A tűztér megválasztásánál az alábbi szakmai szempontokat vettem figyelembe:
Szabályozható huzat a füstelvezetésben lévő pillangószeleppel, s szabályozható égési levegő biztosításával.
Ez azért fontos, hogy amennyiben jól megrakjuk a kandallót, a fa ne egyszerre égjen el, nehogy a hő az égéstermékkel egyszerre kirohanjon a kéményen, s lángok még a kéménybe is beérjenek, hanem ritkább kiegyenlített intenzitású égést biztosítsunk. Begyújtásnál az égés biztos indulásához bőséges égési levegőt kell biztosítani. Az égéstermék elvezetéséhez a füstelzáró pillangószelepet ki kell nyitni, hogy a füst útja teljes keresztmetszetében szabad legyen. A kéményben lévő hideg levegő begyújtáskor nehezíti a füst eltávozását. Személyes tapasztalat, hogy hideg időben a kémény huzata begyújtáskor azonnal beindul, míg enyhe 10-15 fokos külső hőmérsékletnél nehezebben.
Miután begyújtottunk, s a tűz intenzíven ég, akkor az égési levegő-ellátást, valamint a füst útját el lehet zárni. Elzárt állapotban sem teljesen zár a rendszer - a pillangószelep átmérője kisebb a füstcső csatlakozó csonk átmérőjénél - egy jó huzatú kémény esetén ekkor is megfelelő marad az égés. Amikor már csak intenzív parázs van, akkor érdemes megrakni ismételten a kandallót. Az ajtó kinyitása előtt a füstelzárót kinyitjuk, hogy az ajtónyitással biztosított égési levegő többlet hatására keletkező felizzás égésterméke ne a szobába, hanem a kéményen át távozzon. Miután az ajtót becsuktuk, az égési levegő útját teljesen megnyitjuk, s amikor a fa lángra kap, akkor elzárjuk ismételten az égési levegő- és a füst útját is. Természetesen az elzárás mértékét befolyásolja a kémény huzata. Ha éjszakára rakjuk meg a kandallót vastagabb hasábokkal, akkor akár a megrakás után azonnal el is zárhatjuk a füst útját, hogy a fa lassan akár láng nélkül parázsként égjen el.
Egyszerűbb, kisebb teljesítményű tűzterek esetén a füstelvezetés nem szabályozható, s általában csak egy hamutálcára szerelt égési levegő szabályozó áll rendelkezésünkre az égés intenzitásának szabályozására. Annak ez a megoldás is megfelelő lehet, aki csak hangulati elemként igényli a kandallót, de aki a gázfűtés alternatívájaként kívánja használni, annak komolyabb készüléket ajánlok.
Másodlagos égési levegő bevezetése, "tiszta üveg" biztosításával.
A tűztér felett, a füstkamra alatt másodlagos égési levegő biztosítása szükséges, mert az intenzív égés következtében felszabaduló fagázok a tökéletlen légkeveredés következtében az elsődleges égési levegő által nem tudnak elégni. A másodlagos égési levegő hatása jól látszik, amikor a fa lángjai felett a semmiben meggyulladó felső lángtenger látható a kandallóban. Ha nincs másodlagos égési levegő bevezetés, akkor ezek a fagázok égetlenül távoznak a kéményen keresztül, s így a fűtésünk rosszabb hatásfokú, azaz ugyanolyan hőtermeléshez több fát kell elégetnünk, valamint kellemetlen füstgázokkal a környezetünket is szennyezzük. Olcsóbb tűzterekben nem készítenek másodlagos égési levegő bevezetést, míg a korszerűbb tűzterekben a másodlagos égési levegő az üvegajtó felett bukik be a tűztérbe, annak érdekében, hogy az alábukó friss levegő tisztán tartsa az üvegajtót. Intenzív égés kezdetén látszódik is, hogy az üveg felső fele tiszta marad, míg az alsó kormozódik. Természetesen további intenzív égés során ez a korom le tud égni, s a továbbiakban teljesen tiszta marad az üvegajtó.
Teljesen zárt rendszer kialakítása úgy, hogy az égési levegőt a lakáson kívülről lehessen bevezetni a kandallóba.
A légmentesen záródó korszerű nyílászárók miatt az égés biztosításához a nyílászárókba plusz szellőző elemet kellene építeni. Feleslegesnek éreztem a nyílászárók hatásfokát lerontani e szellőzőnyílással, ez által a nappali szoba hűtésével biztosítani a kandalló levegőellátását. Ezzel megoldással a kandalló égésének levegője teljesen független a lakás levegőjétől.
Egyes tűzterek esetében a külső égési levegő bevezetés nem oldható meg, mert a légrések, mint dizájn elemek a tűztér frontján helyezkednek el. Más típusoknál a levegőellátás zárttá tehető, de itt sem mindegyiknél lehetséges teljes mértékben, ugyanis egyes változatok úgy készülnek, hogy a másodlagos égési levegő a dupla üveges ajtó alsó peremén megy be, s a két üveg közt feljutva a belső üveg fölött bukik be a tűztérbe. Ez - amellett, hogy a "tiszta üveg" technika része - a külső üvegfelületet valamelyest hűti is, de ez esetben csak az elsődleges égési levegőellátása biztosított a külső térből. Ha azonban a jól záró nyílászáróink mellett nem biztosítunk megfelelő szellőzőnyílást, s például a kandallóval egy légtérben lévő szagelszívót kapcsolunk be, levegő utánpótlás hiányában előfordulhat, hogy a szagelszívó a tűztérből fogja a füstöt beszívni a nappalinkba. E miatt célszerű a kimondottan zárt rendszerre tervezett tűzteret beszerezni. Ez legegyszerűbben onnan ismerjük fel, hogy a tűztér alatt égési levegő csatlakozását biztosító csonk látható.
Meglévő kéményhez történő csatlakozási lehetőség.
A 14×14 cm-es kémény megléte adott. Ugyanakkor tény, hogy a tartós használatra tervezett tűzterek kéménycsatlakozó csonkjai ennél nagyobbak. Leginkább 18 vagy 23 cm esetleg még nagyobb átmérőjűek. Ezen átmérők a tűzterek névleges teljesítményétől függenek. A minél nagyobb teljesítmény elérésére egyre több füstgázt kell elvezetni a tűztérből. De lehet-e kisebb kéménykeresztmetszettel nagyobb teljesítményű kandallót üzemeltetni? A válasz igen, hiszen az égéstermék elvezetéséhez a füstcső keresztmetszete csak egyetlen paraméter, s nem a keresztmetszet számít igazán, hanem a kémény huzata, azaz légszállító képessége. Ezek a relatíve nagy átmérőjű füstcső csatlakozási csonkok ismereteim szerint 4,5 méteres elhúzás nélküli kéménymagassághoz vannak méretezve. Tehát ha magasabb a kéményünk, jobb a huzatunk, s ebből adódóan kisebb keresztmetszettel is el tudjuk érni az igényelt huzatot.
E miatt úgy ítéltem meg, hogy egy 18 cm-es füstcső csatlakozási csonkú tűzteret 15 cm-re, majd 14 cm-esre szűkített füstcsővel biztonsággal beköthetek egy 9 méter magas 14×14-es kéménybe, még akkor is, ha a lentebb említett elhúzást kell majd alkalmaznom. Azóta bebizonyosodott, hogy a kéményem huzata még nagyobb teljesítményt is elbírna, hiszen "zárt" pillangószelep mellett (amikor is a 18 cm átmérőjű füstcsőcsonkban a 17 cm átmérőjű pillangó szelep a áramlási irányra merőlegesen fekszik) kellően intenzív marad az égés. Természetesen a huzatigényt és a kandalló-teljesítményt szakember megfelelő számításokkal össze tudja egyeztetni, de sok esetben ez egyszerű tapasztalati úton kerül megoldásra, főképp amiatt, hogy általában a kandalló nem a fő vagy kizárólagos fűtési rendszere a háznak.
A tűztér kiválasztása dizájn szempontok szerint.
Samott betét megléte szebb lángképet eredményez. A sárga samott téglával bélelt tűztér világosabb, így az égés is szebb, narancsosabb, mint egy matt fekete térben, ahol csak a tűz áttetsző lángja s a parázs világít. Természetesen tökéletlen égés esetén vagy amikor begyújtunk, a hideg tűztér miatt a samott bekormozódik, s átmenetileg fekete lesz, de amint az égés intenzívvé válik, a samott átforrósodik, s leég róla a korom.
A tűztér kazánlemez vagy öntvény falazata a samott-burkolat miatt a hőhatásnak csak közvetett módon van kitéve. Egyszerűbb, hangulati funkcióra tervezett tűztereknél (ezeket általában vékonyabb kazánlemezből készítik), előfordulhat, hogy intenzív hirtelen vagy nagyobb tartós hőterhelés hatására eldeformálódhatnak, s így baleset-, ill. tűzveszélyessé válhatnak.
Szabályos négyzethez közelítő krómozott vagy saválló acél ajtókeret
A magasabb ajtó miatt a láng hosszabban látszik, s így szebb, valamint infravörös tartományú sugárzó hőjét intenzívebben tudja leadni. A négyzet forma szinkronban van a kialakított falfülkékkel valamint a kandalló s a felújítani tervezett teljes nappali szoba minimál formavilágával.
A kandalló telepítése és a kompromisszumok.
A kandalló egy már meglévő használaton kívüli kéménybe került bekötésre. Ez a kémény egy sorházi lakás két lakását elválasztó falában van beépítve, amiből adódik az alábbi általános probléma. Ha egy kémény kimondottan kandalló kiszolgálására készül, akkor a kéményt a födémtől indítják, s a füstcső elhúzás, bármiféle törés nélkül függőlegesen csatlakozik a födém kéménynyílásába. Így a füstcső a mennyezetig futva nagy felületen tudja átadni a füstgáz hőjét a lakás levegőjének.
Náluk ez a kéményépítési, bekötési mód valószínűsíthetően igen ritka, hiszen nincs nagy hagyománya a kandallós fűtési módnak hazánkban. Emiatt a kandalló bekötése meglévő kéménybe úgy célszerű, hogy az a falba a lehető legmagasabb ponton csatlakozik annak érdekében, hogy a legtöbb hőt adhassa át a füstcső a lakás levegőjének. Szempont a jó huzat is, hogy a kandalló füstcsövét, mint ahogyan a kéményt is, max. 45 fokosan húzzák el. A füstcső sem törhet derékszögben, így a füstcső 45 fokos szöget bezárva a falsíkkal torkollik a kéménybe.
Jelen esetben sajnos egyik feltétel sem teljesíthető, ugyanakkor a huzatot a kétszintes épület és a padlástér okozta hosszú kémény biztosítja. A meglévő kémény és az alacsony (180 cm) füstcső csatlakozás adott volt. A sorházakra jellemző probléma, hogy a két lakást elválasztó falba épített kémény esetén a tisztító nyílás csakis a füstcső csatlakozási oldalán lehet, így a kandalló építését el kellett tolni annak érdekében, hogy a kémény tisztítását biztosító nyílás elérhető legyen.
Annak érdekében, hogy a tisztító nyílás és az oldalra vezetett füstcső ne látszódjon, ezen a szakaszon falfülke került kialakításra eléfalazással. A tisztító nyílás ajtaja az eléfalazás miatti duplafal miatt dupla ajtós, pontosabban 2×2 cementlapos kéményajtó került beépítésre. Mivel a cement kéményajtót nem tekintik biztonságosnak, mert a légmozgások következtében kieshet, ez esetben a duplázás növeli a biztonságot, (egyébként habarccsal szoktak rásegíteni a stabilitásra, ami csak az első tisztításig nyújt biztonságot).
Az égési levegőt a teraszról bevezetett alumínium gégecsövön keresztül kapja a kandalló. A kandalló falazata Ytongból 5 és 10 cm vastag válaszfalelemekből készült, ami flexibilis ragasztóval került összeragasztásra.
A kandallóburkolat falhoz rögzítését a lehető legegyszerűbben kívántam megoldani (faipari) szegezőlemezeket használtam Ytong soronként, azaz 20 cm-enként. A blokktégla falba 60×6-os facsavarokat 10-es műanyag tiplivel rögzítettem a szeglemezeket, míg az Ytongba egyszerűen odaszegeltem.
A tűztérajtó feletti áthidaláshoz szintén csak a 60 cm hosszú Ytong elemeket használtam, ami rövid a teljes áthidaláshoz, ezért 2 darabot szintén szeglemezzel összeszegezve használtam fel. Azonban az ajtó feletti terhelést két darab Ytong gérbe vágásával a burkolat két széle felé vezettem el. Az Ytong felületét Rimano 0-3 és 3-6 Rigips termékekkel gletteltem és simítottam, majd Toscana nemes vakolatot dörzsöltem fel.
A tartófalra alumínium bevonatú polifoamot ragasztottam fel. Ezzel kapcsolatban voltak kételyeim, mert az egyértelmű számomra, hogy önmagában nem éghet, csak az nem derült ki számomra, hogy az intenzív hőterhelést hogyan viseli. Az eddigi tapasztalatok alapján hibátlanul. Igaz óvatosságból a saválló füstcső és a polifoam közé üveggyapotot raktam.
A burkolat alatti hő hasznosítására a burkolat két oldalán alul és felül 10×15 cm-es nyílások kerültek kihagyásra, s ráccsal takarásra, így a nemcsak a kandalló tűzterének sugárzó fűtése melegíti a lakást, hanem a burkolat alatt felforrósodott levegő, mint légfűtés, kivezetésre kerül. Mindezek mellett a 10 cm vastag Ytong burkolat a jó hőszigetelő képessége ellenére is jól átmelegszik.
A három ablakfülkébe egy-egy 20 Wattos halogén spot került beépítésre.