztíthatóság

Ha kocsi behajtónál vagy más hasonló, időszakosan nagyobb terhelést felvevő felületen alkalmazzuk a vízelvezetés elemeit, lényeges lehet, hogy milyen terhelési osztályú terméket vásárlunk. Folyókáknál ezt az adatot a rácson láthatjuk. Megjelenési szempontból fontos tulajdonság a rács mintázata, hiszen többnyire ez látszik csak az egész rendszerből.
Folyókáknál három alapvető osztályt különböztethetünk meg. A kétrészes folyókák a klasszikus vízelvezetők, amik a testből és egy különálló rácsból állnak. Egyrészes folyókánál a test és a rács egy rendszert alkotnak, ezek előnye, hogy fizikai behatásra sem mozdul el a két rész, nem keletkezhet egy fedetlen árok a kertben.
Harmadik család a résfolyóka, ami tulajdonképpen egy 20 mm széles hasíték (nagyjából olyan, mint a hidakon lévő dilatációs rés), a folyóka pedig ez alatt helyezkedik el. Tisztítóaknák beépítésével egyrészes és résfolyókák esetén is biztosítható a tisztíthatóság.

Anyagok és lejtés

Lényeges kérdés a folyókák és összefolyók anyaga, melyek általában a következők lehetnek: polimerbeton, üvegszál erősítésű beton, műanyag, öntöttvas, acéllemez (horganyzott vagy rozsdamentes). A kiválasztásnál az esztétikum mellett az is szempont, hogy az egyik jobban a másik kevésbé áll ellen a téli sós lé maró hatásának, illetve terhelhetőség szempontjából is jelentősek a különbségek. Leggyakrabban a polimer-beton nyújtja az optimális megoldást, ez ugyanis megfelelően szilárd és nem szívja magába a vizet.
Az elvezetés oldaláról meg kell különböztetni a természetes és a mesterséges lejtést. Az első esetben maguk a terepviszonyok adják a felület és a folyóka lejtését, a másodiknál nekünk kell biztosítani az esést. Teraszoknál, erkélyeknél erre gyakran nincs lehetőség, ekkor alacsony beépítésű folyókák használhatók lejtés nélkül.
Egy másik lehetőség a lépcsős folyókaesés, ahol a többméteres szakaszokat 5 cm-es szintkülönbségek választják el egymástól. Az ideális megoldás a fenékesés, ami folyókák esetében 0,5 százalék.