Fura növények a ház körül

Egérdinnye

Egyik ilyen az egérdinnye, mely egy-másfél métert nem meghaladó, vékony hajtású kúszónövény. Egres méretű termése önmagában is tetszetős, savanykás uborka ízű csemege, de savanyúságnak, salátának is elkészíthető.

Színes kukorica

A színes szemű pattogatni való kukoricák termései a lakás szép díszei lehetnek. Termesztésük megegyezik a hagyományos kukoricák termesztésével, a rossz hír, hogy kipattogtatva a kész eledel fehér lesz, tehát színességét nem tartja meg a feldolgozása során.

Chili paprika

A chili paprikákat általában egynyáriként tartjuk, de ha sikerül átteleltetni, akkor idővel, gondos ápolás mellett akár két méter magasra is megnőnek. Termése 2-15 cm hosszú (fajtafüggő), kerek, kúp alakú, hegyes, fehér, sárga, zöld, narancsszínű, vagy piros - tehát van választék bőven. Kevés benne az aroma, de az ereje az enyhétől a csípősig terjed, a kapszaicin tartalma miatt. A csípőssége, azaz konyhai felhasználása mellett nem csak e tulajdonsága miatt ismert, hanem kinézete jogán dísznövénynek is alkalmas. A chili serkenti a vérkeringést, javítja az emésztést, és antibakteriális hatású, emiatt ajánlott a fogyókúrázók étrendjébe is beiktatni. A Scoville-skála méri a paprikafajták csípősségét. A paprikafélék csípősségét a kapszaicin nevű anyag és annak mennyisége, koncentrációja okozza, ami a bőr hő érzékelő idegvégződéseit ingerli, különösen a nyálkahártyákon.

A sarjikák

A sarjikák (Bryophyllum sp.) vagy elevenszülő növények több változattal is büszkélkedhetnek. Megjelenésük igen egyedi, hiszen leveleiken szélén apró, léggyökeres növénykék fejlődnek, amelyek a cserépbe esve könnyen belegyökeresednek a talajba. Fura látványt nyújtanak a leveleken lógó kis növények, melyek levelekkel és sokszor már hosszú gyökerekkel is rendelkeznek, mire lehullnak az anyanövényről. Egész évben nagyon világos, napos helyen tartsuk. Nyáron kitehetjük a szabadba, télen hűvös, 12 °C fokos helyet keressünk számára. Ne legyenek szeles, huzatos helyre téve, mert a szél könnyen lefújja róluk a kis növényeket, amivel egy időre elvesztik fura kinézetüket. Mérsékelt öntözést igényel, mindig csak akkor locsoljuk, ha a talaj felszíne kiszáradt. Télen, hűvös helyen még kevesebbet öntözzük. Átültetéshez homokkal kevert, jó vízáteresztő képességű virágföldet használjunk.

Sivatagi vagy jerikói rózsa

A halálból való feltámadás jelképét testesíti meg a jerikói rózsa. Már a középkorban népszerűvé vált azzal, ahogyan a halott, elszáradt növény újra életre kel, amikor vízhez jut. Három különböző jerikói rózsáról is tud a növénytan, bár rendszertanilag egyik sem rózsa, ráadásul egymással sincsenek rokonságban.

A legrégebben ismert jerikói rózsa az Anastatica hierochuntica. A latin elnevezésben az anastasis jelentése: feltámadás, a hierohuntica szóban pedig Jerikó város görög neve rejtőzik: Hiericho. Ez a keresztesvirágú, egynyári növény Egyiptom, Szíria sivatagos részein nő. Miután befejezte egyéves földi pályafutását, elszárad, és összegömbölyödik. Ám, ha újra víz éri, a gombolyag kinyílik, mint egy rózsavirág. A szárazság túlélésének egyedi példáját adja ez a növény, hiszen amikor az éltető víz hatására kinyílik a gombolyag, akkor veti el magvait, azokból nőnek ki az új palánták. Így biztosítja, hogy utódai akkor csíráznak ki, amikor az életben maradásukhoz szükséges feltételek adottak.

A másik, hazánkban is kapható jerikói rózsa tudományos neve Selaginella lepidodhylla, magyarul mexikói csipkeharasztnak, illetve feltámadó növénynek is nevezik. A mexikói származású jerikói rózsa évtizedekig is eltűri a szárazságot - akár egy fiókban is tarthatjuk -, ugyanis sejtjeiben bőségesen tartalmaz olajokat, amelyek energiaforrásul szolgálnak. Ha azonban vízhez jut, azonnal kizöldül, sőt új gyökérzetet is fejleszt. A mexikói jerikói rózsa új életre kelése, feltámadása különösen csodálatos, a növényi szervezet bámulatos életerejéről tesz tanúságot.

Táncoló fa

Az egyik legérdekesebb növény a világon. Ázsiából származó cserje, ami szobanövényként is kiválóan nevelhető! Érdekessége, hogy fény és hang hatására szemmel láthatóan forgatja ellipszis alakú leveleit a tengelye körül. Fényváltozás hatására szinte felkapja a fejét, és a fény felé fordul. Vetés előtt magjait három nappal meleg vízbe kell áztatni, és enyhén savas föld tetejére szórni. Fontos, hogy a mag ne süllyedjen le, mert felszínen csírázik. Az interneten, például a youtube-on lehet róla videókat nézni, amint zene hatására mozgatni kezdi a leveleit.

Csodagumó és leopárdpálma (Amorphophallus rivieri)

A növényvilág e különlegességei a trópusi őserdőkben élnek. Egyik elhajló, másik álló lombú, mindkettő pálmaszerű kinézetű. Labdányi kopasz gumójából a tél vége felé egy csepp víz nélkül képes kihozni hatalmas vörösbarna, bizarr formájú, 1-1,5 m-es, kalászszerű virágát, amely szép formájú, nagyméretű, de kissé büdös. A fő látványossága pont ez, hogy minden föld, cserép vagy egyéb tartó nélkül hozza virágát. Tavasszal a kertbe kiültetve egyetlen hatalmas, csipkézett, pálmaszerű levelet növeszt, amelynek szára leopárdszerű barnás foltokkal tarkított, innen a leopárdpálma elnevezés.

Mimóza

A mimóza a hüvelyesek családjába tartozik, ilyen formán a babbal, és a borsóval van rokonságban. A nemzetség közel félezer képviselője főleg Dél-Amerikában honos, de mint botanikai érdekességek már szinte minden trópuson fellelhetők. A nemzetség tagjaira jellemző az érintési ingerre történő mozgás. A legismertebb képviselője e növényeknek a Mimosa pudica, akár 1/5-öd másodperc alatt képes levélkéit összecsukni, illetve 5-15 perc múlva kinyitni. Ez a mozgási mechanizmus az ismert rovarevő növény, a vénusz légycsapójával (Dionaea muscipula) ellentétben, szinte korlátlan számban megismételhető egy levélen is. Rendkívül érdekes látvány, ahogy a kis leveleket megérintve először a levelek csukódnak össze, majd a következő érintésre az egész levélnyél lehajlik.
Egyéves növény, ami annyit jelent, hogy a magvetés évében már virágzik és magot érlel. Nehéz átteleltetni, ezért csak maximum 1-2 évig tudjuk tartani, de ennél hosszabb élettartamra e növénynél ne nagyon számítsunk. Ezért a magokat elvetve mindig neveljünk újakat.

Szakállbromélia

Ami valójában Tillandisa, csak tévesen ez a magyar név maradt rajta. A Tillansiáknak mintegy 750 fajuk van, egyik legkülönlegesebb tagjukat spanyol mohának is hívják. Őshazája Közép- és Dél-Amerika köderdei és magas hegyvidéki erdei, ahol a fákon él, mint egy összefüggő ősz szakáll. Ott hosszúsága elérheti akár a 3-4 métert is. Innen kapta másik elnevezését: szakállbromélia.

Látványa lenyűgöző, de sajnos itthon a tartása igen körülményes, hiszen viszonylag magas páratartalomra van szüksége ahhoz, hogy életben maradjon. A növénynek nincs gyökere, a nedvességet, és minden szükséges tápanyagot testének egész felületén lévő pikkelyszőrökön keresztül veszi fel a levegőből, épp ezért otthon is fontos a napi egyszeri permetezés, hetente egyszer pedig az öntözővízbe keverjünk némi tápoldatot is.

Ha szeretnénk egy ilyen különleges növényt otthonunkba, a legjobb, ha egy floráriumban helyezzük el, és egy üvegtetővel lezárva biztosítjuk számára a megfelelő párát. De ha elég párás a lakásunk, vagy fürdőszobánk, akkor akasszuk fel valahová, vagy tegyük rá egy nagyobb faágra. Akár csak az élőhelyén, sok fényt igényel, és egész évben meleg, 20 fok körüli hőmérséklet szükséges számára. Virágai aprók, kénsárga színűek és illatosak, de alig észrevehetőek, inkább az ezüstös leveleivel díszít. Rendszeresen, naponta permetezzük vagy merítsük állott vízbe.