Vaskapuk félkész elemekből

A kapuk állapota talán még rosszabb, ám sok esetben a motorizálás igénye miatt előbb kerül helyükre újonnan készített. Hogy az új kapuk milyen szerkezetűek és „egyéniségűek” lesznek, általában az anyagiakon túl a megrendelők elképzelésein, ízlésén is múlik. Befolyásolhatja azt egy teljes kerítés felújítás is, amelynek során a kerítés és a kapu(k) egységes arculatot ölthetnek, jelentősen emelve ezzel a lakóház értékét is. A költségek persze jelentősek, hiszen az igényesebb kivitelű kapuk, kerítések m2-e akár 15-17000 forintba is kerülhet, de a színvonalas munkának ára van.
Ez a feladat természetesen meghaladja a vállalkozó kedvű ezermesterek lehetőségeit, bár kapuk kialakításához használható alap- és félkész anyagok, idomok beszerezhetők a kaputechnikával foglalkozó cégeknél. Aki tud, és van is módja hegeszteni, az egy kisebb bejárati kapu elkészítésére maga is vállalkozhat, a nagyobb méretűek kivitelezését azonban mindenképpen ajánlatos szakemberre bízni, aki a beépítést is vállalja.
A kapu elkészítését megelőzőleg el kell dönteni, hogy milyen megoldásra van lehetőségünk. Ezt a helyi adottságok jelentősen meghatározhatják. A meglevő, és még jó állapotú kerítéshez lehetőleg igazodni kell az összehangolt külső miatt. Ha csak bejárati kapu a cél, viszonylag kis mérete miatt könnyebb elkészíteni. Ám a gépkocsibeálló kapujának elkészítése már épületlakatos szakmunka, különösen, ha működését automatizálni is szándékozunk.
Ilyen esetekben több lehetőségünk is van. Ha a kerítés mellett van vagy kialakítható szabad hely, akkor toló- vagy úszó-, más néven lebegőkaput érdemes készíteni. A tolókapuknak a szerkezete többnyire egyszerű, zártszelvényű idomokból kialakított keret, amelynek szilárdságát a keret közé hegesztett függőleges oszlopok, vagy idomrács növeli. Megjelenésüket jórészt a masszív, zártszelvényből összehegesztett kapukeret jellemzi, amelyet a behegesztett, kisebb méretű, üreges, viszonylagosan könnyű oszlopelemek tesznek könnyen mozgathatóvá.
Amennyiben a praktikus, könnyen motorizálható tolókapuk kialakítására nincs mód, akkor hagyományos nyílókapuval kell lezárni a kapunyílást. Az ilyen kapuk kinyitásához is hely kell, helyigényük a szárny(ak) szélességétől, azaz seprésétől függ, amit csak az oszloptól befelé, merőlegesen kell biztosítani. Ezt a távolságot tovább csökkenthetjük, ha szárnyas kaput tervezünk. Ezeket különösen nagy kapunyílásoknál szokás alkalmazni. A kapuszárnyak nyitása is könnyebb, viszont a szimmetrikus szárnyak automatikus mozgatásához két motorra lesz majd szükség. Nem szabad megfeledkeznünk a nyíló kapuk oszlopainak teherbírásáról sem, továbbá a kapu súlyához igazodóan kiválasztott, és utólag beállítható forgáspontokról, azaz a kapupántokról, és azok felerősítéséről sem. Ezek az oszlopok kiviteléhez igazodóak, s ugyancsak készen beszerezhető elemek.
A nyílókapuk között egyre több a kovácsoltvas jellegű, amelyeket általában előregyártott, díszes, és számtalan kombinációra lehetőséget adó félkész idomelemek összehegesztésével alakítanak ki.
A vaskapuk anyagukból adódóan súlyos szerkezetek, még a légiesen karcsú kivitelűek is. Ám, ha nem megfelelő szilárdságú a keretük, vagy elemeik nem rácsszerűen kapcsolódnak egymáshoz és a kerethez, a keret csak a kapu súlyát díszességét növeli, a szilárdságát alig fokozza.
Bejárati kapuknak többnyire masszív, zártszelvényekből összehegesztett keret és ennek a szilárdságát növelő oszlopok adják a vázát. Az oszlop és a felső záró övidom készülhet kisebb méretű zártszelvényű anyagból is, esetleg hajlított kivitelben, ami főként formailag teszi egyedivé a kaput. A függőleges oszlopokra sem kell feltétlenül sok díszítő elem ahhoz, hogy a kapu – a mellette levő kiskapuval együtt – visszafogottan elegáns hatást keltsen. A zártszelvényű oszlopokon kívül természetesen karcsúbb, kovácsoltvas jellegű oszlopokat is lehet alkalmazni, ám ezek megnövelik a kapu súlyát, s ilyenkor már célszerű alul állócsapos forgáspontot alkalmazni, ami elbírja kapu ránehezedő súlyát.
A régi idők mívességét és a kapu masszívságát idézik az olyan kialakítású egyedi gyártmányok, amelyeket a keretbe ún. felületszerkezetben összehegesztett, igényes elrendezésű, esetleg rozettákba rendezett kettős csiga elemekből, egyéb díszítményekből összeállított motívumok tesznek egységessé. A függőleges félkész oszlopoknak is számtalan formája között lehet választani, és a különféle stílusú díszítőelemek bő választéka rendkívül tág variációs lehetőséget biztosít az épületlakatosok számára a kapuk és kerítések változatos kialakításához.
Az igazán igényes kivitelű, tűzi kovácsolt elemekből különféle stílust utánzó jellegű kapuk is készíthetők. Az igényes műlakatos azonban az előre gyártott elemeket esetenként darabolással, összehegesztett részelemekkel tovább is formálja. Ezért azután a félkész elemekből készült kapuk, kerítések – a számtalan variációs lehetőség miatt – mégis egyedinek fognak látszani.

Felújításra érdemes!

Régen masszív öntött oszloppálcákból is készítettek időtálló kapukat, amelyeket merev kettős övekkel fogtak öszsze. A korrózió és a karbantartás hiánya természetesen ezeket az alkatrészeket kezdi ki előbb, a testes öntöttvas rudak azonban hosszabb életűek, és ilyen esetekben érdemes cseréjük helyett a felújításukra áldozni. Adott esetben csak a vízszintes övvasakat kell újra cserélni. Ezt követően a kapu – hála robosztus kivitelének – alapos rozsdátlanítás, korróziógátló vizes bázisú festékkel való átfestése után, ha nem is teljesen épen, de felújítva, hosszú ideig dacolhat az elmúlással. Az ilyen felújításokkal komoly értékek menthetők meg.