Reluxák

A változó fényviszonyokhoz

A régebbi, ún. teschauer ablakok közé szerelhetők már egyre ritkábbak, ezeket a két egymáshoz csavarokkal erősített üvegezett ablakszárny közé lehetett felszerelni. Karnisa a felső üvegező lécre volt erősítve. A lamellákat nem volt szükség feszítőzsinórral oldalról megvezetni, a húzózsinórját spirálrugón lehet kivezetni, a lamellák szögállását pedig bowden huzallal lehet állítani a reluxa karnisában elhelyezett tengely elforgatásával. Lamellái ívelt PVC lapokból készültek, és a két üveg közötti távolság miatt 16-25 mm szélesek voltak. Tulajdonképpen nagyon jó alkalmazási lehetősége volt a reluxának, hiszen a két üveg között teljesen védett volt, és az árnyékoló hatás is hatásosabb volt, mint a beltéri elhelyezésnél.

Mai változata a fémpálcás reluxa, amelynek már többnyire alumínium vagy műanyag lemezesek, és többféle, akár fadekor színben, vagy perforált lamellával is beszerezhetők a különféle árnyékolási szaküzletekben, az adott méretre gyártva. Ezek a fémpálcás reluxák általában egyéb ablakokra is felszerelhetők.

A reluxák másik fajtája a feszített lamellás változat, amelynél a karnis két végén az alsó párkányig nyúló és ott kifeszítetten rögzített zsinór tartja a lamellákat párhuzamosan az üveggel, illetve az ablaknyílás szélével. Egyes típusokon ezt a funkciót az ablakkeretre erősített és a karnissal egybeépített U-alakú oldallefutó elemek végzik, így akár bukó ablakokon is alkalmazhatók. Az ilyen keretes, oldalmegvezetésű reluxáknál a felhúzást, kurtítást a lefutók külső oldalán elhelyezett karral lehet elvégezni. Zsinórok nélkül működtethetők, a lamellák szögállása egy csúszkával tetszés szerinti magasságba állítható. A lamellákon nincsenek lyukak, így azok felületén nem jut át direkt napfény.

A reluxa lamellákat felhúzását általában külön zsinórral lehet végezni, majd az adott helyzetben a zsinórt önzáró recézett és rugós oldalfeszítésű hengerek közé szorulva rögzítik. Ez szinte minden reluxánál egyetemes megoldású elem.

A gyöngyláncos, alumínium lamellás reluxa, és a kiegészítő szerelvényei az üvegfogadóra szerelten kerülnek beépítésre. Kezelőszerve egyetlen gyöngylánc, amellyel elvégezhető a lágyan ívelt profilú lamellák forgatása és azok felhúzása, leeresztése is. A reluxa karnisa – mintegy részét képezve az alakkeretnek – besüllyed a nyílászáró üvegfogadójába, továbbá eltakarja a reluxa szerkezeti elemeit, így dekoratív látványt is nyújt. A reluxa lamellái 16 vagy 25 mm-es kivitelben készülhetnek, de a lyukasztás (amiben a feszítőszál fut) akár fényzáró kivitelben is elkészíthető, ezáltal az isoline reluxa a sötétítés terén magasabb komfortfokozatot kínál. A színek terén visszafogottabb a kínálat, mivel ennél a típusnál a karnis, a lamellák, illetve a kezelőszerv, továbbá a zsinórzat is teljes összhangban készül. Az ún. decor reluxáknál a karnis teljesen lapos, így „beleolvad” a nyílászáró keretébe. Kezelése a zsinóros kezeléssel ellentétben, mely a forgatást és felhúzást is lehetővé teszi, ennél a típusnál a szalagfüggönyökhöz hasonlóan gyöngylánccal történik. Mivel ezeket az új típusú reluxákat főleg új, általában bukó-nyíló ablakokra készítik, ezért a feszítés itt is elengedhetetlen.

Az alumínium lamellák általában 25, 35, 50 mm széles, domborított lemezek, színezésüket pedig ráégetett műanyag festés teszi változatossá. Látszatra ezért úgy tűnhet, hogy ezek a reluxák műanyagból készültek, pedig anyaguk valójában alumínium. A reluxák igen nagy színválasztékban, méretre rendelhetők, az utóbbi időben főleg a pasztellszínek a kedveltek. Egyes esetekben arra is van lehetőség, hogy a reluxa karnisa illetve zsinórzata is a lamellákkal azonos színben készüljön.

Újabban nagyon divatosak a mediterrán, vagy esetleg minimál stílusú berendezéseknél a fából készített reluxák. Ezek kimondottan az erre a célra termesztett, trópusi egzóta fából készülnek, különleges előkészítő és felületkezelő eljárásokkal kezelt falapocskákból. A fa reluxa fejsínjének, azaz a karnisának mérete megengedi, hogy a motoros kezeléshez szükséges alkotóelemek elférjenek benne. Ezáltal az 50 mm széles lamellákból álló reluxák is könnyedén kezelhetővé válnak. Sem az elektronika, sem pedig a bonyolult csévélő mechanizmus alkotóelemei nem látszanak ki a reluxa szerkezetéből, ezért rendkívül elegáns és precíz megoldást kínál ez a kezelési mód. Leginkább a görgető funkciós lamella billentésű távirányítás javasolt ezekhez a dekoratív és szép faárnyékolókhoz.

Bármilyen anyagból készültek is a reluxák, a felületükre óhatatlanul lerakódik a por és egyéb szennyeződés. A karnisokat, lefutókat viszonylag könnyű tisztán tartani mosószeres ruhával, ám a lamellák letakarítása már elég nehéz feladat. Márpedig főként ezek felülete piszkolódik el leginkább. E célra beszerezhető – bár elég ritkán - különféle nyeles és a lamellákat közrefogó lágyszálas anyagbetétes tisztítók, amelyeknek segítségével a csekély portól még nedvesítés nélkül is könnyen letörölhető a lamellák elporosodott felülete. A makacsabb és esetleg a lemezek felületére száradt koszfoltokat azonban csak enyhén nedves, mosogatószeres ronggyal való áttörlésük után célszerű teljesen letisztítani, majd szárazra törölni. E művelethez is jól használhatók a lamella tisztító eszközök, különösen a vékony és hajlékony műanyag vagy fémlamellák esetében.

A falamellás reluxák tisztításához is enyhén nedves rongyot célszerű használni, de a felületük szárazra törlése könnyebb feladat, ami akár a finom szálanyagú és több lamella közé is becsúsztatható hengeres tisztító kefével, de mikroszálas törlőruhával is elvégezhető. A reluxákat érdemes gyakran megszabadítani a portól, mert így ritkábban lesz szükség a nedves tisztításukra.