Porhó elleni védekezés

Az eső ugyanis gyorsan lefolyik a tetőről, a hó viszont a tető hajlásszögétől függően megvastagodhat, és csak lassan olvad el, tehát sokáig a tetőfelületen maradhat. A porhóra ez kevéssé jellemző, viszont friss állapotában a szél hatására a tetőfedő anyagok résein bejuthat a tetőtérbe, és ott elolvadva beázásokat okozhat.

A tetőtéri beázásokat nemcsak az elcsúszott és időben helyükre nem igazított cserepek közötti hézagok, hanem a tetőfedéskor elkövetett hibák is okozhatják. A porhó kissé eltérő tulajdonságú a szokásos hótól, mert apró szemű, térfogatsúlya 30-60 kg/m3, és hideg időben nem tapad össze. Így a szél akadálytalanul bárhová befújja a kis pelyheket, amelyek szinte minden résen áthatolhatnak. Ezért még a várható hóesés előtti időben célszerű alaposabban átvizsgálni a tetőtereket, és az észlelt hibákat mielőbb meg kell szüntetni. Még akkor is, ha ez jelentős plusz munkával jár. Elmulasztása ugyanis a továbbiakban komoly károkat okozhat magában a tetőszék szerkezetében is.

A beépítetlen tetőterekben a felderítés viszonylag könnyű, mert a tetőfedő anyagok között észlelt rések a szó szoros értelmében világítanak a külső fény miatt. Ilyen esetekben minden résnél ezt kell megvizsgálni, hogy a fedőanyag megfelelő elmozdításával megszüntethető-e a hézag. A cserepek keresztirányú rátakarását a darabok szélső kialakítása biztosítja, ezzel tehát nem lehet baj. A lejtésirányban a cserepek egymásra fedésének a mértéke azonban már eleve kritikus lehet, ha eredetileg nem tartották be az előírt tetőléc távolságot. 

Ezzel ugyanis kisebb lett a cserepek egymásra fedése és már a kisebb cserép elmozdulások is megteremthetik a porhó tetőtérbe jutását. A 2-3 cm-es rátakarások már eleve nem kielégítőek a kellő vízzáráshoz, az elmozdult cserepek pedig lehetőséget teremtenek a porhó, és erősebb szélnyomás esetén még az eső tetőtérbe jutására is. Ezért tüzetesen meg kell vizsgálni, hogy legalább ez a csekély rátakarás minden cserépnél meglegyen, hézag pedig ne legyen. Különösen az épületbádogos szegélyekre fontos a cserepek kellő ráfedése, például, ha a lemezelés minimális szélessége sem adott.

Ha a lemez függőeleges felhajtása csekély, és a cserepek is alig takarják a lemez szélét, a porhó szinte biztosan bejuthat a fedés alá. Ezen csak úgy lehet segíteni, hogy a cserepek szélét - amennyire lehet - hézagmentesen a lemezre kell igazítani, és az egymásra fedésüket is a lehetőségekhez mérten résmentessé kell tenni.

A kúpcserepek jó egymásra csatlakozását is ajánlatos megvizsgálni, mert az ilyen réseken bejutó csapadék, vagy porhó idővel a gerincelemet károsíthatja.

Beépített tetőknél nagyon fontos a rétegrend, amelynek egyben a porhó ellen is védeni kell a tetőteret. A porhó leginkábba gerinceknél és a szellőzőcserepek szabad keresztmetszetén keresztül juthat a héjalás alá. Az egyszeresen átszellőztetett tetőknél, ha a hőszigetelést a gerincig kitöltötték a jobb komfortérzet miatt, az alátétfóliát a gerincen áthajtják, és mivel az alátétfólia folytonos nem lehet vele gond.

A kétszeresen átszellőztetett tetőknél a porhó bejutására nagyobb az esély, mert az alátétfólia az ellenléc felső síkjára van felerősítve. Ám még a szakszerű alátéthéjazat esetén is számolni kell a szellőzőcserepek nyílásán keresztül bejutó porhóra. Ez elolvadva azután megtalálja az utat a további szerkezeti elemekhez. Ez ellen könnyű védekezni; az ellenléc magasságával megegyező méretű, 5 mm-es lyukakkal ellátott, perforált lemezből hajlított idomot kell elhelyezni a két alátétfólia közé. Az ilyen elemek a kiszellőzést nem akadályozzák, a porhóval szemben viszont önzáróak és megakadályozzák a tetőtérbe jutását.

A szokványos, elemes tetőfedéseknél a porhó tetőtérbe jutását ugyan teljesen nem lehet kizárni, ám ha az eresznél megfelelő méretű kiszellőző nyílás került kialakításra, a bejutott porhó elolvadását követően az alátét héjazat segítségével ezen a résen károkozás nélkül "távozhat". E kiszellőző rések kialakítása tehát minden szempontból alapvetően szükséges, meglétéről ajánlatos meggyőződni.

A legnagyobb csapadékterhelésnek a vápa, azaz a különböző irányú tetőfelületek csatlakozási helye van kitéve. Az aljzatok anyaga fa, tehát a tartós és beázástól mentes csomóponti kialakítás nagyon lényeges. A vápákat fokozottan meg kell védeni a bejutó csapadéktól és így a porhótól is. Ezt pedig megfelelő alátéthéjazattal lehet megoldani. Mivel ezeken a részeken a faanyagok kapcsolódásának szilárdsága nagyon fontos, beázás ellen fokozott védelmet igényelnek. Ezt mindkét oldalra kellő szélességben ráfedő, folyamatos felületű, hosszanti alátétfóliával és lemezeléssel lehet megteremteni. A kettős védelem biztonsággal megakadályozza e csomóponti résznél a porhó bejutását, és még a bőséges csapadékvíz elvezetése közbeni szivárgásnak is elejét veheti.

A fent említett helyeket ezért a tetőn ajánlatos ellenőrizni, a hibákat pedig mielőbb ki kell javítani, mert a porhó és az olvadó hó miatti átszivárgások idővel komoly károkat okozhatnak a tető szerkezeti részeiben. A javítási, pótlási, kiigazítási munkák természetesen többnyire szakember közreműködését igénylik, akinek a szakértelme garantálja a jó megoldások kialakítását.