Villanyszerelés alapfokon

A legfontosabb alapismeretekkel természetesen tisztában kell lennünk ahhoz, hogy valóban veszélytelenül végezhessük el a kisebb beavatkozásokat. Tudnunk kell mindenek előtt a saját tudásunk korlátait, amit viszont lehet fejleszteni. Tudjuk például azt, hogy bármilyen elektromos készülékhez csak akkor nyúlhatunk hozzá, ha meggyőződtünk róla, hogy az valóban feszültségmentes (köznyelven szólva áramtalanítva van).

Ezt különbözőképpen érhetjük el. Egy konnektorról működő készüléket - lámpát, háztartási eszközt - elegendő kihúzni az aljzatból, az a szerelés idejére innentől kezdve veszélytelen. Maga a konnektor már csak a megfelelő áramköri biztosító lekapcsolásával feszültségmentesíthető. Az aljzatba dugott próbalámpával, és a biztosítók egyenként történő lekapcsolásával kereshetjük meg az adott konnektorhoz tartozó biztosítót; ha az addig világító lámpa elalszik, akkor megkezdhetjük az aljzat megerősítését, cseréjét stb. De csak akkor!
Lámpakapcsolóhoz is csak akkor nyúlhatunk, ha az általa működtetett lámpa világít, majd a megfelelő biztosító lekapcsolása után elalszik. Akkor biztosak lehetünk abban, hogy a hozzá tartozó biztosítót találtuk meg, és a kapcsolót feszültségmentesítettük. Ekkor már magához a lámpához is hozzányúlhatunk, ott sem lehet feszültség. Az áramköri biztosító lekapcsolása nélkül - vagyis csak a lámpakapcsoló lekapcsolásával - viszont nem, mert nem lehetünk biztosak benne, hogy a lámpakapcsoló szabályosan lett bekötve, és a fázist szakítja meg. Magában a kapcsolóban pedig helyes bekötés esetén mindenképpen ott van a fázisvezető, aminek megérintése életveszélyes.

A laikus lakóra váró leggyakoribb villanyszerelési feladat a meglazult, kihúzott konnektor visszaszerelése vagy cseréje. Miután a fenti módon az aljzatot garantáltan feszültségmentesítettük, a legtöbbnél a közepében lévő csavar kihajtásával lehet az előlapját leszerelni. Ezután hozzáférhetővé válik az a két csavar, amelyek a tartókörmökkel belefeszítik az aljzatot a fal üregébe. Ezeket a csavarokat hajtsuk egészen vissza, hogy a körmök összecsukódjanak (ha szükséges, tegyünk a körmökre egy befőttes gumit, hogy összehúzza őket), majd tegyük vissza az aljzatot a helyére, és a csavarokkal feszítsük újra be.
Előtte ellenőrizzük, hogy a bekötő vezetékek a helyükön vannak-e, és a csavarok megfelelően meg vannak húzva. A fekete (fázis) és a kék (nulla) vezeték a két villa csatlakozójához rögzül, a zöld/sárga (földelés) pedig az oldalsó földcsatlakozással van kapcsolatban. Ha ez utóbbi jó helyen van, akkor a másik kettő már nem is lehet rosszul bekötve. Az újabb konnektoroknál a vezetőket nem csavarokkal rögzíthetjük, hanem a lecsupaszított végű réz vagy alumínium vezetéket csak a helyére kell dugni, az ott magától rögzül.
Lakótelepi szerelésnél gyakori megoldás volt, hogy egy helységben a konnektorok ugyanarra a vezetékhármasra lettek felfűzve. Így vezették az áramot egyik konnektortól a másikig. Ilyen helyen csak olyan konnektort használhatunk cserekor, amelyiknek mind a három áramvezetékéhez (föld, nulla, fázis) két-két bekötési pont tartozik. Egy rögzítő csavar alá ne erőltessünk két vezetékvéget.

A kapcsolók cseréje általában egyszerűbb, mint a konnektoré, mert csak két bekötési pontunk és két vezetékünk van. Az áramköri biztosítóval feszültségmentesített kapcsolóhoz általában vagy a kapcsoló gomb (billentyűfedél), vagy az azt körülvevő keret lepattintásával férhetünk hozzá. A csillárkapcsolóval sem sokkal nehezebb a dolgunk, de annak 3 bekötési pontja van, és a falban is három vezetékkel találkozunk. Legjobb, ha követjük a kapcsolón található kis bekötési ábrát. Túl nagy hibát - zárlatot - nem okozhatunk itt, de hibás bekötésnél a kapcsoló "össze-vissza" fog kapcsolgatni (pl. az egyik lámpa csak akkor világít, ha mindkét kapcsológomb át van váltva).
Az izzócserét csak lekapcsolt kapcsolóállásnál végezzük el, és csak az üveg részhez érjünk kezünkkel. Frissen kiégett izzó még forró lehet, előbb várjuk meg, míg lehűl. A halogén izzókra ez még fokozottabban érvényes. Halogén izzók esetén két megoldással találkozhatunk: a 12V-os izzók tűzőlábas foglalattal rendelkeznek, ezeket nem kicsavarni kell, csak kihúzni a foglalatból. A másik megoldás esetén az izzót kb. 30 fokban el kell fordítani az óramutató járásával ellentétesen, és azután kihúzható a foglalatából. Az új izzó behelyezése az előzőekben leírtakkal ellentétesen történik. A halogén izzót kézzel érinteni nem szabad, ha ez mégis megtörténne, bekapcsolás előtt letörlendő. Vannak viszont olyan halogén típusú izzók is (ezek általában a 230V-os GUxx foglalatszámmal jelöltek), amelyekben az izzó körül egy fényvető üvegbura található, ezek kézzel megfoghatók mindenféle káros következmény nélkül.

Ha a kismegszakító (automata biztosító) leold, akkor a visszakapcsolása előtt keressük meg a leoldás okát. Ha a leoldást követően rövid idő után visszakapcsoljuk a kismegszakítót, és azonnali leoldás következik be, az nem jelenti a készülék tönkremenetelét. Kis idő elteltével próbálkozzunk újra. Sok esetben az áramköri biztosítóval együtt a főbiztosító is leold, először azt kapcsoljuk vissza. Ha ez éppen egy lámpa bekapcsolásának pillanatában volt, akkor valószínűleg az izzó ment tönkre; kapcsoljuk le a kapcsolóját, nyomjuk fel a kismegszakítót (hogy valamit azért lássunk), majd vegyük ki az égőt, és cseréljük ki.
Ha valamilyen elektromos készülék bekapcsolásakor old le a védelem, akkor azt a készüléket húzzuk ki a konnektorból, vagy - ha ez nem lehetséges - kapcsoljuk teljesen ki. Az érintett készülék vagy zárlatos lett (ennek javítása szerelő dolga), vagy túl nagy teljesítményét nem bírja az adott védelmi készülék. Ebben az esetben lehet újra próbálkozni a visszakapcsolással. Elképzelhető, hogy egy áramkörön túl sok fogyasztó üzemelt egyidejűleg és ez okozta a védelem megszólalását. Életszerű helyzet, hogy a TV, mosógép és számítógép működése mellett a vasaló bekapcsolásakor a kismegszakító leold. Ekkor az üzemelő fogyasztók számát kell csökkenteni. Előfordulhat az is, hogy egy készüléknek olyan nagy a teljesítménye, hogy azt egymagában sem tudjuk üzemeltetni. Szakember döntse el, hogy egy nagyobb teljesítményű készülék működtetésének mik a feltételei áramellátás oldaláról.

Régi épületeknél még ma is gyakori, hogy kismegszakítók helyett ún. olvadóbiztosítót használnak. Mindenképpen érdemes megfelelő számú, és a szükséges értékű (6; 10; 16 A-es) tartalékbiztosítókat otthon tartanunk, mert a kiolvadt biztosítót (az üveg előlap mögötti "szem" kiesik) ki kell dobnunk, és helyére újat kell tennünk. A kiolvadt biztosító mindenféle machinálása ("megpatkolása") életveszélyes. Azt csak egy dologra lehet használni; a szaküzletben az eladó elé tenni, hogy ilyet kérünk!