Kertépítés

A kert megtervezése nem sokat ér, ha később az ápolását elhanyagoljuk. A beültetett fák, cserjék a telepítésüket követő két évben igényelnek intenzívebb odafigyelést. Ekkor a vízpótlás fontossága is kiemelkedő, inkább ritkábban, de nagyobb vízadagokkal öntözzünk. Ez alatt a két év alatt az összes növény gyökere annyira kifejlődik, hogy ezután már a hosszabb, szárazabb időszakokat is károsodás nélkül át tudják vészelni.
Hazánkban „tujamánia” van. Valamiért az emberek többsége túlzottan vonzódik az örökzöldekhez, amelyek az ország magasabb, hegyvidéki néhány területét kivéve tájidegen fajoknak tekinthetők. Vitathatatlan előnyük, hogy télen is lombosak, így igen dekoratívak, ám egy, szinte csak örökzöldekből álló kert nyomasztó hatású lesz évek múlva, amikor ezek a példányok megnőnek. Legalább 60-80 százaléknyi lombhullató díszfát, cserjét, és lehetőleg virágzókat ültessünk a kertbe, ezek sokkal pozitívabb hangulatot sugároznak változatosságukkal, virágaikkal. 20 százaléknyi örökzöld épp elegendő az állandóság képviseletére, hiszen ezek az év minden szakaszában ugyanazt mutatják magukból. A gyep-tuja kombinációtól is óvakodjunk, mert attól, hogy szép zöld még nagyon egyhangú.

A kerti törpék divatja szerencsére leáldozóban van, de egyes kőszobrok, kőből készült kerti dísztárgyak sem mutatnak sokkal jobban, ha nem a megfelelő módon helyezzük el őket. Sokaknak tetszenek a japán kertekben gyakran használt kis kőházak, melyekbe mécsesek tehetők. Ez egy japánkertben jól is néz ki, egy muskátlis vidéki hangulatú kertben már kevéssé mutat jól.
A kőgrillek között is érdemes megtalálni a középutat, a műkő termékeknek kicsit sírkőhöz hasonló hangulatuk van, a természetes kőből készültek közül a feltűnőbbek pedig az Alföldön hatnak idegenként, ahol egyébként nem nagyon van kő. Sziklakert építését sem jó erőltetni síkvidéki területeken, mert attól, hogy egy kőrakást odahordunk, a tájat még nem változtatjuk meg.
A beteg növények megmentésére tehetünk pár kísérletet, de ha nem járunk sikerrel belátható időn belül, akkor távolítsuk el a kertből ezeket, mielőtt végigfertőznék a többieket.
Az utak kialakításnál kerüljük a párhuzamosságokat és a bonyolult csomópontokat, egy pár száz- vagy ezer négyzetméteres kertben ezekre semmi szüksége. A hosszú, egyenes út nagyobbnak láttatja a kertet, mint a valóságban, ez jó térrendezési szempontból.

Négy-ötévente minden kerthez a megszokottnál erőteljesebben hozzá kell nyúlni, ami főleg a metszésre vonatkozik. Ilyenkor el kell távolítani az összenőtt fajokat, visszavágni, ifjítani a cserjéket, átültetni a túlnőtt egyedeket. Sokan félnek a komolyabb metszésektől, vagy az olyan beavatkozásoktól, amikor egy cserjét - mondjuk szinte a talajig - visszavágunk. Pedig ezek a beavatkozások fontosak a növények megifjításához, és ahhoz, hogy a napfény újra beköltözhessen a kert alsóbb szintjeibe is.