Fémlábú asztal kész elemekből

Az asztalka elemeinek elkészítésében nem sokat jeleskedtem. Az asztal lapját lapszabászatban vágattam méretre, és ha már ott volt náluk a darab, az élfóliázást is rájuk bíztam. Ez azzal az előnnyel is járt, hogy saját kezűleg csak a felvasalható élfóliát tudjuk szépen felrakni, de ez ma már nem nagyon elegáns. A lapszabászatban viszont gyári technológiával tudják vastagabb, szebb élfóliával borítani az éleket. Az első kísérletek a fém lábak beszerzése kapcsán negatívok voltak. Kész asztallábak csak 71 és 40 cm-es méretben kaphatók, ezen az áron is meglehetősen drágán. A hangszerhez viszont kb. 60 cm magas asztalra van szükség; az egyik típusláb túl hosszú, a másik túl rövid. A segítség az egyik szakkereskedésből érkezett. „Ezt úgy szoktuk csinálni – mondta a profi eladó – hogy megvesszük a hosszabb lábat, és egy partvisnyéllel kiütjük belőle a műanyag magasságállító dugót. Aztán fémfűrésszel levágjuk a szükséges méretre a lábat, és visszaütjük bele a dugót.”

Így is lett, és ráadásul a négy krómozott láb ára – garnitúrában – alig haladta meg a 4 ezer forintot. Ebben benne van az a masszív rögzítő talp is, aminek segítségével a lábakat az asztallaphoz lehet csavarozni. Jött tehát a partvisnyél, dugó ki, majd a láb teljes palástján végigjelöltem a vágási vonalat. Senkinek ne jusson az eszébe, hogy keresztbe végigvágjon egy 60 mm átmérőjű fémcsövet, sohasem lesz szép, és merőleges a vágási vonal. Inkább fogjuk be lazán, rongyba csomagolva a krómozott lábat úgy, hogy forgatni tudjuk, és folyamatosan körbeforgatva, mindig a paláston fűrészelve vágjuk le a csövet. Kis csiszolás után már vissza is üthetjük a magasságállítós műanyagdugót, és ugyanezt a műveletet elvégezzük még háromszor.

A méretre igazított lábakat a talprész feszítőszerkezetével lehet stabilan rögzíteni, amely művelethez még a szükséges imbusz kulcsot is mellékelik a láb garnitúrában. A talpak felcsavarozása pedig a legkellemesebb barkács feladat, egy-egy kis előfurat a pozdorja táblán, és mehetnek be a pozdorja csavarok. Csak a szimmetriára kell figyelni.

Ennyi az egész, és a végeredmény igazán profinak látszik. Nem véletlenül, hiszen a felhasznált kész elemek profi munkák! Ugyanezzel a módszerrel a virágtartótól a tanulóasztalig bármi készíthető. A szintetizátor asztalkájának összköltsége nem érte el a 7 ezer forintot. Egy tanuló vagy étkező asztal sem kerülne sokkal többe.