Gyulai kolbásztörténelem

A gyulai húsipar felvirágzása

Gyula városa termálfürdője miatt régóta kedvelt üdülőhely, híres húsiparának kezdetei pedig az 1800-as évekig nyúlnak vissza. Valószínűleg a már akkor is itt található jelentős kórházak gerjesztette húsigénynek volt köszönhető az iparág felfutása.
A városban található húsipari múzeum tárlatát Dinya Imre és munkatársai mutatták be lapunknak, akik életre hívói a Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesületének, amely a Húsipar Történeti Kiállítás fenntartója is. A közel hatvantagú egyesület szinte minden gasztronómiai rendezvényen részt vesz, népszerűsítve ezzel e tájegység ízeit.
A tárlatot végignézve számos érdekes ismerettel gazdagodhat az idelátogató. Mint megtudtuk, a vágóhíd elnevezés onnan ered, hogy régen az állatok leölését folyóvíz mellett - itt a Körösnél - végezték, hogy a belsőségeket elvigye a víz. A kiállítás épülete hajdanán vágóhíd volt, amit a helyi hentesek bérbevettek. Itt csak a vágás történt, a hús feldolgozását már mindenki saját műhelyében végezte. Akkor még külön szakma volt a hentes és a mészáros; előbbi csak sertéssel, utóbbi csak marhával foglalkozott.

Az állatokat sokszor messziről hajtották ide, akár két hét járásnyiról is érkeztek a vágóhídra marhák, juhok, sertések. Hogy az úton ne soványodjanak le, lassan kellett velük haladni, sokszor meg-megállva legeltetni. Az ide érkezett állatokat szemlézték, pihentették, hogy esetleges lázas állapotuk és a stressz elmúljon, csak utána vágták.
A gyulai húsipar számos mesterség felvirágzását hozta a környéken, nem csak az állattartók éltek jól ennek köszönhetően. Gyulán két jéggyár is működött az 1800-as évek végén. A Fehér Körös jegét kitermelték, jégverembe zárták, a tömbök közé fűrészport szórtak. Így nyár elejéig volt jég a húsipar számára is.
Az államosítás után nem sokkal megszülető Gyulai Húskombinát fénykorában 2000 embernek adott munkát, a beszállítókat nem is számolva. Ma 400 körüli a dolgozók száma, ám a sok átszervezés és létszámleépítés ellenére a helyi sajtóban bíztató jelként számoltak be arról, hogy sok év után idén ismét nyereséges lehet a vállalat.
A kiállításon a korabeli húsipari gépek bemutatása mellett számos régi fotó avatja be a látogatót a hajdani hentes-mészárosok, majd a későbbi húsipari dolgozók életbe.

Kolbászok gyulai szemmel

A húsok feldolgozásának trükkjeibe Hajduk Zoltán avatott be bennünket. A kolbászok gyártástechnológiája sokat változott az idők során. A vékonykolbásznál 8, a vastagnál 3-5 milliméteresre kell darálni a húst. A kolbászokat eleinte a gyulai kolbász recepttúrája szerint ízesítették (fokhagyma, só, bors, köménymag, édesnemes- és csípős paprikaőrlemény), ám később, amikor már messzebbről is hoztak ide állatokat feldolgozásra, más tájegységek fűszerezési szokásait vették át a hentesek kolbászok készítésekor.
Így később több fokhagymát, kevesebb paprikát használtak, és szegfűborsot is adtak hozzá eltérően a hagyományos gyulai recepturától.
A füstölés optimális hőmérséklete 16-18 °C között van, mivel 20-22 °C-nál a zsír kiolvad és elkezd a kolbászból kicsepegni. Emiatt csak novembertől márciusig lehetett kolbászt készíteni házi füstöléssel. A vékonykolbászok 2 napig szikkadtak a füstön, majd további 2-3 nap volt a füstölés ideje, vastagkolbásznál a teljes folyamat egy hetet vett igénybe.
Füstöléshez Gyulán bükkfát használtak, melyet bükk-fűrészporral fojtottak el, így az csak parázslott és füstölt, nem lángolt. Ritkábban akáccal is füstöltek. Hazánkban több helyen szokás volt füstfűszerek alkalmazása. Néhol borókabogyót dobtak a fűrészporba, hogy az égése során illatosítsa a füstöt, és így ízesítse a kolbászt. Gyulán nem volt divat a füstfűszerek alkalmazása, ám nem messze innen, Tótkomlóson darált kukoricacsutkát használtak füstfűszerként.
A füstölés befejeztét a kolbásznál általában tapintással határozták meg a hentesek, de ennek kémiai alapjai is ismertek. Füstöléskor, mikrobiológiai folyamatok során a cukorbontó baktériumok tejsavat készítenek, amíg van mit bontaniuk. Ezért a kémhatás 5,2 körüli értékre csökken. A termék akkor lesz kész, ha a pH 5,3-5,4 értékre emelkedik vissza. A háziállatok húsának víztartalma 55-58 százalék. A kolbász akkor van kész, ha e nedvességtartalom 30-35 százalékra csökken. Ez egyébként a hagyományos gyulai kolbásznál 28 százalék.

A megfelelően lecsökkentett nedvességtartalom fontos az eltarthatóság szempontjából, hiszen itt úgy mondták, hogy a januári kolbásznak kukoricatörésig ki kell tartania. A kolbásznak húsvétkor is fontos szerepe volt a vendéglátásban. Nagy dicsőségnek számított, amikor a gazda valami kuriózummal, mondjuk vadból készült kolbásszal is megkínálta vendégeit.
Ha valaki Gyulán jár érdemes meglátogatnia e húsipar-történeti gyűjteményt, hiszen itt az egyesület tagjaitól számos ötletet és útmutatást kaphat, meghökkentő kísérletekről is hallhat: mint például a citrommal, vagy a mézzel fűszerezett kolbászokról...