Virágföld házilag

A gyártók védelmére legyen mondva, hogy a vásárolt virágföldek igen sok komponensből állnak, darálják, keverik őket, és teljesen gyommagmentesek. Ez utóbbi lényeges kritériumot a házi virágföldeknél nem biztos, hogy garantálni tudjuk majd magunknak.

A jó virágföldek kémhatása enyhén savas, ebben a környezetben tudja a növények többsége a legjobban felvenni a tápanyagokat. Lényeges még a jó víztartó és vízáteresztő képesség is. E két látszólag ellentmondó tulajdonság egyensúlya a fontos. A homokos talajokon gyorsan átfut a víz, alig tudja a növény ennyi idő alatt felvenni a számára szükséges mennyiséget, tehát ezeknek rossz a víztartó képessége. Az agyagtalajok pedig túlzottan tartják a vizet, nem engedik át magukon, emiatt levegőtlen körülmények alakulnak ki bennük. E két szélsőséget kerüljük, tehát az általunk készített virágföld se túl laza, se túl kötött ne legyen.

Ha házilag szeretnénk virágföldet készíteni, vagy keverni arra több módszer is van: jó virágföld készülhet vakondtúrásból, erdei földből, komposztból és gilisztahumuszból is…

Vakondtúrás

A vakondtúrás igen csúnya látvány főleg egy szép gyep közepén, általában nem is tudunk mit kezdeni vele. Érdemes azonban összeszedni és valahol árnyékos helyen tárolni, mert kiváló virágföld alapanyagul szolgálhat. A vakond „közlekedése” során nagyon jó morzsalékos szerkezetűvé alakítja a túrásában található földet. Ezt némi homokkal és komposzttal keverve készen is van az általános virágföldünk, mely a legtöbb szobanövény tartásához alkalmas.

Erdei föld

Szintén egyszerű, de jó megoldás, ha erdőből szedünk össze virágföldnek való alapanyagot – persze ne védett területről és ne magánterületről. Az erdei föld azért jó, mert az évek óta lehulló és lebomló lomb miatt magas a tápanyagtartalma. Az erdő zárt növényközössége az aljnövényzet fajösszetételében is állandó, így gyomnövények nincsenek az erdőben, emiatt az onnan hozott föld is gyommentes. Ez nem azt jelenti, hogy nem kelhet majd valami ki belőle a cserépben, de az szinte biztos, hogy nem egy agresszív gyom egyede lesz, mely akár gyökérdarabokkal is szaporodna, és szinte kiirthatatlan. Az erdei föld begyűjtésekor a még lebomlatlan avart seperjük el a területről, és kb. egy ásónyomnyi mélységig szedjük fel a kívánt mennyiségű földet. Némi rostálással egészen homogén, jó apró morzsalékos virágföldünk lesz.

Komposzt

A komposztkészítésről már sokszor volt szó lapunkban. A komposztálás olyan biológiai folyamat, amely a zöldhulladékok, szerves eredetű melléktermékek anyagait humuszszerű anyaggá alakítja át. A mezőgazdaságban, különösen a kertészetekben régóta ismert és alkalmazott módszer a komposztálás.

Kész komposztnak nevezzük azt a morzsalékos, sötétbarna színű, földszerű, magas szervesanyag-tartalmú anyagot, amely szerves hulladékokból, maradványokból, elsősorban mikroorganizmusok, valamint a talajlakó élőlények tevékenységének hatására jön létre, megfelelő hatások (oxigén, megfelelő nedvességtartalom) mellett. Ebben már nem találunk egész leveleket. A komposzt nem alkalmas önálló felhasználásra, de más földekhez keverve, akár a már tápanyagtartalmát vesztett használt virágföldhöz adva feljavítható vele annak minősége: fizikai és kémiai tulajdonságai egyaránt.

A komposztálás során keletkező humuszanyagok javítják a talaj szerkezetét, víz- és hőháztartását. A komposzttrágyázás hatása tovább tart, mint a szerves istállótrágya hatása. Komposztálás során az anyagban lévő kártevők, kórokozók, sőt a gyommagvak egy része is a hő hatására elpusztulnak. A komposzt teljes értékű táplálék a növényeknek, melyből a nehezen oldódó ásványi tápanyagok, mikroelemek folyamatosan felvehetőek számukra. Kiemelkedő vízmegkötő és fényelnyelő képessége elősegíti a talaj felmelegedését, a növények gyorsabb csírázását és növekedését.

A komposzthalmot évente pár alkalommal érdemes átforgatni, összekeverni, így a külső részt középre forgatni, hogy gyorsabban komposztálódhasson a tartalma. A komposztot nedvesen kell tartani a lebomlási folyamatok elősegítése miatt. Legjobban félárnyékos helyen érdemes felállítani a komposztálót, vagy komposzthalmot, a túlzott felmelegedés és kiszáradás megelőzése miatt. A kész komposztot felhasználás előtt rostáljuk át, és a nem komposztálódott vagy darabos részeket az új komposzthoz adjuk. Ezzel egyben biztosíthatjuk az új komposzthalom „indító” mikroorganizmus-flóráját is.

Gilisztahumusz

Humuszgyárat házilag is építhetünk. Ez gyakorlatilag egy lábakon álló láda, melynek az alja rácsozott, és beépített kaparóval van ellátva. Az oldalait fúrjuk ki több helyen a szellőzés miatt. Jó, ha az altér magassága a talicskánk méretéhez igazodik, hiszen így egyből alá tolva azt, beletermelhetjük majd a kész gilisztahumuszt.

Először a rácsot helyezzük el, az alját takarjuk újságpapírral, hogy el ne szökjenek el a giliszták. Mire az újságpapír szétázik, már a giliszták is belakják a kis üzemüket. Az újságpapírra öntsünk vizet, majd 2-5 cm vastagon nedves komposztot terítsünk. Erre rakjunk 1-2 marék, horgászboltban vásárolt trágyagilisztát. A rózsaszín földigiliszta nem jó e célra, csak a barna trágyagiliszta. A gilisztákra tegyünk 5-7 cm friss fűkaszálékot. Ekkortól figyeljük, hogy amikor elfogy a fűkaszálék pótoljuk azt úgy, hogy a kész humusz felett mindig 7-10 centiméter (de ennél nem több) fűkaszálék legyen.

Ne rakjunk a dobozba petrezselymet, lestyánt, bürköt, paradicsomot, krumplit, dohányt, és selyemfüvet, diólevelet – ezek csak gátolják a giliszták munkáját Ne adjunk nekik bele fásodó szárrészt, azt nem eszik meg, és eldugítja a kaparónkat is! Eleinte 1-2 hetente kell pótolni a szerves alapanyagokat, később akár már 4 naponta is –amikor elszaporodnak a jószágok. Ha felnyitjuk a fedelet és látunk egy-két gilisztát a felszínén, akkor még várjunk pár napot a következő adag feldolgoznivaló berakásával.

A humuszt úgy termeljük ki, hogy a rács alá állítjuk a talicskát, és elkezdjük a beépített kaparóval (ami a rács fölött, de a deszkakeret alatt van) kaparni a humuszt, ami így áthullik a 3x3 vagy 5x5 mm es lyukbőségű rostán. Addig kaparjuk, amíg jön a humusz, hiszen ez a lebomlott anyag át tud jutni a rostán a felette levő még feldolgozatlan nem. A giliszták jórészt a feldolgozatlan anyagban tanyáznak. Ha a humusszal együtt hullik le néhány giliszta is, azokat jobban járunk, ha szabadon engedjük (azaz bedolgozzuk a talajba a gilisztahumusszal együtt). A sérült egyedek ugyanis hónapokig regenerálódnak, ami alatt nem termelnek.

Az itt bemutatott módszerek mindegyike alkalmas, hogy gyorsabban, vagy lassabban, de jó minőségű virágföldhöz jussunk. A nagyobb zsákos virágföldek ára 500-1000 forint között mozog, tehát ha sok virágföldre van szükség, így jelentős spórolást érhetünk el. De már az is tehermentesíti némiképp a pénztárcánkat, ha ilyen házi módszerekkel kicsit hígítjuk a bolti virágföldet.

A jó talajt teljesen átszövik a növények gyökerei

A talajszelvény felvételeken jól látszik, hogy csak a felső vékony réteg a termő. Ez alatt csak kapaszkodni tudnak a növények, vagy vizet felvenni, tápanyagból már kevesebb van. Az erdei talaj rostálás után kiváló szobanövényeink számára

A földigiliszták nem alkalmasak értékelhető mennyiségű humusz készítésére eltérő táplálkozási módjuk miatt

Egy maroknyi trágyagiliszta elegendő is a házi humuszgyár, vagy horgász-giliszta-tenyészet beindításához

A komposztáló nyitott oldalán jól látszik a lebomlás folyamata

A műanyag komposztáló láda aljából tudjuk a kész komposztot kikotorni

A virágföldet fedetlenül ne tároljuk sokáig, mert kiszárad, és gyommagvakat is hordhat bele a szél