Gyulai kolbásztörténelem

2011-02-06 22:32:24 |

A gyulai kolbász messze földön híres. A régi hentesmesterek tapasztalataira alapozva, néhány praktikát betartva bárki készíthet ízletes kolbászt, hurkát, akár házilag is. A néhány éve megnyílt Húsipar Történeti Kiállítást látogattuk meg.

A gyulai húsipar felvirágzása

Gyula városa termálfürdője miatt régóta kedvelt üdülőhely, híres húsiparának kezdetei pedig az 1800-as évekig nyúlnak vissza. Valószínűleg a már akkor is itt található jelentős kórházak gerjesztette húsigénynek volt köszönhető az iparág felfutása.
A városban található húsipari múzeum tárlatát Dinya Imre és munkatársai mutatták be lapunknak, akik életre hívói a Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesületének, amely a Húsipar Történeti Kiállítás fenntartója is. A közel hatvantagú egyesület szinte minden gasztronómiai rendezvényen részt vesz, népszerűsítve ezzel e tájegység ízeit.
A tárlatot végignézve számos érdekes ismerettel gazdagodhat az idelátogató. Mint megtudtuk, a vágóhíd elnevezés onnan ered, hogy régen az állatok leölését folyóvíz mellett - itt a Körösnél - végezték, hogy a belsőségeket elvigye a víz. A kiállítás épülete hajdanán vágóhíd volt, amit a helyi hentesek bérbevettek. Itt csak a vágás történt, a hús feldolgozását már mindenki saját műhelyében végezte. Akkor még külön szakma volt a hentes és a mészáros; előbbi csak sertéssel, utóbbi csak marhával foglalkozott.

Képek a gyulai Húsipartörténeti Múzeumból Az állatokat sokszor messziről hajtották ide, akár két hét járásnyiról is érkeztek a vágóhídra marhák, juhok, sertések. Hogy az úton ne soványodjanak le, lassan kellett velük haladni, sokszor meg-megállva legeltetni. Az ide érkezett állatokat szemlézték, pihentették, hogy esetleges lázas állapotuk és a stressz elmúljon, csak utána vágták.
A gyulai húsipar számos mesterség felvirágzását hozta a környéken, nem csak az állattartók éltek jól ennek köszönhetően. Gyulán két jéggyár is működött az 1800-as évek végén. A Fehér Körös jegét kitermelték, jégverembe zárták, a tömbök közé fűrészport szórtak. Így nyár elejéig volt jég a húsipar számára is.
Az államosítás után nem sokkal megszülető Gyulai Húskombinát fénykorában 2000 embernek adott munkát, a beszállítókat nem is számolva. Ma 400 körüli a dolgozók száma, ám a sok átszervezés és létszámleépítés ellenére a helyi sajtóban bíztató jelként számoltak be arról, hogy sok év után idén ismét nyereséges lehet a vállalat.
A kiállításon a korabeli húsipari gépek bemutatása mellett számos régi fotó avatja be a látogatót a hajdani hentes-mészárosok, majd a későbbi húsipari dolgozók életbe.

Kolbászok gyulai szemmel

A húsok feldolgozásának trükkjeibe Hajduk Zoltán avatott be bennünket. A kolbászok gyártástechnológiája sokat változott az idők során. A vékonykolbásznál 8, a vastagnál 3-5 milliméteresre kell darálni a húst. A kolbászokat eleinte a gyulai kolbász recepttúrája szerint ízesítették (fokhagyma, só, bors, köménymag, édesnemes- és csípős paprikaőrlemény), ám később, amikor már messzebbről is hoztak ide állatokat feldolgozásra, más tájegységek fűszerezési szokásait vették át a hentesek kolbászok készítésekor.
Így később több fokhagymát, kevesebb paprikát használtak, és szegfűborsot is adtak hozzá eltérően a hagyományos gyulai recepturától.
A füstölés optimális hőmérséklete 16-18 °C között van, mivel 20-22 °C-nál a zsír kiolvad és elkezd a kolbászból kicsepegni. Emiatt csak novembertől márciusig lehetett kolbászt készíteni házi füstöléssel. A vékonykolbászok 2 napig szikkadtak a füstön, majd további 2-3 nap volt a füstölés ideje, vastagkolbásznál a teljes folyamat egy hetet vett igénybe.
Füstöléshez Gyulán bükkfát használtak, melyet bükk-fűrészporral fojtottak el, így az csak parázslott és füstölt, nem lángolt. Ritkábban akáccal is füstöltek. Hazánkban több helyen szokás volt füstfűszerek alkalmazása. Néhol borókabogyót dobtak a fűrészporba, hogy az égése során illatosítsa a füstöt, és így ízesítse a kolbászt. Gyulán nem volt divat a füstfűszerek alkalmazása, ám nem messze innen, Tótkomlóson darált kukoricacsutkát használtak füstfűszerként.
A füstölés befejeztét a kolbásznál általában tapintással határozták meg a hentesek, de ennek kémiai alapjai is ismertek. Füstöléskor, mikrobiológiai folyamatok során a cukorbontó baktériumok tejsavat készítenek, amíg van mit bontaniuk. Ezért a kémhatás 5,2 körüli értékre csökken. A termék akkor lesz kész, ha a pH 5,3-5,4 értékre emelkedik vissza. A háziállatok húsának víztartalma 55-58 százalék. A kolbász akkor van kész, ha e nedvességtartalom 30-35 százalékra csökken. Ez egyébként a hagyományos gyulai kolbásznál 28 százalék.

Képek a múzeum archívumából: régi gyulai hentesmesterek A megfelelően lecsökkentett nedvességtartalom fontos az eltarthatóság szempontjából, hiszen itt úgy mondták, hogy a januári kolbásznak kukoricatörésig ki kell tartania. A kolbásznak húsvétkor is fontos szerepe volt a vendéglátásban. Nagy dicsőségnek számított, amikor a gazda valami kuriózummal, mondjuk vadból készült kolbásszal is megkínálta vendégeit.
Ha valaki Gyulán jár érdemes meglátogatnia e húsipar-történeti gyűjteményt, hiszen itt az egyesület tagjaitól számos ötletet és útmutatást kaphat, meghökkentő kísérletekről is hallhat: mint például a citrommal, vagy a mézzel fűszerezett kolbászokról...

Különleges receptek

Füstölt kolbász gyulai módra

Hozzávalók: 8 kg lapocka vagy comb, 2 kg toka, 3 dkg fekete bors, 1 dkg őrölt kömény, esetleg 1 csapott kávéskanál nátrium-benzoát, 10 dkg paprika, 2,5 dkg fokhagyma, 25 dkg só.
A húst közepes lyukú, a szalonnát pedig nagylyukú húsdarálón ledaráljuk. Hozzáadjuk a sót, a fűszereket, a tartósítószert és alaposan összekeverjük, eldolgozzuk. 24 órán át állni hagyjuk, majd újra átdolgozva, vékonybélbe töltve 20-25 cm-es párokat készítünk belőle. Hideg füstre rakjuk, és halványpirosra füstöljük. Hűvös helyen tárolva egy hónapi érlelést követően kezdődhet a fogyasztása. A következő télig eláll.

Citromos főzőkolbász

Hozzávalók: 10 kg félkövér disznóhús, 3 dkg őrölt cayenne bors (ez egy pirospaprikafajta), 1 dkg őrölt kömény, 5 citrom, 25 dkg só.
A húst közepes tárcsán ledaráljuk. A citrom héját lereszeljük, levét kicsavarjuk, és a darált húshoz adjuk. Sózzuk, fűszerezzük, majd jól összedolgozzuk. Bélbe töltjük, majd szikkadás után hideg füstre tesszük, amíg el nem éri a világosbarna színt.

Mititei (román étel)

Hozzávalók: 500 g marhahús, 2-3 evőkanál húsleves, 8-10 szem bors, 1/2 fej fokhagyma, 1/2 kávéskanál kömény, késhegynyi szódabikarbóna.
A megdarált húshoz hozzáadjuk a sót, a borsot, a zúzott fokhagyma felét, a húslevest, a szódabikarbónát, és összegyúrva 4-5 órára hidegre tesszük. Vizes kézzel 10 centiméteres kolbászkákat készítünk belőle. Roston sütjük meg mindkét oldalát, miközben olajba mártott tollal kenegetjük. A mititei a szerb csevap, és más bél nélküli grillkolbászkák rokona.

Apró tormáskolbászok

ele disznóhúst a sovány részéből: megkaparjuk, és minden inat, eret gondosan kiszedünk belőle. Minden kilogramm húsra számítunk négy deciliter vizet, felforraljuk. Teszünk bele 3 deka sót és egy gerezd zúzott fokhagymát; ha meghűl, apránként a húsra szűrjük, fakalapácssal addig verjük, míg a víz mind elfolyt, és a hús finom, tésztaszerű lesz. Ezután félretesszük másnapig, amikor is megsózzuk, megborsozzuk, és vékony malacbelekbe töltve, apró kolbászokat készítünk belőle. Pár napig füstöljük, azután megfőzve, tormával fogyasztjuk.

A kásás hurka

Több mint százéves recept, eredeti nyelvezettel Zilahy Ágnes tollából 1892-ből: "Egy lábasba tegyünk egy liternyi nagyon zsíros fanyadólevet, annak a fazéknak a tetejéről merítsük ezt, amelybe - disznóöléskor - a kövérségeket és a hurkákat kifőzzük. Ha forró az a zsíros lé, főzzünk bele fél liter tiszta köles kását. A zsíros lében egészen addig főzzük a sárga kását, a míg e szemek mind szépen kipattognak; de egész puhára nem szabad megfőzni, mert akkor nem állana tömören össze a hurka. Ha kipattogott a kása, vegyük el a tűzről, és kevés sót, törött borsot hintsünk közé. Tegyünk még a kásába egy apróra összevagdalt maréknyi megfőzött kövérséget. Ha az izét jónak találjuk, töltsük a vastagabb féle bélbe, két araszos darabkákba szakítván a belet. Ezt is a hurka töltő segélyével kell megtölteni, és a két végét tiszta, vékony faszegekkel jó szorosan be kell tűzni. Tíz percig forró vízbe kell főzni, azután abból kiszedve, hideg helyre rakjuk és használatkor szép pirosra meg kell sütni. Megjegyzem, hogy a kásás hurka hideg időben sem áll el tovább pár napnál, mert a kása megsavanyodik, de frissiben igen jó étel."

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nagy Z. Róbert

Címkék: gyula, kolbász, hurka

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Farönkök, kövek, kavicsok a kertben

Kertünk kialakítása és csinosítása nem csak drága kertépítési munkákkal képzelhető el. Kreatív ötletekkel hasznosíthatjuk a farönköket, kavicsokat, köveket - sok mindent, amit a természetben...


Loft életérzés, Otti kivitelezésben

A Loft az 1960-as években Angliából indult útjának, majd New Yorkban is teret hódított. Szó szerinti fordításban padlásteret, padlásszobát jelent. Ebben az időben, a nagyvárosokban sorra zártak...