Nyomásfokozó szivattyúk

A vízszolgáltató közművek a vízellátó rendszerüket 2,5-4,0 bar víznyomással üzemeltetik. Ezt a szolgáltatók vagy magas helyeken elhelyezett víztároló medencékkel, (Pl. Budapesten a Gellérthegyi medence) vagy 40-50 m magas víztornyokkal biztosítják a hálózatban. Természetesen a hálózat távolabbi részeire, a magasabb emeletekre ez a nyomás lecsökkenve érkezik.
A szabvány szerint a vízelosztó hálózat csővezetékének méreteit úgy kell meghatározni, hogy a minimális kifolyási nyomás a hálózat legkedvezőtlenebb helyén lévő csapnál (a közüzemi rácsatlakozási ponttól számítva a legmagasabban és a legtávolabb lévő csap) 0,5 bar legyen. A 0,5 bar -os kifolyási nyomás azonban nem képes minden vizes berendezés rendeltetésszerű használatát biztosítani. Erre példa a nyomóöblítéses WC, ennek nyomásigénye 0,7-1,2 bar.
A gyakorlatban ez a 2,5–4,0 bar érték túl kicsinek bizonyult, ezért inkább az 5,0 bar felső nyomásérték betartására törekednek. Nem ritka az emelt nyomású, a 6 baros vízhálózat, különösen a magas épületekben, ahol ezzel el lehet kerülni a plusz még egy zóna kialakítását.

Így el is jutottunk cikkünk témájához. Mivel tudjuk biztosítani a szükséges vízhálózati nyomást az összes fogyasztóhelyen? Egyértelműen a víznyomás megfelelő értékűre növelésével. Ha nem akarjuk a település víztornyát 20 méterrel megemelni, ezt csak egy szivattyú segítségével tudjuk biztosítani. Ez a speciális szivattyú az ún. nyomásfokozó szivattyú.
A nyomásfokozó szivattyú a hálózatban lévő nyomásnál nagyobb víznyomást állít elő. Ha ezt növelni akarjuk, akkor a nyomásfokozó szivattyúval többletvizet nyomunk a csőrendszerbe, és mivel a folyadék összenyomhatatlan, a többletvíz nagyobb nyomást okoz a csőben.

A nyomásfokozó szivattyúkat kétféleképpen használhatjuk. Vagy az egész vízelosztó hálózatban uralkodó nyomás megnövelésére, vagy a meglévő vízelosztó hálózattól független, abból elágazó hálózat nyomásának megnövelésére.
Az első esetben a saját vízellátó hálózatunk és a közüzemi vezeték csatlakozási pontján, pl. a vízóra után, a csővezetékbe a szivattyú szívócsövét kötjük, majd a szivattyú után annak nyomóvezetékét a csővezetékbe csatlakoztatjuk. Így a szivattyú előtt az adott hálózati nyomás mérhető. Ha a szivattyú áll, akkor ez a víznyomás a hálózat többi részén is. De ha a szivattyút elindítjuk, akkor az általa megnövelt víznyomás lesz a hálózatunkban. Ez a nagyobb víznyomás már biztosítja a készülékekhez, fogyasztóhelyekhez szükséges nyomást. Ez a nagyobb víznyomás addig áll fenn, ameddig a szivattyú üzemel. A szivattyú szabályozása (beindítása) nyomáskapcsolóval, vagy átfolyásérzékelővel is történhet.
Az így alkalmazott szivattyúk a beépítéstől függően, függőleges illetve vízszintes tengelyűek lehetnek. A nagy emelő magasság és kisebb nyomástöbblet esetén a függőleges tengelyű, míg fordított esetben a vízszintes tengelyű szivattyút alkalmazzák.

A nyomásfokozó szivattyú kiválasztása a témában jártas épületgépész tervező feladata, mert több műszaki tényezőt kell egyszerre figyelembe venni. Ilyenek a vízfogyasztás jellege (mennyire folyamatos, mennyire intenzív), a beépíthetőség, az elektromos csatlakozás lehetőségei. Fontos még arra is figyelni, hogy a szivattyú nem "szívhatja meg" a vízhálózatot - csökkentve abban a vízszállítást és nyomást.
Az állandó telepítés esetén javasoljuk, hogy a nyomásfokozó szivattyú és a csővezeték között flexibilis bekötőcső beépítését. Ezáltal ugyanis elkerülhető, hogy a szivattyú által okozott rezonancia átterjedjen a fogyasztóhálózatra.
Speciális, nagyteljesítményű nyomásfokozó szivattyúkat magába a nagy átmérőjű (ND 100 mm-nél nagyobb) csőbe építenek. Erre a célra a kutakba használt búvárszivattyúk alkalmasak. A speciálisan nyomásfokozásra használatos ilyen szivattyúkat nevezik patronos csőszivattyúknak. Felhasználásuk főleg az ipari területen történik, teljesítményük egy ház vagy lakás vízfogyasztásnak a sokszorosára elegendő.
A második esetben lényegében egy különálló vízhálózatot látunk el a szükséges, az elosztó hálózaténál nagyobb nyomással. A meglévő hálózathoz egy elágazó idommal, szakaszoló szeleppel és visszacsapó szeleppel csatlakoztatható az ilyen rendszer. Ezzel a két hálózat közötti áramlást csak egy irányba, a leágazás felé tesszük lehetővé. A leágazáshoz csatlakozatható nyomásfokozó berendezés, ami célszerűen egy nyomólégüstös házi vízellátó (hidroforos vízellátó) berendezés lehet. A meglévő hálózat adott, esetünkben a szükségesnél alacsonyabb, pl. 1 bar nyomása a légüstöt, hidrofor tartályt fel tudja tölteni. A nyomásfokozó szivattyú a szükséges, pl. 3-4 bar nyomásra növeli ezt a víznyomást, így elláthatja a saját, magasabb nyomásigényű vízfogyasztó hálózatát.

A nyomásfokozó szivattyúk, vízellátók rengeteg típusa szerezethető be napjainkban. Kiválasztásukhoz feltétlen kérjük ki épületgépész szakember és a gyártó segítségét. A beszerezhető berendezések hasonló kialakításúak, különbség a beszerelt szivattyúk és berendezések gyártási minőségében tapasztalható.