Falépcsők a lakáson belül

Az ideális méretek

A lépcsőn egy képzeletbeli vonalon járunk. Ezt nevezik a lépcső járóvonalának, ami mindig a lépcső külső széléhez esik közelebb. Ez különösen az íves és csigalépcsőknél érzékelhető. Alapvetően fontos tehát, hogy a lépcső járóvonalán a fokainak magassága és szélessége azonos legyen.
A kényelmes lépcsőn járáshoz 16,5-20 cm-es fokmagasság szükséges, és ezzel legyen arányos a lépcsőfokok mélysége is, ami nem haladhatja meg a 34 cm-t, mert az már botlásveszélyes, a 24 cm-nél keskenyekről meg járás közben könnyen lecsúszhat a lábfejünk. Ezek a méretek meghatározzák a lépcső szögmeredekségét is, ami optimálisan 30-45 fok közé adódik. Az ettől meredekebb lépcsőket csak különlegesen indokolt esetekben, pl. galériáknál, vagy hétvégi házakban helyhiány miatt célszerű alkalmazni. Ez vonatkozik az ún. váltólépcsőkre is. A keskeny és magas fokokkal a legmeredekebb és egyben a legrövidebb lépcsőkart lehet kialakítani, de az ilyen lépcsők meredekségük miatt kényelmetlenek és balesetveszélyesek.
A lépcsőt alkotó fokok hossza is legalább ilyen fontossággal bír. A lépcsőn ugyanis nemcsak járni kell, de ezen az úton időnként terjedelmesebb berendezési tárgyakat kell fel vagy éppen lejuttatni. Ezért a lépcsőkar szélessége legalább 80 cm legyen, ha pedig fordulóval vezet fel a felső szintre, akkor legalább 1 m szélességű legyen a lépcsőkar.
Arra is ajánlatos figyelni, hogy a lépcső feletti szabad belmagasság legalább 2,2 m legyen, mert az alacsonyabb födém miatt a fejünket nem érezzük biztonságban, és ezért a lépcsőn járás önkéntelenül kényelmetlen, előre hajló testhelyzetre késztet bennünket, ami akár balesetet is okozhat. Ez a födémnyílás méretének a növelésével csökkenthető, viszont a felső szinten ez térvesztéssel jár.

Felújítási lehetőségek

A lépcsők, különösen az utólag beépítettek, többnyire fából készülnek. Mivel a feladat igen összetett és szakértelmet igénylő, sajátkezű elkészítésére érthetően kevesen vállalkoznak. A barkácsáruházakban és fatelepeken ugyan beszerezhetők lépcsőlapok, különféle korlátoszlopok és karfák, ezekből azonban csak szakember képes szilárd és biztonságos lépcsőt kialakítani. A régi, kopott falépcsők alkatrészeinek újra cserélésére viszont alkalmasak lehetnek, ha méretüket tekintve megfelelnek a kicserélendő darabokkal. Főként a korlátoszlopok és a karfák cseréjénél alkalmazhatók előnyösen, ha a lépcsőre rögzítésük korrektül és szilárdan megoldott.
Az oszlopokat ilyen esetekben többnyire állványcsavarokkal szokás a lépcsőlapokra fogatni, a karfákat pedig összekötő vasalat segítségével lehet a megfelelően ferde szögűre vágott oszlopvégre erősíteni. A gyárilag csiszolt felületű alkatrészeket ajánlatos még egy alapos finomcsiszolással lesimítani. Beszabásuk, felerősítésük és szétszerelésüket követően érdemes végleges favédelemben, majd ezt követően végleges felületkikészítésben részesíteni anyagukat. A védőbevonat jó kopásálló színtelen lakk legyen, és csak ezt kövesse az új darabok végleges beerősítése.

Kivitelezési változatok

Minden lépcső konstrukciónak vannak előnyei és természetesen hátrányai is. Mostanában a nyergelt, azaz egy vagy két tartógerendára ültetett járólapos lépcsők a gyakoribbak. Előnyük, hogy nem nyikorognak, szellősek és viszonylagosan kevés faanyagot igényelnek. Hogy mennyire dekoratívak, az nemcsak a helyi viszonyoktól, hanem a kivitelező fantáziájától is függ. A korlát kiképzése azonban nagyon dekoratívvá teheti az ilyen konstrukciókat is.
A hagyományok alapján készült bevésett pofás lépcső inkább nagy szinteltérések áthidalására valók. Szerkezeti kialakítása alkalmassá teszi arra, hogy akár fordulók, pihenők közbeiktatásával, valóban szemet gyönyörködtető, szép konstrukciókat alkothassanak az erre szakosodott szakiparosok. Impozánsak az ívelt oldalpofákba eresztett és mellső lapokkal lezárt lépcsőkarok, amelyeket a konstrukcióhoz illő korlát övez. Igényes formai kialakításuk feltétlenül a belső térrel és annak időtálló berendezési tárgyaival harmonizáló legyen. Jó tudni róluk, hogy zárt kiviteli szerkezetükből adódóan idővel nyikoroghat és dübörgő hangot is adhatnak.
A csigalépcsők inkább nagy magasságok áthidalására alkalmasak, viszonylag szűk helyi viszonyok mellett. Dekoratívak, de elég kényelmetlenül járhatók, és főként olyan terekben mutatnak jól, ahol ívelt falrészek is vannak.
A függesztett falépcső könnyedségét a tartógerinc hiánya garantálja. Belső oldalon többnyire fémcsapokkal vagy egyéb konzollal kapcsolódik a falhoz, kívül pedig a karfára, mint teherhordó szerkezetre vannak felfüggesztve a lépcsőfokok. Hátránya, hogy az ilyen lépcső csak korlátozott szélességű lehet. Viszont tagadhatatlanul attraktív látványt nyújt.
Nagyon előnytelen megoldás, ám helyszűke esetén szóba jöhet a szamba-, vagy váltólépcső is. Csak adott lábbal lehet elindulni rajta, ezért a figyelmetlenek számára elég balesetveszélyes. Szükség esetén viszont szinte csak ez a megoldás jöhet szóba, és az ilyen lépcsőt is lehet dekoratívan kialakítani.