Kis kert, nagy öröm

A helyes térhasználat elve szerint - mivel csak kis hely állt a rendelkezésre - a nagyobb termetű növényeket a telek szélén helyezték el. Az itt található örökzöldek télen is díszítenek. Az idősebb fenyők, amint az alsóbb részek elkezdenek felkopaszodni, teret engednek néhány árnyéktűrő páfrányfajnak.
A telek határvonalának mentén, de beljebb pár méterrel és szabálytalan vonalvezetéssel, lett kialakítva a szélső ágyás, így természetesebb hatású, mintha egyenes vonalakkal követné a kerítés vonalát. Az ágyás és a füves rész határán - ahol más naposabb a terület - tavasztól-őszig évelő növények gondoskodnak a zöldtömegről, és egy-egy beültetett egynyári virág visz színt közéjük. Az évelő fajok funkciója a zöld háttér biztosítása, ám emellett minden évben pár hétig virágjukkal is díszítenek. Az egynyáriaknak - bár minden májusban újra meg kell vásárolni, és ki kell ültetni - előnyük, hogy egészen késő őszig folyamatosan virágoznak, színes foltokat képezve az ágyásokban.

A kert középpontjában a pázsit áll, amin helyet kapott egy kőgrill és egy medence is. A jó térrendezésnek köszönhetően nem kell nélkülözni a napos részeket sem, de árnyékos terület is található ezen a 300 négyzetméter körüli kertfelületen. A medence természetesen a legnaposabb részen van. Kis mérete ellenére, ha ellenáramoltató is van benne, akkor úszásra is alkalmassá tehető. A medence elhelyezésére a legnaposabb rész egyrészt azért előnyös, hogy a vizet és a körülötte levő térkövezést felmelegítse, másrészt így van legtávolabb a nagyobb növényektől, melyeknek levelei belehullhatnak, a takarítások gyakoriságát növelve.

A dézsás és nagy cserépbe ültetett növények a kisméretű kertek elengedhetetlen kellékei. Látványosak és mobilizálhatók, így mindig a kert azon részébe tehetők, ahol épp nincsenek útban. Egy kerti étkezés, vagy családi összejövetel alkalmával - amikor nagyobb helyre van szükség - e példányok gyorsan összerakhatók egy sarokba. Később pedig bárhova elhelyezhetők, ahol szükség van rájuk a látvány szempontjából.

A kisméretű kertekben nagyon jól lehet tervezni a horizontális síkokkal is, azaz egy csomó olyan növényt válogathatunk össze, melyek egymás alatt-fölött is jól megvannak. Fák alá tehetünk árnyéktűrőket, vagy tavaszi hagymás virágokat: nárciszt, tulipánt, jácintot. Mire a fák, cserjék kilombosodnak, ezek már elvirágoznak, és elkezdenek visszahúzódni a talajba, így a beárnyékolás már nem zavarja meg őket. Kis helyen ez, a növények időbeli aktivitásának a figyelembe vétele is előnyös lehet a tervezéskor. A lazább ágrendszerű fákra, melyek némi napfényt átengednek, függőcserepekben is felakaszthatunk pár növényt, akár a szobaiakból is, amelyek így a nyarat a szabadban töltik.