Televíziós újdonságok

A katódsugárcsöves (CRT) készülékek a 2000-es évek eleje óta egyre inkább kiszorulóban vannak a szórakoztatóelektronikai piacról. Gyártásuk mára gyakorlatilag leállt. Az új, lapos megjelenítők kisebb méretükkel, csekély tömegükkel és visszafogott energiafelhasználással csábítják a vevőket. Működési elv szempontjából két, kívülről hasonló, de belsőre nagyon is eltérő típus létezik.

LCD vagy plazma?

A két technológia közül az LCD a régebbi és az elterjedtebb. Az LCD tévék hátsó megvilágításúak, azaz maga a megjelenítő felület, a folyadékkristályos réteg passzív, nem bocsát ki fényt. A technológia gyakorlati előnye, hogy még relatív világos helyiségekben is jól látható, nem szükséges a teljes elsötétítés. Emellett viszont nem képes igazán mély fekete képrészletek megjelenítésére, ami teljesen elsötétített szobában lehet zavaró.

Az LCD megvilágítása régebben fénycsövekkel történt, manapság gyakran LED-es fényforrást használnak. Ennek egyik előnye, hogy egyes modellekben a LED-ek kis csoportjainak fényerejét külön-külön lehet szabályozni, így lehet a sötét képrészeket még sötétebbé, még valósághűbbé tenni.
A plazmatévéknél minden egyes képponthoz három apró kamra tartozik, amelyek a vörös, zöld és kék alapszíneket tudják megjeleníteni. A kamrák speciális gézkeverékkel vannak megtöltve; ez a gáz feszültség hatására ionizált állapotba került és UV fényt bocsát ki. Az UV fény természetesen nem látható, viszont kiválóan alkalmas arra, hogy a kamrák belső falán elhelyezkedő foszfort indukálja, ami már az emberi szemnek is látható fényt bocsát ki. A plazmatévékben a képpontok tehát saját fényt bocsátanak ki. A plazma TV előnyei közé sorolható a nagy betekintési szög. Statikus képelemek esetén, a régebbi modellek hajlamosak voltak beégni, és az sem túl bíztató, hogy hasonlóan a katódsugárcsöves tévékhez, a plazmatévék sem bírják a "végtelenségig", néhány ezer óra után csökkenni kezd a fényerejük. Az igényes modellek állítólag 60000 órát is bírnak. A plazma TV-k energia fogyasztása azonban jóval magasabb, mint az LCD és LED televízióké, így ez a technológia kiszorulóban van a piacról.

Van még néhány paraméter, amit vásárláskor érdemes ismerni. Az egyik a kontrasztarány, ami a világos és sötét részek közti különbséget jelzi. A szakemberek szerint 1:5000 arány már bőven elegendő, e felett gyakran nem is vehető észre a különbség. Az árlistán lehet találkozni a reakcióidő vagy válaszidő kifejezéssel, ez azt az időtartamot jelenti, amely ahhoz szükséges, hogy egy képpont sötétből kigyulladjon, majd újra elsötétedjen. LCD esetében egy 8 ms-os reakcióidő már jónak mondható, a plazmák esetében pedig gyakorlatilag mindegy, mit választ az ember, mivel ezek működési elvükből adódóan nagyságrendekkel kisebb, 0,001 ms-os gyorsasággal képesek váltani a képpontot, így sportközvetítésekhez, akciófilmeknél ideálisak. Felbontás szempontjából a HD Ready és a FullHD tévékkel találkozhatunk, előbbi 1280x720 képpontos, míg az utóbbi 1920x1080 képpontos megjelenítésre alkalmas.

Extrák

A közép- és felsőkategóriás tévék már nem csak egyszerűen televíziózásra, hanem számos más felhasználásra is alkalmasak. Használhatjuk monitorként, számítógépünkhöz vagy közvetlenül digitális fényképezőgépünkhöz csatlakoztatva. Sok TV rendelkezik HDMI (nagy felbontású) bemenettel, USB aljzattal, sőt egyes esetekben SD memóriakártya fogadására is alkalmasak.
A közelgő digitális átállás jegyében új készülék vásárlásakor már csak olyat érdemes választani, ami rendelkezik földfelszíni, digitális adás vételére alkalmas egységgel, ezt a DVB-T jelzés mutatja. Figyeljünk oda rá, hogy MPEG-4 dekóder legyen az eszközben, ez biztosítja, hogy a nagyfelbontású, digitális adásokat venni tudjuk. Egyes modellekben koaxkábel fogadására alkalmas egység található, ez a DVB-C szabvány.

3D TV

Az utóbbi egy-másfél év legnagyobb újdonsága a háromdimenziós TV. A technológia az emberi látás mechanizmusának alapjait felhasználva, egy apró trükkel becsapva az agyunkat hozza létre a háromdimenziós képet. A képeket, amit látunk a két szemünkkel, az agyunk állítja össze egy egységes képpé. A térlátásunk is annak köszönhető, hogy két szemünk van, és két pontból nézve más távolságra esnek a tárgyak tőlünk. Ezért ha a két szemünknek külön-külön más képet mutatunk (egy kicsit eltolva egymástól), akkor az adott tárgyat úgy érzékeljük, mintha mélysége is lenne.
A 3D képalkotáshoz szükségünk van egy 3D szemüvegre is. Ebből - a technológiától függően - kétféle létezik; a passzív és az aktív 3D szemüveg. A passzívat szinte mindenki ismeri, ez az ún. anaglif, piros-kék lencsés szemüveg. Ez a technika azonban csak polarizált fény esetén működik megfelelő színhelyességgel, ezért ha 3D filmeket szeretnénk nézni a televíziónkon, akkor ehhez el kellene a gyártóknak helyeznie egy bevonatot a képernyőn, ami polarizálná a kilépő fényt. Ez azonban igen költséges megoldás lenne, így születtek meg az aktív szemüvegek.

Az aktív 3D szemüvegek esetén a piros és kék lencse helyett egy-egy LCD panelt találunk. Az LCD panelek feszültség hatására átlátszóak lesznek, vagy elsötétülnek. A televízió ebben az esetben szintén egymáshoz képest eltolt képeket jelenít meg, de nem egyszerre, hanem gyorsan egymás után. Amikor megjelenik az egyik kép, a szemüveg egyik lencséje elsötétedik, a képet csak az egyik szemünkkel érzékeljük. Ha az eltolt képeket elég gyorsan tudjuk váltogatni, akkor a szem tehetetlensége miatt folyamatosnak látjuk a képet.
Ez volt eddig a legnagyobb akadály. Ugyanis a plazma és LCD TV-k nem az alacsony frissítési idejükről voltak híresek, maximum 50-60 Hz-es frekvencián voltak képesek működni a kezdeti időkben, ami elegendő a folyamatos 2D képek megjelenítéséhez, de mivel 3D technológia esetén minimum kétszer annyi képkockát kell megjelenítenünk ugyanannyi idő alatt, ezért a frissítési frekvenciának is legalább kétszeresének, azaz. 100-120 Hz-nek kell lennie. Mára a nevesebb gyártók plazma és LCD TV-inek valós frissítési frekvenciája eléri a 240 Hz-et is, ez már bőségesen elegendő a 3D mozgóképek megjelenítéséhez.
Történnek próbálkozások szemüveg nélküli 3D megjelenítésre is, a képernyő elé helyezett prizmákkal, ennek a hátránya, hogy egyelőre csak egy nézőpontból élvezhetőek, gyakorlatilag mozdulatlan helyzetben, ami hosszútávon fárasztó lehet.