Tavasztól őszig retekszezon

Már az ókorban is ismerték és termesztették a retek, több fajtáját. Magas C-vitamin tartalma miatt a téli - vitaminban szegény - időszakban nagyon hasznos lehet annak ellenére, hogy az egyik legkevesebb beltartalmi értékkel bíró zöldségnövény. Nyersen vagy sózva használjuk, vajas-, vagy zsíros kenyérre, saláták alkotórészeként, de az ételek díszítésére is alkalmas.
Egyes változatainak enyhén csípős íze és illata a hagymával rokon illóolajtól származik, emiatt régebben gyógynövényként is használták. Gyógy- és élettani hatásai közül az emésztést elősegítő, vesetisztító, étvágygerjesztő hatás, ami említésre érdemes. Mustárolaj-glikozidjai antibakteriális és gombaölő hatásúak, így kiválóan alkalmas a megfázás és cseppfertőzések megelőzésére.
A retekféléket zöldségnövényként és ipari növényként is termesztik. Utóbbi célja; a magjából az olaj kinyerése. Házikertben általában zöldségként, vagy szobában csírazöldségként termeszthetjük. A botanikai értelemben vett szárgumóját fogyasztjuk; a hónapos reteknél ez a szik alatti szár, a nyári és téli retkeknél a szik alatti szár és a gyökérből képződő szárgumó. Ez a kis tudományos megközelítés csak olyan szempontból érdekes, hogy tudjuk: a piros színű hónapos reteknek a (megvastagodott) szárát esszük, a fehér jégcsapreteknek meg a gyökerét – pedig nem is gondolnánk, hogy ilyen felépítésbeli különbség van a kettő között.

A fajtacsoportokról

A reteknek számos fajtacsoportja ismert, és e változatosság nagyon előnyös abból a szempontból, hogy ha szeretjük e zöldségnövényt, az év egyik szakában sem kell nélkülözzük. A fajtákat alapvetően három nagy csoportra osztjuk.
A hónapos retket leginkább kora tavasszal, de ősszel is lehet termeszteni. Hajtatható is, termése kisebb, lédúsabb; ez az ismert piros retek. Nagy előnye nevében is szerepel: „hónapos”, azaz vetéstől számítva egy hónap múlva már szedhetjük, ehetjük. Kevés olyan zöldségnövény van, ami ilyen rövid idő alatt betakarítható a vetéshez képest. Leginkább kora tavasszal vagy ősszel termesztjük, mivel a nyári körülményeket e fajta nem viseli jól. De ez jól is van így, hiszen tavasszal az első vetemények egyike, és mire májusra felszedjük, a helyére kerülhetnek a későbbi vetésű vagy ültetésű, melegigényesebb növények, mint a paprika, paradicsom, tök. Ősszel hasonló a helyzet, a területről már lekerülő zöldségnövények után még vethetünk a helyükre hónapos retket, ha az első fagyokig van még egy hónapunk, hogy megnőjenek.

A nyári retekfajtáknak nagyobb a gumója, a tenyészidejük is hosszabb kicsivel, mint egy hónap, de bírják a nyári meleget. Az őszi-téli fajták a leghosszabb tenyészidejűek, méretük nagyobb. Ezek jól tárolhatók, így akár egész télen fogyaszthatjuk őket. Ezeket azonban hámozni kell, ami konyhai felhasználásukat kicsit nehezíti, ám a vastag „héj” szükséges ahhoz, hogy sokáig eltarthatók legyenek.
E fajtacsoportbeli osztályozáson kívül, szín, és gumóalak alapján is csoportosíthatjuk e növényeket: gömb, megnyúlt, hengeres - piros, fehér, fekete, sárga…

Vetése, gondozása

A hónapos retket a fagyok elmúltával március elején már vethetjük, utónövényként pedig szeptemberben vessük. A vetés mélysége 1–1,5 cm-nél ne legyen több, mert a gumók torzak, alaktalanok lesznek. A legkorábban termő a hónapos retek, amelyet a nyári nagyobb gumójú, majd az őszi-téli, nagygumójú és tárolásra is alkalmas fajták követnek.
Nem palántázható, így állandó helyre vetjük, ha túl sűrű volt a vetés, akkor ritkítjuk. Ezer szem mag súlya 6-8 gramm, csírázóképességét 4-5 évig megtartja. A kis magoncok zsenge levelei salátának alkalmasok. Szedéskor érdemes mindig minden másodikat felszedni, így arányosan ritkul a sor, a még földben maradók több helyet kapnak a továbbnövekedésre.
A fajtától függően kisebb vagy nagyobb térállásba helyezzük a magot. Hónapos retkek esetében ez 8x8 vagy 10x10 cm. Nyári retkeknél 12x12 cm. Az őszi és a téli retekfajtákat nem négyzetesen, hanem 25-30 centiméteres sorokba és 10-15 cm-es tőtávolságra vetik. A hónapos retek is vethető sorba (15-20 cm), azonban az ilyen elhelyezés kevésbé gazdaságos. A gumó átmérő a tenyészterületet alapvetően meghatározza, érdemes a zacskón feltüntetett sor-, és tőtávolság javaslatot a vetésnél figyelembe venni. A nyári fajtákat június táján, az őszi-téli típusokat augusztusban vessük.
A hónapos retek hidegtűrő zöldségnövény, hőmérsékleti optimuma 13 °C. A fagyot tűri, a csírázása már 1-2 °C-kal a fagypont felett megindul. Az árnyékot nem kedveli, hosszú nappalok hatására magszárat fejleszt. Elsősorban a laza, középkötött talajokon termeszthető eredményesen, tápanyagigénye közepes. Kezdetben - csírázáskor - több, később kevesebb nedvességet igényel. A jégcsap- és a hosszúra növő japánretek mélyrétegű talajt igényel, ellenkező esetben a gyökér elágazik.

Fontos a talajlazítás magágy-előkészítéskor, különben kemény talajban a retek gyökere elágazik. Lényeges a rendszeres gyomlálás és a kis vízadagokkal történő öntözés, utóbbira különösen a hónapos retek érzékeny. Ha ritkán kap vizet, keseredik, pudvásodik. Ha olykor túl nagy adag vizet kap, akkor gumója megreped.
Vannak a reteknek díszesebb kertészeti változatai is így citromsárga, világosbarna vagy többféle színű gumóval rendelkező formák. Ilyenekből magot főként az interneten szerezhetünk be. Áruk nem túl magas, és díszítésként rendhagyó módon mutatnak tálaláskor.