Fűszerkertek

Ha jobban belegondolunk, az ételek ízét a fűszerek adják, hiszen ezeknek az ízt adó adalékoknak köszönhető, hogy egy húsétel vagy egy főzelék, bár ugyanolyan alapból készül, mégis sokféle ízű lehet. A zöldfűszerek alkalmazása az utóbbi időben egyre elterjedtebb hazánkban. Ha a fűszereket nem szárítva, hanem frissen adnánk az ételekhez, akkor legegyszerűbb kertünkbe telepíteni néhány gyakrabban használt fajt, így azok mindig kéznél lesznek.

A kert kialakítása

A képeken látható kert a Balatonfelvidéki Nemzeti Park részeként számon tartott Salföldi Majorban található. Fűszerkert kialakításakor érdemes szakítani a zöldséges kertekben bevett szokással, hogy sorokba vagy szabályos négyszögű ágyásokba rendezzük a növényeket. Ezzel sincs ugyan semmi gond, csak a szabályos elrendezés mesterségessé teszi a látványt. A képeken is látható szabálytalan ágyásformák között kanyargó utak sokkal természetesebb hatásúak, ami illik is a fűszernövényekhez.

A növények fajösszetételét és helyét úgy érdemes összeválogatni, hogy a közel azonos igényűek egymáshoz közel kerüljenek. Azaz itt ne rendszertani vagy érési szempontok, esetleg felhasználás alapján ültessük ki csoportokba a növényeket, hanem környezeti igényeik, tehát vízigényük, fényigényük stb. alapján. Így sokkal egyszerűbb lesz a gondozás, hiszen a vízigényesebb növények öntözése is gyorsabban megy, ha egy csoportban vannak, nem pedig szétszórva a szárazságtűrők között. Az ágyásokat az úttól célszerű valamilyen ágyásszegéllyel elválasztani, így a növények nem nőnek ki arra.
Ugyancsak jó és látványos megoldás a kiemelt ágyások használata. Ilyenkor 30-60 centiméter magas deszkakerettel vesszük körbe az ágyást, amit földdel feltöltünk, ebbe kerülnek a növények. A kiemelt ágyás előnye, hogy a beletöltött földet mi választjuk meg, így jobb minőségű lehet, mint az adott kertben levő talaj. Másik előnye, főleg kisebb növésű fajoknál, hogy azok magasabbra kerülnek, így látványosabbak, egyszerűbben szüretelhetők.

A fűszernövények között egynyárikat és évelőket is találunk. Az évelők elhelyezésénél számítsunk arra, hogy azok 3-5 évig ott tenyésznek majd, ahová ültetjük, míg az egynyáriak helyét évente változtatjuk. Egyes fajok átévelők, ami azt jelenti, hogy elméletileg egynyáriak, de elszórják magjukat, és tavasszal újra kelnek. Az ilyen fajok gyomosíthatnak is, könnyen elterjednek, és elnyomnak más növényeket - ilyen például a zsázsa, mustárfélék, kömények, kapor.
Azok a fajok, amelyeknek a levelét használjuk fűszerezésre, általában tavasztól őszig szedhetők. Ekkor frissen használhatjuk őket, illetve szárítva tehetünk el belőlük télire is. Adott étel fűszerezéséhez a szárított fűszerekből mindig kevesebb kell, mint a zölden használt növényi részekből, mivel a szárazban az ízanyagok sokkal koncentráltabbak - lévén a vizet szárításkor elpárologtattuk belőlük.
Nyár végén érdemes néhány gyakrabban használt fűszernövényt becserepezni, így télen a konyhaablakból is szüretelhetünk zöldfűszereket. A fényhiányos időszak miatt a bent nevelt fűszerek minősége messze elmarad a kertben szüreteltektől, ám visszahozza némiképp a nyár ízeit télen is. Viszonylag jól tűri a benti körülményeket (egy ideig) a snidling, a petrezselyem, a kakukkfű, a bazsalikom, és a levendula.

A vegyes kultúrák előnye

Bizonyos növények egymás mellé ültetve segítik egymást: például egyik elűzheti a másik kártevőit. A fűszernövények között számos olyan van, ami mind a zöldségeskertben, mind a díszkertben jó hatású. Népi megfigyelések mellett már kísérletek is igazolják, hogy a borsikafű (másik nevén csombor) elűzi a babfélék levéltetveit, a levendula szintén ilyen hatású: rózsák közé ültetve elkerülik a levéltetvek e nemes dísznövényeket. A kömény, és a sarkantyúka (utóbbi amellett, hogy dísznövény, fűszerként is ismert) jó hatású a mellé ültetett burgonya ízére. A mentafélék, a kakukkfüvek és a zsályák illata a káposztalepkékre hat riasztóan.
Vannak fordított esetek is: a hagymafélék nem érzik túl jól magukat a babfélék mellett, és a petrezselyem és a saláta sincs jó hatással egymásra. Az ilyen növényi kölcsönhatásokat allelopátiának hívják, oka hogy a növények másodlagos anyagcsere termékei más növényekre hatással vannak. E hatás pozitív és negatív is lehet. Mindenki számára ismert, hogy akác és diófák alatt csak kevés növény képes megélni.

Növényvédelem és tápanyag utánpótlás

A fűszernövények tápanyag-utánpótlása és növényvédelme jelentősen eltér a zöldségnövényekétől. Ennek oka főként abban keresendő, hogy míg zöldségből egyfélét több négyzetméteren termesztünk kertünkben - mert minimum ekkora területről kapunk értékelhető termést - addig fűszernövényekből fajonként 1-1 tő is elegendő lehet a család ellátására. Tehát a zöldségeknél növényvédő szeres kezeléshez megéri bekeverni egy kisebb adag permetlevet, és kijuttatás után tudunk figyelni az egészségügyi várakozási idők lejártára. Ez fűszereknél nem megoldható, mert sokfélét érdemes tartani belőlük, de fajonként csak kis egyedszámot. Mivel többségüknek a leveles hajtásait használjuk fel, ezért legjobb, ha semmilyen vegyszert nem használunk rájuk. Mivel vegyesen vannak, azaz nem monokultúrás a termesztés, mint mondjuk egy kertben, ahol 400 négyzetméteren csak paradicsom van, így kisebb az esély a kártevők, kórokozók megjelenésének is.

Ha mégis felütné valami a fejét a betegségek közül, legjobb a levélzetet levágni, és évelők esetén megvárni, hogy a növény újrahajtsa a már egészséges leveleket. Egynyári beteg növény esetén pedig inkább távolítsuk el azt. A tápanyag utánpótlást is érdemes természetes úton megoldani, azaz fűszernövényeket ne műtrágyázzunk, hanem komposzttal, érett marhatrágya földdel javítsuk a talajukat, ha szükséges.