Új irányvonal: megosztás alapú gazdaság

A hivatalosan „sharing economy” elnevezésű folyamat azonban nem teljesen új keletű, hiszen ismerősök, családtagok között ez ma is működik, csak a jövőben ez rohamos fejlődésnek indul majd. A világ gazdaságának évek óta tartó kedvezőtlen állapota nemcsak a takarékosságra taníthatja meg az embereket, hanem arra is, hogy a birtoklásnál fontosabb a szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetősége.

A megosztásalapú gazdaság arra épül, hogy mindenki egy csomó olyan eszközt vesz meg, amire nem napi 24 órában van szüksége. Így kihasználatlanul hevernek a vagyontárgyaink: pl. lakás, nyaraló, autó, bicikli, fűnyíró, fényképezőgép stb. Ha kényelmi szempontok miatt sok eszközt összevásárolunk, akkor, ha jó minőséget szeretnénk mindenből, az horribilis összegekbe kerül. Ha csak az a cél, hogy legyen, de olcsón, akkor az adott eszközök minősége nem lesz jó.

Másik lehetőség, hogy nem vásárolunk mindent, hanem bérelünk, ami a piaci alapon működő bérbeadással foglalkozó cégeknél szintén nem olcsó mulatság általában. (Saját példát említve; nyáron bérelni akartam egy elektromos csónakmotort, aminek a bérleti díja kb. 3 hétre annyiba jött volna ki, hogy jobban jártam, ha megvettem).

A megosztás alapú gazdaság arra épül, hogy az interneten gyors és szinte ingyenes az információáramlás, ami nagy kincs. Itt mindenki közzéteheti, hogy mit ad bérbe, kölcsön, mennyiért, és mikor nincs szüksége az adott eszközre. Az érdeklődők meg tudják találni a lakhelyükhöz legközelebbi előnyös ajánlatot. A dolog már most is működik, de a rendszer nagy fejlődés előtt áll.

Cserelakások

Már most is találhatók olyan internetes alkalmazások, amelyekkel egy-két hétre lakást cserélhetünk - mondjuk üdülési céllal. Például, ha mi a Balatonnál lakunk, és a spanyol tengerpartra mennénk, csak kell találni valakit, aki épp Magyarországra jönne, és abban az időben, amikor mi is utaznánk. A kockázatok csökkentése miatt az ilyen internetes rendszereknél a hazánkban is működőkhöz hasonlóan minősíthetjük a partnert a csere végeztével. E minősítések – a pozitív minősítések – azt jelzik a következő cserepartnernek, hogy sokak által megbízható emberrel lesz dolgunk. A dolog cserelakások esetén világszerte kiválóan működik, és sok kedvelője akad, hiszen itt megspóroljuk a hotelszámlát. A rendszer használóinak véleményei szerint az is előny, hogy nem egy uniformizált hotelben lakik az ember (ami a csillagos besorolás alapján világszerte nagyjából egy kaptafára megy), hanem egy házban vagy lakásban töltjük vakációnkat, ahol az adott ország hétköznapi embereivel vagyunk körülvéve. Így tehát sokkal jobban megismerhető egy ország, mint a szállodák ablakain kitekintve. Hazánkban e lakáscsere rendszer még igencsak gyerekcipőben jár, aminek az az oka feltehetően, hogy idegen nyelv ismeretben igen csak sereghajtók vagyunk.

Telekocsi és más hasznos szolgáltatások

A cserelakás-rendszerek miatt a hoteleknek, de mellettük a jövőkutatók a sí kölcsönzőknek is rossz világot vizionálnak, hiszen egy évben 1-2 hetet síel az, aki e sportnak hobbi szinten hódol. Tehát 2 hétig használja a felszerelést, aztán 50 hétig nem. Bár a síszezon nem tart egész évben, de ez úgy is elég rossz arány… Az interneten meg könnyen bérbe adható a felszerelés.

Más alkalmazások a taxisokra, autókölcsönzőkre jelenthetnek veszélyt. Az Uber applikáció segítségével jelezhető, ha van hely az autónkban, valaki más – aki arra tart, amerre mi – pedig „leinthet minket”. Beszáll a költségeinkbe, de kevesebbet fizet, mintha taxizna, amivel mindenki jól jár. Az ehhez hasonló telekocsi rendszerek nem új keletűek, ezekkel napokra, hetekre előre tervezett útjainkat oldhatjuk meg olcsóbban, mintha tömegközlekedéssel mennénk. Ám a valós idejű applikációk is terjedőben vannak nyugaton, hiszen egy GPS-szel rendelkező mobiltelefonnal azonnal láthatók, kik kapcsolódtak be a rendszerbe, merre tartanak, és közülük ki van a közelünkben éppen.

A megosztás alapú társadalom fogalmi körébe rengeteg más szolgáltatás is belefér, melyekre nem is gondolnánk. Például a közös iroda vagy asztalbérlet is. Egy cégnél az irodában az asztalok, rajtuk a felszerelésekkel sokszor kihasználatlanul állnak. Például ahol 8-16-ig tart a munkaidő a nap fennmaradó 16 órájában az asztalok üresek, és nem termelnek profitot. Miért ne lehetne rászervezni egy éjszaka működő céget ugyanarra az irodára, aminek olyan a tevékenysége, melyet nem kell feltétlenül nappal végezni – például adatrögzítés? De ha az éjszakai munkarend nem nyeri el a dolgozók tetszését, amikor valaki szabadságon, vagy táppénzen van, akkor is kihasználatlan az asztala, a számítógéppel, telefonnal. (Utóbbinál mivel terjednek a korlátlan perceket tartalmazó díjcsomagok, ez kifejezetten pazarlás.)

A „co-working space” (azaz közösségi iroda) pont ezek miatta a tények miatt született, hogy a sok szabadúszó kreatív szakembernek, fordítónak, programozónak ne kelljen otthon, elszigetelten dolgoznia, viszont a legtöbben nem tudnának megengedni maguknak saját, külön irodahelyiséget. Budapesten is találunk már olyan irodaközösségek, ahol állandó, vagy ideiglenes helyet lehet bérelni, tetszőleges ideig.

Rendhagyó ruha- és könyvkölcsönző

Szintén a megosztás szellemében alakult már Németországban ruhakölcsönzőt is „ruhakönyvtár” néven. A vállalkozás alapötlete onnan indult ki, hogy az emberek többsége nem azért vesz állandóan újabb és újabb ruhákat, mert nincs mit felvennie, csak azért, mert szeret változatosan öltözködni. Azért azonban nem éri meg megvenni egy ruhadarabot, mert pár alkalommal viseljük, utána a szekrényben porosodik. Így az ötletgazdák összegyűjtötték az összes olyan göncöt, amit nem viselnek, majd kialakítottak belőle egy 30 négyzetméteres gardróbot egy hamburgi üzlethelyiségben. A közgardrób működése egy könyvtáréhoz hasonlít: 14 eurós havi tagsági díj ellenében el lehet vinni minden alkalommal 4 ruhadarabot maximum két hétre.

Hazánkban is működik már sikerkönyv-kölcsönző. Ők arra a piaci résre mentek rá, hogy a könyvtárakban nem találhatók meg a legújabb kiadású könyvek – csak régebbiek. Így az ötletgazdák nyitottak egy olyan könyvesboltot, ahol meg lehet venni a legújabb könyveket, de ha azt 15 napon belül visszavisszük, visszakapjuk az érte kifizetett pénzt 500 forint híján.

Közös autónak nem biztos, hogy túros a háta

Az autó is megosztható! Így megspórolhatók bizonyos állandó költségek, mint az adó a biztosítás stb. Erre találták ki a CarSharing szolgáltatást, ami azoknak jó, akik viszonylag gyakran használnak autót, de nem hosszú időre. Tíz eurós regisztrációs díjjal és 0,28 eurós percdíjjal lehet találni CarSharing-ajánlatot a német városokban, az autók pedig vagy állandó parkolóhelyen várnak az ügyfelekre, vagy egy okos telefonos applikációval lehet kideríteni, hol van éppen a legközelebb állomásozó szabad kocsi. A német CarSharing-szolgáltatók a 2013-as év elejéig több mint 450 000 ügyfelet számoltak.

Mivel hazánkban ilyen nincs, itt máshogyan is lehetne gondolkozni. Egy használt, de működő autót már 300-400 ezer forintért meg lehet venni. Bár a dologhoz kölcsönös bizalom is kell, de miért ne használhatna egy autót 2-3 család. Így megoszlik a beszerzési költség, a súlyadó, a javítási költségek, a kötelező biztosítás. Azért is írtunk alacsony árú kocsit, mert egy közép-felsőkategóriásnál azért konfliktust okozhat, ha valaki meghúzza a fényezést, vagy kicsit behorpasztja a karosszériát. Ez kis értékűnél nem akkora probléma.

A megosztás alapú gazdaság már ma is működik, amikor kölcsönadjuk a szomszédnak a fűnyírót vagy a betonkeverőt, tőle néha elkérjük a sövényvágót, mert az meg nekünk nincs. Tehát a dolog működik, bizalmi, és közel lakás alapon, de várhatóan e módszer óriási fejlődés előtt áll, és hamarosan ez ismeretlenek között, nagyobb földrajzi távolságot áthidalva is elterjed. A „sharing economy” egy egyértelműen új generációs szemléletmód: online kapcsolódunk ismeretlenekkel, hogy hatékonyabban jussunk hozzá termékekhez és szolgáltatásokhoz offline. Gondolhatunk itt megosztásra, csereberére, kölcsönzésre egy online közösségen belül, központi szereplő nélkül. A „sharing economy” elterjedése azért lehetséges, mert megváltozott a termékekhez és szolgáltatásokhoz való viszonyunk: a hozzáférés fontosabbá válik, mint maga a tulajdon.