Mi van a mosóporokban

A módszer a régi, csak kicsit finomítva

Őseink évszázadok óta használtak mosáshoz hamuzsírt, amit hamuból áztattak ki, így egy lúgos anyagot, kálium-karbonátot kaptak, aminek zsíroldó hatása van. Ez a mosószerek őse, hiszen később már vegyi üzemekben állították elő e szereket, ám az alapgondolat a lúgos vegyületek zsíroldó hatása megmaradt.

Körülbelül 30 évvel ezelőtt újabb alapanyagok kerültek a mosóporokba, napjainkban egy-egy mosóporban 4-12 hatóanyag található. A fejlesztést a szennyeződések jellegének a megváltozása is indokolta, hiszen ma már az olaj, a különféle festékek, tinta által okozott foltokat is el kell távolítania egy mosópornak a textíliákból. Azért kell a mai mosóporoknak ennyire „intelligensnek” lennie, mert egyszerre többféle hatást kell gyakoroljanak a szennyeződésre. Ezek legtöbbször bipólusos, felületaktív anyagok melyek működése igen érdekes. E vegyületek jobban tapadnak a textíliához, mint maga a szennyeződés, ám a hőmérséklet megváltozásával könnyen eltávolíthatók a ruhából. Ekkor megkötik, és magukkal viszik a szennyeződéseket is.

Mi van a mosóporban?

Mosóport általában 3-5 kilogrammos kiszerelésben viszünk haza az üzletből, és ha akciós volt örülünk, hogy milyen olcsón vettünk, milyen sokat. A rossz hír, hogy a mosópor nagy részét sztearin savas vegyületek alkotják, ezek nyomják a súlyt, ám mosás szempontjából teljesen értéktelenek. Ezeknek annyi a feladata, hogy hordozóanyagként homogén módon egyenletesen lehessen elkeveri bennük a hatóanyagokat.

A felületaktív anyagok már fontosabbak, amelyek általában bipólusos polimervegyületek. Fő tulajdonságuk, hogy két eltérő tulajdonságú felülethez is tapadnak egyszerre, azaz a vízhez és a vizet taszító szennyeződéshez (például a zsírfolthoz) egyaránt. Ezek a felületaktív anyagok belehúzzák a vízbe az egyébként vízben nem, vagy csak nehezen oldódó szennyeződéseket. Ezeket sokszor helyettesítik újabban semleges kémhatású felületaktív anyagokkal. Ekkor olvashatjuk a csomagoláson, hogy bőrbarátok, a pH-juk 5.5 stb.

A mosószerek további fontos alkotói a leoldó szerek, amelyeknek az a feladata, hogy a szennyeződést már megkötött felületaktív anyagokat leoldják a ruháról. Ugyan a felületaktív anyagok is képeznek habot a vízben, de ezt egyes gyártók habképző szerekkel is szokták fokozni, például nátriumsóval. A hab ugyanis nem haszontalan, habzáskor a habba távozik a szennyeződés, ami transzporterként viselkedik.

Ezeken kívül fehérítő anyagokat is keverhetnek a mosóporokba, legtöbbször szerves peroxid-vegyületeket, amelyek a vízbe kerülve aktív oxigént engednek ki, ami a klórozással egyenértékű. A színes ruhákhoz készített mosószereknél színvédő anyagokat is alkalmaznak.

Fejlett vegyületeknek

A mosóporok többségében az itt felsorolt vegyület típusok találhatók meg, a keverési arányok azonban gyártási titkot képeznek, minden gyártó féltve őrzi ezt. Minden mosópor mos, a verseny a részleteken dől el; melyik nem fakítja a ruhát, melyik védi a kezünket…

Minél jobb egy mosópor, sokszor annál kevésbé kíméli a környezetet. Ennek oka, hogy a profi készítmények adalékstruktúrája nagyon kidolgozott, emiatt nehezebb a víztisztító állomásokon kiszűrni a szennyvízből. Például az új, semleges kémhatású szerek kiszűrésére nem létezik megfelelő szűrőberendezés, semlegesítő aktív anyag, mert nem reagálnak semmire.

Nem ritka látvány, hogy főzéskor, a víz melegítésekor 40-50 oC-nál egy nagy buborék jelenik meg a víz felszínén. Ez általában felületaktív anyag jelenlétét jelzi a vízben. E szennyeződések semlegesítésére előreláthatólag valamilyen biológiai módszer jelent majd megoldást – baktériumokkal próbálják lebontatni ezeket az anyagokat –, de az ilyen irányú kutatások folyamatosan lépéshátrányban vannak a gyorsan fejlődő technológiával, az egyre tökéletesebb mosóanyagokkal szemben.