Reluxák szerelése

Ha szükséges, méretre szabhatók

A kész reluxa méretét lehetőleg úgy kell megválasztani, hogy azt lehetőleg minimális méretre szabással az általunk kívánt helyre lehessen felerősíteni. Ha szabványos méretű ablakkeret, valószínűleg találunk olyan reluxát, ami tökéletesen illeszkedik a méretéhez, ám ez nincs mindig így. Viszont a reluxa könnyen méretre vágható.

Ilyen esetekben válasszunk olyan reluxát, ami kissé hosszabb és szélesebb, mint az ablakkeret, vagy az ablaknyílás szélső mérete. A reluxa hosszát lerövidíteni, vagyis a lamellákból kivenni a szükséges darabszámot, az egyáltalán nem okozhat nehézséget senkinek. A szélességéből levágni – szépen és egyenletesen – már fogósabb feladat! A reluxák különféle típusú rögzítő elemekkel kaphatók. A felső tartóelemei felerősíthetők zárt keresztmetszetű konzollal, záró lemezzel, derékszögű konzollal vagy zárókarral, amikkel rögzíthető a felső sín. A rendelkezésre álló helytől és saját választásunktól függően több módon lehetséges a reluxa felszerelése.

Rögzíthetők az ablakkeretekre, de műanyag és alumínium ablakkereteknél számoljunk azzal, hogy a lyukak később nem tüntethetők el. Gyakori az ablakkeret fölé az ablaknyílás tetejére erősítésük is, ám ez esetben számolni kell a felhúzott állapotú reluxa köteg helyigényére, ami bizonyos esetekben gátolhatja az ablakszárny nyitását. Ilyen esetekben célszerűbb az ablaknyílás fölé közvetlenül az oldalfalra erősíteni a reluxa karniselemét, de úgy, hogy az felhúzott állapotban ne gátolja az ablakszárny nyitását. Alacsonyabb helyiségekben akár a mennyezetre is felszerelhető a karniseleme, ami a különféle rögzítő elemek alkalmazásával könnyen megoldható. A tartóelem rögzítéséhez falaknál minden képpen dübelekbe hajtott facsavarokat ajánlott használni. A felerősítő konzolt vízmértékkel kell szintbe állítani.

Ha az adott reluxa típus karnisa szélesebb a kelleténél, akkor azt finom fogazatú fűrésszel a kívánt méretre szabható. Ilyen esetekben szempont, hogy a szabályozó elemekkel szemközti oldalon ajánlott a felesleges részt eltávolítani, de adott esetben szimmetrikusan, két oldalról is lehet vágni. A műveletet a teljesen felhúzott állapotú lamellák és a karnis közé helyezett alátétlemez közbeiktatásával kell elvégezni. A vágott szélek éleit természetesen csiszolással ajánlott simára munkálni.

Ezt követheti a lamellák méretre szabása. A levágható maximális méretet behatárolja, hogy a lamellák vezetőfonalát nem lehet elérni, illetve túlságosan megközelíteni sem. Gyakorlatban oldalanként, szimmetrikusan 3-4 cm-t lehet levágni a lamellákból vagyis kb. 8 cm-rel tudjuk lekeskenyíteni az eredeti méretéhez képest. A vágást közönséges ollóval végezhetjük, bár létezik egyszerű lamella-vágó eszköz is (csak nehéz beszerezni, a faléces változatoknál azonban csak finom fogazatú fűrésszel lehetséges a vágás. Az első levágott darabkát sablonként használhatjuk. Bár az eredeti, gyári vágás enyhén íves, lekerekített sarkakkal, ezt 30-40 lamellán nem könnyű tökéletesen egyformán utánozni. Kisebb, kevésbé érzékelhető hibát vétünk, ha egyszerűen egyenesre vágjuk a lamella végeket – így a munka is gyorsabb, és senki nem fogja érzékelni a különbséget.

A következő feladat, a lamellák ideális hosszának meghatározása, és a felesleges lécek eltávolítása. Ehhez az alsó végzáróléc zárókupakjait eltávolítjuk, majd a rögzítő zsinór kioldása és a záróléc eltávolítása után eltávolíthatók a felesleges lamellák. A zárólécbe visszafűzött rögzítő zsinórok most már újból méretre vághatók, és leköthetők, majd a zárókupakok visszapattintásával eltüntethetők a záróléc alsó lyukai is. Így a kelleténél hosszabb reluxák is az adott ablakokra, ajtókra igazíthatók, mégpedig nagyon kevés munkával.