Kő- és vakolatvédelem

Az épületek értékmegőrzéséhez és felújításához a víz okozta épületkárok miatt folyamatosan igen magas anyagi ráfordításra van szükség.
Az épületekben bekövetkezett víz okozta károsodások ronthatják egy épület megjelenését, vagy károsíthatják az építőanyagot és ezzel az épület további fennmaradását tehetik kérdésessé.
A problémát az anyag porozitása okozza! Minél porózusabb az anyag, annál jobban szívja magába a vizet. A cél tehát az, hogy meggátoljuk a víz bejutását az építőanyagokba úgy, hogy közben megőrizzük a fal "légzőképességét".
Minden ásványi eredetű, építkezésre használt anyag porózus szerkezetű, amelynek mértéke igen eltérő lehet. (Azt tudnunk kell, hogy minél régebbi egy építőanyag, annál porózusabbá válik.) Ez az eltérő szerkezet határozza meg, hogy egy anyag vízzel érintkezve mennyire nedvesedik, és milyen jellegű károsodásra számíthatunk a belőle készült építményben.
A károk jelentősen csökkenthetőek, vagy megakadályozhatóak, ha az építményt víztaszítóvá (hidrofóbbá) tesszük, vagyis hidrofobizáljuk. Az építőanyagban létrehozott hidrofób zóna jelentős mértékben csökkenti az anyag vízfelvételét, így a szerkezet száraz marad, ezért a károsító következményektől nem kell tartanunk.
A hidrofobizáló kezelés lényege, hogy a falazatot a víz semmilyen formában ne tudja nedvesíteni.
Ezt a jelenséget (hidrofobizáló hatást) a szerves szilícium vegyületek, a szilikonok okozzák, melyek igen vékony réteget képeznek a pórusok falában, így az ásványi eredetű építőanyagok vízfelvétele megszűnik, de az épület légzőképessége (a páradiffúziója) megmarad, ellentétben a különféle filmképző bevonatok (festékek: akril-, poliuretán-, vagy epoxigyanták) hatásával.
A hidrofobizálás, mint művelet abból áll, hogy színtelen, filmbevonatot nem képező anyaggal történő kezelést adunk a homlokzatnak, amely megakadályozza, hogy az épület anyagának kapillárisaiba (pórusaiba) víz és vele a benne oldott károsító anyagok (SO2 , NOx ) - a savas esők - bejuthassanak.

Néhány példa a felhasználásra:

Vakolat felújításnál

Vakolat felújítás esetén a felső vakolatréteghez való habarcs előkészítésénél a vízbe szilikon tartalmú adalékot tehetünk. A vakolat kiszáradásakor az adalék kifejti víztaszító hatását, és megvédi az épület homlokzatát a vízfelvételtől csapó eső esetén. Ezt az eljárást alkalmazhatjuk fugázó anyagoknál is (a fürdőkád fugái nem fognak penészesedni).

Mészfesték bevonatokhoz

A mészfestékeket nagyon vékonyan, több rétegben célszerű felhordani. Jó minőségű festék előállításához hosszú ideig pihentetett, érett oltott meszet kell alkalmazni. Mivel a mésznek nagyon kicsi a pigmentkötő képessége, csak a fehér, azaz pigmentálatlan, vagy pasztell-tónusok használata tanácsos.
A mészbevonatok ásványi festékrendszerek, így leginkább a mész és mészcement vakolatoknál alkalmazhatóak kiemelkedően.
A mészbevonat mégsem védi az épületet a nedvességtől, és az agresszív savas esők hatására nagyon gyorsan lepusztul a falról. A mészbevonatot egyrészt a hidrofobizáló adalék mészfestékbe keverésével, másrészt utólagos impregnálással eredményesen víztaszítóvá és ezzel időállóvá tehetjük.

Szilikátfestékekhez

A mészfestékek mellett ásványi bevonatanyagként vízüveg alapú festékek is használatosak. Ezeknek a bevonatanyagoknak előnyük a mészfestékekkel szemben, hogy jobban pigmentálhatóak, erősebb tónusú bevonatokat is készíthetünk velük. A mészfestékhez hasonlóan a szilikátfestékek sem nyújtanak védelmet az épületeknek a nedvesség ellen.
A szilikátfesték-bevonatokat víztaszítóvá tehetjük, ha az ún. organoszilikát festékekhez - ugyanúgy, mint a mészfestékeknél - oldószermentes szilikongyanta emulziót adunk. A szilikátfesték-bevonatnál a másik lehetőség a nedvesség elleni védelemre az utólagos hidrofobizálás, általános hidrofobizáló alapozóval.