Termodinamikus szolár rendszerek

2012-07-08 14:57:32 | Módosítva: 2012-07-08 14:57:32

A napenergia fűtési- vagy használati melegvíz előállításra irányuló hasznosítása egy tiszta, rövid idő alatt megtérülő megoldás. Napjainkra jelentős fejlődésen mentek keresztül a szolár rendszerek, a harmadik generáció már sötétben is képes működni.

Az első generációs napkollektorok az úgynevezett síkkollektorok. Felépítésük relatív egyszerű: egy zárt, üveggel borított dobozból és egy benne kígyózó csővezetékből állnak. A doboz belseje fekete, így napsütés és megfelelő tájolás esetén gyorsan felmelegszik a benne áramoltatott víz vagy egyéb folyadék. Bár a síkkollektorok folyamatosan fejlődnek és hatásfokuk is javul, több problémát továbbra sem sikerült kiküszöbölniük. Ilyen a fokozott törésveszély, a korrózió, a magas hőmérséklet okozta korai öregedés és a fagyálló folyadékok gyakori cseréje.

A második generációhoz sorolhatóak a vákuumcsöves kollektorok és koncentrált gyűjtők. Ezekkel magasabb hatásfok érhető el, mint a síkkollektorokkal, de tartósságuk jelentősen nem jobb azokénál. Az első és második generációs napkollektorok közös „hiányosságai”, hogy éjszaka nem működnek, télen az alacsony külső hőmérséklet miatt jóval kevesebb melegvizet szolgáltatnak, mint nyáron.

A legújabb generációs napkollektorok a termodinamikus szolár rendszerek, amelyek éjjel-nappal, hidegben-melegben is működnek. Működésük egyesíti a napkollektorok és a hőszivattyúk előnyeit. Képesek hasznosítani a közvetlen és szórt napsugárzást, a szelet és a csapadékot is.

A rendszer egy ~8 kg tömegű, és ~1,6 m2 felületű abszorberből, egy szigetelt acéltartályból és egy termoblokkból áll, amiben a kompresszor, az expanziós szelep és a vezérlés foglal helyet. Egy hagyományos kollektorhoz képest jóval kisebb felületre van szükség, és ez a generáció jóval kevésbé érzékeny a helyes tájolásra, mint elődei.

Működése ugyanúgy a Carnot-körfolyamaton alapul, mint egy hőszivattyúé. A keringő hőátadó folyadék az abszorberbe (napkollektorba) lépve elpárolog és hőt von el a környezetéből. Ezt a közeget elszívja a kompresszor, és megemeli a hőmérsékletét valamint nyomását. A megemelkedett hőmérsékletű folyadék átadja hőjét a melegvíz tárolóban található használati meleg víznek, majd visszatér az abszorberbe. Hirtelen fellépő melegvíz-igény esetén egy kiegészítő elektromos fűtőbetét is bekapcsol. A termodinamikus szolár panel hatásfoka több mint 99%-os. Kis helyigényű, nincs karbantartási igénye, folyamatosan biztosítja a melegvizet, közvetlenül hasznosítja minden környezeti elem hőtartalmát, így a pára lecsapódás hőjét és a víz fagyáshőjét is. A paneleken felhalmozódó jégréteg a napsugárzás hatásra újra leolvad, tehát nincs szükség a kültéri egység fűtésére, leolvasztására, mint a levegős hőszivattyúknál. Nincsenek fagyási és túlmelegedési problémák, nincsenek törékeny részek a panelen, és alacsonyabb hőmérsékleten működhetnek, mint a hagyományos napkollektoros rendszerek. A rendszer könnyen telepíthető, akár tetőre, akár az épület oldalfalára, kis tömege nem igényli a tetőszerkezet megerősítését.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Bérces Balázs


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Központi fűtés megújuló energiaforrásokból

Az energiaárak folyamatos emelkedése, és az ökológia szempontok miatt egyre inkább megnő az egyedi nem fosszilis fűtőanyagot elégető fűtésrendszerek alkalmazásának az igénye. Ilyen rendszerűek a...


Kiegészítő fűtések

A fürdőszobák,különösen a kis alapterületűek,légterében a fürdést, tusolást követően óhatatlanul megnő a levegő páratartalma, különösen a fűtési idény utáni hűvösebb időszakokban. Ezt a helyiség...