Nyílászárók résmentesítése

Létezik ugyan egy, a korszerű ablakokkal szinte azonos értékű, utólagos résszigetelési megoldás, ám ez sem mondható olcsónak, mivel az erre szakosodott vállalkozók általában 450-550 Ft/m áron vállalják az ajtók, ablakok réseinek megszüntetését. Az Euro-strip néven elterjedt, mart hornyú résszigetelési eljárás azonban csak szilárd szerkezetű nyílászáróknál igazán hatásos.
Lényege, hogy a keretekbe utólag bemart hornyokba ún. szakálas "O" idomokat erősítenek. A tömítés anyaga lágy és vékonyfalú üreges szilikon gumi idom, amely a szélsőséges hőhatásoktól függetlenül maradandó alakváltozás nélkül rugalmas marad. A réseket így ideálisan kitölti, igazodva a rések méretéhez. További előnye, hogy mázoláskor eltávolítható, és újra visszahelyezhető a kitisztított szélű hornyokba.
Ez azonban nem is olyan egyszerű, mert a horonyba nyomott tömítő idomok a rések nagyságához igazodó méretűek, így kiemelésük után a különféle daraboknak az eredeti helyükre kell visszakerülniük. A tökéletes zárás érdekében ugyanis már eredetileg a rések mérete alapján választják ki a 6, 8, 10, 12 mm átmérőjű tömítőanyagokat, és a sorrendjüket visszahelyezéskor nem ajánlatos megváltoztatni.

Fém, vagy nem marható kereteket hasonló profilú, de talpas idomok felragasztásával lehet jól szigeteltté tenni. Elhanyagolt, nagyon vetemedett nyílászáróknál azonban az ilyen szigetelés sem lesz hatásos, de bármely más megoldásnál tökéletesebb zárást biztosít.
Kivitelezése egyénileg is megoldható, bár némi szakértelmen kívül speciális marógép és profilbenyomó szerszám is kell hozzá. Az ablakszárnyat leemelése után vízszintes felületre kell helyezni. A marógépet 45 fokos szögben tartva, a szakálas szárhoz igazodó méretű marószárral kell a szárnyon körbe futó hornyot marni. A mélysége az idom szakálas nyúlványához igazodjon. A pántok és a zárszerkezetek mellett a hornyolást meg kell szakítani. Ha tok és a szárnyak közötti résméret közel azonos, akkor annál nagyobb átmérőjű üreges tömítő idomot kell egy nyeles a horonyba nyomni. A sarkokon ilyen esetekben csak a rögzítő szárat kell ollóval 45 fokban kivágni, a pántok, zárak mellett pedig azok hosszában levágni.

Ha oldalanként eltérő átmérőjű idom szükséges a rés lezárásához, akkor ezeket a sarkokon kissé túlvezetve célszerű a másikhoz illesztve a horonyba préselni. Ehhez természetesen a rések méretét jól kell felmérni, amihez gyurmaszerű anyag a legmegfelelőbb, és ennek összenyomott vastagsága alapján lehet - több mintavétel alapján - a tömítő idomok méretét megválasztani. Az ilyen résszigetelés ideális esetben akár 10 évig is hézagmentes zárást biztosíthat, az idomokat pedig a különféle szigetelő anyagokat forgalmazó cégektől lehet beszerezni.
Kevésbé hatásosak az egyéb olcsó, bár praktikusan használható, öntapadós réteggel ellátott poliuretán, polifom habanyagú szalagidomok. A legfőbb gond ezekkel, hogy a tapadásuk egy idő után meggyengül. A nagyon kedvező áron beszerezhető habanyagú részszigetelők nagyon rugalmasak, ezért akár a vastagságuk 2/3-áig is összenyomhatók. Ám porózus szerkezetük miatt még összenyomva sem zárják el megfelelően a réseket. Magukba szívják a nedvességet, és ennek hatására leválnak a felületről. Ezt egyébként a nem kellően letisztított alapfelület is elősegíti.

Csak zsírtalanított és száraz felületre szabad felragasztani. Felrakásuk alkalmával tilos nyújtva a felületre préselni. A sarkokon pedig, ahol a leggyakoribb a leválás veszélye, kétoldalas, szőnyegragasztáshoz használt ragszalaggal erősíthető meg a tömítő rögzítése. Az ilyen tömítőket egyébként anyagtakarékosság miatt nem célszerű toldani, mert a végek könnyen felválnak. Csak olyan felületre szabad felhelyezni, ahol a nyílászáró becsukáskor csak összenyomja, és nem gyűri oldalra a réstömítőt. Az sem előnyös tulajdonsága az ilyen tömítő csíkoknak, hogy pórusos anyaguk elszennyeződik. Az élettartamuk azonban jó esetben is csak 1-2 év, utána cserélendők.
Az ugyancsak öntapadó, EPDM anyagú szigetelések valamivel tartósabbak, és elég sokféle idom közül lehet a célnak és a rések szélességének megfelelőt kiválasztani. A különféle profilú idomok azonban csak meghatározott szélességű rések kitöltésére alkalmasak. Ezt a csomagoláson a profil méretei mellett fel is tüntetik. Ha az előzetes résfelmérés kellően alapos volt, akkor viszonylag könnyű a megfelelő méretű és lehetőleg vékonyfalú, üreges idomot kiválasztani.
Lényeges, hogy a nyílászáró melyik élére kerül a szigetelés. A ragasztórétegűk ugyanis szó szerint nem bírja a gyűrődést, ezért csak olyan felületekre ajánlatos felragasztani, amelyiken csak nyomás éri a profil felületét. A felületnek természetesen zsírmentesnek és száraznak kell lennie. A ragasztóréteg tapadását keskeny csíkokra vágott kétoldalas ragasztószalaggal célszerű erősíteni. A réstömítők ugyanis a szárnyfelületekről szokott leginkább leválni.

Az EPDM profilok közül az üreges P és D idomok általában 3-5 mm-es hézagok tömítésére alkalmasak, a sarkokon pedig szorosan egymás mellé illesztve célszerű felragasztani a leszabott hosszúságú darabokat, természetesen toldások nélkül.
Végül néhány tanács a tubusból kinyomott szilikonos tömítés kialakításához. Ezt a módszert még elég sokan alkalmazzák, vélhetően a nagyon egyenetlen hézagú nyílászárók tömítéséhez. Tagadhatatlan előnye, hogy jól kivitelezve pontosan kitölti a hézagokat, ám e célra csak kimondottan réstömítésre alkalmas szilikont lehet használni. Ha a külcsín is fontos, akkor viszont két oldalról a letisztított felületet ragasztószalaggal le kell határolni, hogy utána a feleslegesen oldalra nyomódott tömítőanyag késsel átvágva eltávolítható legyen.

A réskalibrálás e megoldásnál is nagyon lényeges, és a szilikon mennyiségének kinyomásakor e körülményre nagyon oda kell figyelni, különben a szélesebb réseknél újabb rések alakulhatnak ki, amit rátöltéssel már alig lehet korrigálni. A kinyomott anyag lefedéshez - különben az ablakszárny beragadna a tokba - nagyon vékony fólia használható, mégpedig ráncosodás nélkül. Helyette lehet alkalmazni ugyan szilikon zsírt, vagy sűrű olajat, ám ezek"filmjét" utólag mindig le kell takarítani.
Az ablakszárny becsukásakor az egész keretet érdemes körbe nyomkodni, mert az egy-két pontos rögzítés ritkán elégséges a massza egyenletes eloszlatásához. A nyomással elterített szilikon réteg megkötése és a fólia eltávolítása után, a tömítés két oldalát éles késsel átvágva, már könnyű lefejteni a felesleges anyagszéleket. A tömítés így szabályos szélességű és jól záródó lesz. Az alapnak azonban mindig tökéletesen tisztának kell lenni, különben a szilikon tömítés is leválhat a mázolt aljazásokról. Újra mázoláskor a szigetelést tilos lefesteni, mert ezzel az anyag elveszíti a rugalmasságát és jó zárását.