Öntözés esővízzel

Az esővíz gyűjtése több okból hasznos

Az éghajlat hatására egyre szélsőségesebb csapadékeloszlással, vagyis az extrém száraz és csapadékos időszakok véletlenszerű váltakozásával kell számolnunk. Nem árt, ha meg tudjuk oldani a csapadékvíz – legalább egy részének – tárolását. Éppen ezért fontos a tetőről felfogott esővizet eltartalékolni, és a szárazabb időszakban felhasználni a kert öntözéséhez.

Az esővíz lágy víz, ami öntözésnél azért előnyös, mert a vízkő nem rakódik ki a levelek felületére, mint amikor kemény vízzel öntözünk. Ez nem csak esztétikai hiba, a levél e lerakódások miatt kevésbé tudja hasznosítani a Nap sugarait, fejlődési üteme csökken.

Hasznos utánagondolni azoknak az összefüggéseknek, hogy mennyi egy háztartás napi vízszükséglete, ebből mennyi az, ami esővízzel is megoldható, és mekkora tetőfelületünk van, amiről ez, vagy ennek egy része összegyűjthető. Egy négyszemélyes családban az egy főre jutó napi vízfogyasztás 150 liter körül van. Ebben benne van az ivásra, főzésre, fürdésre, takarításra, autómosásra, házon belüli és egy kis kert öntözésére használt víz mennyisége. A nem ivóvíz jellegű – vagyis csapadékvízzel, szürkevízzel kiváltható – vízfogyasztás ebből legalább 70-80 liter/nap.

Egy átlagos méretű 80-90 négyzetméter alapterületű ház tetejének felülete 150 négyzetméter körül van. Hazánkban az éves csapadékmennyiség 500-900 mm. Az, hogy erről a felületről a vizet gyűjthessük, tárolhassuk, egy kb. 5 köbméteres tárolóra van szükség. Ha ennél nagyobb a tároló, akkor nem lesz kihasználva a kapacitása, ha kisebb, akkor lehetnek olyan időszakok, amikor már nem tudunk több vizet eltárolni, mert tele van.

Az esővíz gyűjtésének és felhasználásának is van költsége: amikor kiépítjük a rendszert. A kert öntözésére alkalmas esővízgyűjtő rendszer a legegyszerűbben és legolcsóbban megvalósítható. Ha WC öblítésre, mosásra is szeretnénk használni a vizet, akkor már komolyabb rendszert kell kiépíteni, melynek költsége a milliós nagyságrendet is eléri. Így a rendszer elkészülte nagyjából a használati lehetőségektől függően 200.000-2.000.000 forint között van. Éves szinten ez 30 000-100 000 forint víz és csatornadíj megtakarítást eredményez, ami 10-20 év alatt térül meg.

Egy tanyán vagy faluban, messze az ipari szennyezéseket kibocsátó városoktól általában jó minőségű a csapadékvíz. Ám egy ipartelep mellett – annak 5-15 kilométeres körzetében – nem biztos, hogy megéri gyűjteni, és mondjuk kertünk öntözésére használni, mert ez akár még káros is lehet a növényekre, nem beszélve arról, ha haszonnövényt öntözünk, melyet azután elfogyasztunk.

A csapadékvíz viszonylag lágy, azaz kevesebb benne a kalcium- valamint a magnéziumion, mint a vezetékes vizeinkben, ezért kevésbé okoz vízkövesedést. Hátránya viszont, hogy a szennyezett levegőből kioldott anyagok miatt savas kémhatású, azaz pH értéke kisebb, mint 7.

A savas jelleg mindenképpen rossz a környezetre nézve, bár növényeink enyhén savas közegben tudják legjobban felvenni a vízben oldott tápanyagokat.

A csapadékvíz összetétele nem csak attól függ, mi jön a felhőkből. A tetővel, az eresszel, a tárolótartállyal is kölcsönhatásba kerül a víz, azaz minimálisan, de ezek is befolyásolják a víz minőségét, valamint az, hogy mennyi szerves hulladék kerül bele (lehullott levelek, elhullott rovarok), és ezek mennyi ideig áznak benne a mechanikai szűrés előtt.

Szakemberek véleménye szerint a légszennyezés miatt helytelen az esővíz tisztaságáról beszélni. Tehát a csapadékok vize nem mentes a szennyezéstől, ám az vegyileg mégis sokkal tisztább, mint a legtöbb természetes víz, amit a városi vízelosztó hálózatok ellátására használnak. A tárolóba gyűjtött esővíz a légszennyezés kémiai lenyomatát is magában hordozza. Ezért savas kémhatású, ám ez a jelenség, a légkör természetes széndioxid tartalmán kívül még a füstgázokban lévő nitrogén oxidok (NOx) és a kéndioxid (SO2) jelenléte miatt jön létre. Az esővízcseppekben feloldva, ezek az oxidok a levegő oxigénjének a hatására salétromsavvá (HNO3) és kénsavvá (H2SO4) alakulhatnak át. A tetőre hulló esővíz pH értéke emiatt alacsony: súlyos esetekben 4 alá is mehet (a semleges víz pH értéke 7). A savas esők nemcsak a mészkőből faragott emlékműveket károsítják, hanem a fenyves erdőket is.

Kémhatása mellett érdemes szólni az esővíz sótartalmáról is, bár a csapadékok vize nagyon kevés oldott anyagot tartalmaz. A helyesen épített tárolókban az esővíz vegyileg semleges (pH értéke 6,5 és 8,5 között van) és literenként 50-80 milligramm oldott ásványi anyagot tartalmaz.

Szerves szennyezés esővízbe kisebb részt a levegőből kerülhet, nagyobb részt a tetőről. Ilyenek pl. a fazsindelyekről lemosott olajok és más lebegő szilárd anyagok, amelyek a víznek barna vagy sárga színezetet adnak. A kátrány, bitumen vagy műanyag tetőről begyűjtött víz, különösen nyáron, gyakran kellemetlen szagú. A benne lévő benzolszármazék anyagok mérgezőek is lehetnek.

Az esővíz gyűjtő rendszerbe a szerves anyagok kiszűrésére egyrészt mechanikai szűrőket alkalmazhatunk, másrészt aktív szén szűrővel a szagokat, ízeket és a szerves szennyező anyagokat lehet a vízből kiszűri. Az ivásra szánt esővíz tehát minden rendszerben aktív szénen megy keresztül, ami ilyen szempontból nagy biztonságot ad. Amikor a szűrő telített, a kellemetlen szagok és ízek a szűrt vízben azonnal megjelennek, jelezve a szűrőbetét kicserélésének a szükségességét.

Mérgező fémek, mint az réz, alumínium és az ólom jellemzően nem az esővízben vannak jelen, hanem a tetőről kerülhetnek be a tárolóba. Régen a tetőablakok beépítésénél használtak ólomlemezeket, de az újabb épületeken ez már nem jellemző. Az ólom amúgy a legmérgezőbb fém, bőrön keresztül is felszívódik, és elraktározódik a szervezetben. Ám a réz ereszcsatorna ma is divatos, ha ilyenen folyik keresztül a víz, akkor annak réztelenítéséről gondoskodni kell – amennyiben ivásra is használnánk.

Az esővíz tárolása történhet zárt, vagy nyílt tartályokban. Utóbbiaknál számítani kell algásodásra, hiszen a napfény miatt e növények biztosan megjelennek a tartályban. Amíg nem szaporodnak túl, addig nincs is gond velük, ám a túl nagymértékű algásodás kellemetlen szagúvá változtatja a vizet.

Érdekes jelenség, hogy az eső néha sivatagi homokot vagy tengeri sót is tartalmazhat, attól függően, hogy milyen légáramlatból származik.