Kézi csempevágók

Hogy milyen a célra legmegfelelőbb készülék? Öntevékeny olvasóink az alábbiak alapján eldönthetik. Induljunk ki abból, hogy megtörtént a kerámialapok kiválasztása, de hiányzik a méretre szabásukhoz szükséges vágóeszköz. Márpedig e nélkül nem lehet igényes burkolatot készíteni, tehát venni kell egy csempevágót is. Ennek a vágási hosszát a megvásárolt kerámialapok átlóméretéhez igazodva - kellő ráhagyással - kell meghatározni. Ám nem árt előre is gondolkodni, mert ami a lapméret szerint most éppen megfelel, az később a nagyobb méretűekhez már kicsinek bizonyulhat. Ezért célszerű a jóval nagyobb, 500-600 mm-es vágáshosszúságú szerszámot választani, amellyel akár 40 cm-nél nagyobb lapok átlós vagy ferde szögű darabolása sem okozhat gondot. A legnagyobb átlós vágási hosszúságot a dobozon éppen úgy feltüntetik, mint az általa vágható lapok ajánlott vastagságát. Ezekre az adatokra érdemes odafigyelni.
Az egyszerű csempevágók szánja általában sikló csapágyazású, a megvezetésüket két párhuzamos acélrúd végzi. A kotyogásuk pontatlan vágást eredményezhet. A vezetékrudakat alumínium ötvözetű bak rögzíti magához a szerszám talpához. Beszerezhetők egysínes csempevágók is, ám ezek már a profi kategóriába tartózó drága és precíziós szerszámok. Az acél vezetőrudakon mozgatható csúszka lenyúló végén van a wolfram karbid anyagú vágókerék, mögötte pedig az ún. törőlap, amely a bekarcolt lapokat lapos V-alakú felületének egy határozott nyomásával ketté töri.

A csempevágók talpa lehet préselt acéllemez, vagy alumínium öntvény, esetleg masszív műanyag is, a lényeg, hogy ne billegjen. A vágandó lapok jó felfekvését a talpon rugalmas gumibetét biztosítja, amely vágás közben a kerámialapok elmozdulását is gátolja. Itt a talp jó felfekvésére, szélességére és főként a vágófej csúszkájának a kotyogására érdemes nagy figyelmet fordítani. A szélesebb talp jobb felfekvést biztosít a vágandó lapnak és a szerszámnak is, a csúszka holtjátéka pedig minimális legyen, mert ez az egyenes vágások biztosítéka.

A tolókar többnyire elég hosszú, ami a vágáshoz, pontosabban a lapok felületének ideális mélységű bekarcolásában lényeges. A rövid tolókart ugyanis nagyobb erővel kell előre tolni a lapok teljes hosszában. A merőleges vágásokat a talp végén kialakított ütköző biztosítja, a vágási szélességek beállítását az egyszerűbb csempevágókon azonban csak felületi méretskála alapján lehet elvégezni. Ütközővel ellátott vezetőrúd, amely esetleg még szögbe is állítható és lapszélütközővel is ellátott, csak a profi csempevágókon található. Több azonos méretű lap levágását ezek a szerelvények jelentősen megkönnyítik. Nagyobb volumenű és igényes munkákhoz érdemesebb ilyen csempevágót használni.

A lapokba a különféle szerelvények és csőkiállások számára nyílásokat is kell vágni. E célra beszerezhető a csempevágó vezetékére szerelt, keményfém-lapkás körkivágóval kiegészített kombinált funkciójú szerszám is. A körkivágó a vezetőrudakon a talpon kivágott nyílás fölé csavarral rögzíthető, és a kivágófejet körbeforgatva, folyamatos kézi előtolással szabályos kör alakú, 30-80 mm átmérőjű nyílások kivágását teszi lehetővé. A csempelap rögzítése és pontos pozícióba állítása azonban kissé nehézkesen megoldható, előnyeit pedig inkább gyakorlottabb burkolók hasznosíthatják.
A nagy kopásállóságú padlóburkoló és greslapok vágása erősen igénybe veszi még a kemény vágókereket is, ezért ha ez a munka során elkopik, cserélni kell. Ez könnyen megoldható; a központi csap kiütése után a helyére az új csap és vágókerék könnyen visszaszerelhető. A vezető rudak és a csuklók kopását megfelelő kis viszkozitású olajjal bekenve célszerű csökkenteni. Használat után alapos portalanítás, a csuklórészek kenése után célszerű doboza zárva elrakni a következő munkáig.