Fugázás felsőfokon

A burkolat egyediségét is befolyásolja

Az, hogy a burkolólapok közötti fugák milyen szélesek lesznek, az már a lapok lerakáskor eldől. Általában 3-5 mm szélességet szokás választani, ám ez függ attól is, hogy mekkora felületű és milyen tulajdonságú lapok kerülnek leragasztásra. A kisebb és közepes méretűeknél a 3 mm-es szélesség mondható ideálisnak, a 2 mm-t csak a 350 mm-nél nagyobb és főként a szélre vágott, azaz méret-azonosra vágott, ún. retifikált lapok esetében célszerű választani. Ez a burkolt felület egyöntetű látványa szempontjából lehet előnyös. Szerencsés esetben azonos kaliberszámú lapoknál is választható keskeny fugaszélesség, ha a méreteltérésük csekély. Az dobozokon feltüntetett kaliberszám az azonos gyártósoron készült lapokra jellemző, ezek méreteltérése ugyanis szinte minimális. Így elkerülhetők a lapok eltérésekből adódó jelentősebb illesztési korrekciók, amelyeket a fugák szélességének növelésével lehet alig észrevehetően kiegyenlíteni.

A fugaszélesség megválasztásánál természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy milyen burkolólap kerül leragasztásra. A fuga szélessége az általános méreteknél és hagyományos élképzésű lapok esetében 3-4 mm, ám a rusztikus, hullámos szélű lapoknál ez akár 5 mm is lehet. A Cotto típusú, máz nélküli, húzott vörösagyag lapok esetében – a jelentősebb méreteltérések miatt – akár 1 cm széles is lehet, amihez már speciálisan e célra készült fugázó anyag szükséges. A gyártók azon ajánlásait is érdemes figyelembe venni, hogy az adott laptermékhez hány mm széles fugát ajánlanak. A fugaméret kérdése úgy is eldönthető, hogy néhány lap „száraz” kirakásával ellenőrizzük az összhatás, azaz az ideálisnak tűnő kisebb, vagy nagyobb fugaméretet.

A meghatározott szélességű fugák a lapok közé illesztett csempe-keresztekkel biztosíthatók

A különféle élfedők beépítése a sarkok esztétikus kialakításához szükséges

A lapok leragasztásakor az egységes hézagok azonos méretű távolságtartó fugakeresztekkel biztosíthatók a legegyszerűbben. Az esetlegesen szükséges korrekciók még ezek alkalmazása mellett is elvégezhetők, ám ehhez kellő szakértelem és jó szemmérték szükséges. A lényeg, hogy a felrakott lapok közötti távolságok a teljes burkolt felületen azonos méretűeknek tűnjenek.

A sarkokon szükséges élvédők a lapok vastagságához igazodjanak. E szegélyező idomok élképzésük szerint választhatók, íves vagy sarkos jelleget adó L-alakú idomok közül, amelyeket a lapok alá, a ragasztóba ágyazva kell felerősíteni, a mellette levő felület kezdőlapjai pedig az idomok zárt éléhez illesztve ragaszthatók fel. Mivel ezek utólag nem cserélhetők, a színüket, illetve a mintázatukat alaposan megfontolva kell kiválasztani. Alkalmazásukkal nemcsak a lapok éle lesz védett a leverődések ellen, hanem formailag is harmonikus jellegűvé teszik az egész burkolatot. Anyaguk különféle színű műanyag lehet, de védőbevonattal ellátott alumíniumból készültek is beszerezhetők. Ezek már a burkolólapok felragasztásakor beépítendők, és különféle sarok elemeikkel teszik esztétikussá a burkolatok él- és sarok kialakításait.

A fugahézagok kitisztítása célszerszámmal a legkönnyebb

A fugamasszát teljesen csomómentesre kell kikeverni

A fugázó anyag ferdén tartott simítóval, vagy gumis lappal, két oldalról húzva dolgozható a résekbe

A fugázást csak a burkolólapok ragasztóanyagának teljes megkötése után, általában 1 nap elteltével lehet elvégezni. A fugaközöket azonban előbb ki kell tisztítani. Ehhez használható speciális fugatisztító szerszám, de megteszi egy megfelelő méretre munkált acélszerszám is. Használatuknál ügyelni kell arra, hogy a lapok élén a máz ne sérüljön meg, de a lapok szélei és a fugák alja a ragasztóanyag maradványaitól teljesen tiszták legyenek.

Ezután következhet a fugázó anyag bekeverése. Minden esetben szigorúan be kell tartani a gyártó által megadott keverési arányokat, és csak annyi anyagot szabad bekeverni, amennyit a szikkadáshoz szükséges idő előtt fel lehet használni. A már meghúzás határáig besűrűsödött fugázó anyagot ugyanis nehéz kellően a résekbe dolgozni, és a kötésük, szigetelésük sem lesz megfelelő. A közel tejföl sűrűségű masszát lehúzó gumilappal vagy egyéb simítólappal – két oldalról, ferdén kb. 30 fokos szögben tartva – lehet a résekbe dolgozni. Mivel a fugák a burkolatok megfelelő tömítettségét és egyben a használat során fellépő dilatációs, esetleg szakító, nyomó, nyíró mozgások kiegyenlítését szolgálják, a tömítőanyagnak a lapok éléhez tapadása alapvetően fontos. A hőmérséklet változásával a burkolólapok is tágulnak, illetve összehúzódnak, és e mozgásokat a fugázó anyagnak kell kiegyenlítenie. Erre viszont csak akkor képes, ha szabadon tud mozogni, és csak a fuga oldalsó felületeihez tapad, a rés alsó felületéhez nem. Ezért fontos, hogy milyen tágulási képességű fugázó anyag kerül a lapok hézagai közé. A csekély tágulásra képes fugázó anyagok felületén idővel kisebb-nagyobb repedések keletkeznek, rosszabb esetben az anyag ki is pereghet. A bedolgozott fugaanyag mélysége nem haladhatja meg a fuga szélességét, a mélyebbeknél pedig nem nedvszívó, zárt cellás PE anyagú fuga zsinór beépítésével lehet csökkenteni a hézag mélységét. Ezt különösen nagy hő-különbségeknek kitett, vastag járólapokkal borított padlóknál ajánlott alkalmazni.

Dilatációs hézagok, sarkok, fal-padló csatlakozásoknál a hagyományos fugá­zók flexibilitása nem elég, ezért ide a nagyon rugalmas és vízzáró szaniter szilikont kell használni a fugahézagok tömítésére. Ezek is, mint szinte minden fugázó anyag, különféle színekben kaphatók, és kinyomó pisztolyból préselhetők a hézagokba. A kinyomó csőr megfelelő átmérőjűre vágásával szabályozható a pisztolyból kinyomott szilikon anyag szélessége, a mennyiségét pedig a pisztoly mozgatásának sebessége adja meg. A felületét mosószeres, nedves újjal könnyű elsimítani, alakra formálni, feleslege pedig még frissiben eltávolítható.

A fugázott sávok feltöltése után a fugaanyag feleslegét nedves szivaccsal áttörölve lehet eltávolítani, majd a felülete még az anyag meghúzása előtt sima hengeres fugasimítóval való áthúzással tömöríthető. Ezzel a művelettel egyben az anyag felülete is simává tehető, ami a különféle szennyezőanyagok felületükre tapadását is megnehezíti. Célszerű a fugázáshoz flexibilis és vízlepergető anyagokat választani, amivel a nedvesség beszivárgása és az anyag kirepedése is megelőzhető.

A színük kiválasztása egyéni ízlés kérdése, de mindenkor a lapok színvilágához illeszkedő legyen, a harmonizáló vagy kontrasztos hatásnak megfelelően. Az viszont alapvetően fontos, hogy mindig a burkolatnak megfelelő tulajdonságú fugázó anyag kerüljön a lapok közötti résekbe, mert a különféle anyagú burkolatok megfelelő hézagmentessége és tartóssága csak így biztosítható.

Az eltömített burkolat felületéről nedves szivaccsal eltávolított a fugázó anyag maradéka, és a felület szárazra törlése után mutatkozik meg a fugázott burkolat szépsége