Kerti falak növényekből

Sövénymegoldások

Sövényekkel a telkünk mezsgyéjét varázsolhatjuk élővé, kisebb területeket keríthetünk el a kertben, vagy zöld hátteréül szolgálhatnak az eléjük ültetett ágyások növényeinek. A sövények kialakításuk idején nagyobb odafigyelést igényelnek, a későbbiekben már csak a rendszeres nyírás jelent többlettennivalót számunkra.

Sövényfajták

Sövényt készíthetünk lombhullató fajokból, erre alkalmas például a mezei juhar (Acer campestre), a gyors növekedésű zöld juhar (Acer negundo), a húsos som (Cornus mas), vagy a galagonya (Crataegus monogyna). Áthatolhatatlan falat képez a krisztustövis (Gleditsia triacanthos), idősebb példányainak a tövise akár 20-25 centiméteres és többágú is lehet, így tehát kerítés helyettesítésére is alkalmas.
Ha nemcsak zöldsövényt szeretnénk, akkor vagy színes lombbú fajt válasszunk, például a borbolyák bordó levelű változatait (csak napos helyre ültetve lesznek élénkek színei!), vagy virágos sövényt alkossunk. Erre alkalmasak többek között a japánbirsek (Chenomeles japonicus), a mályvacserje (Hibiscus syriacus), aranyvessző (Forsythia sp.) stb.
Gyakoriak a lomblevelű örökzöldekből álló sövények, hiszen ezek előnye, hogy határoló feladatukat télen is maradéktalanul ellátják, mivel lombjukat akkor is megtartják. Itt is bőséges a választék: legismertebb talán a puszpáng (Buxus sempervirens), és a babérmeggy (Prunus laurocerasus), de szép sövény alakítható júliaborbolyából (Berberis julianae), vagy tűztövisekből (Pyracantha sp), amelyek további előnye, hogy színes terméseik sokáig díszítik a növényt.
Fenyőkből, egyes borókákból, és tujafélékből is készülhet sövény, bár ezek inkább hazánk nyugati részén javasoltak, ott ugyanis párásabb a levegő, és sokkal jobban fejlődnek e növénycsoportok tagjai. A keleti részen még rendszeres öntözéssel sem biztos, hogy ráfordított munkánk eredményes lesz. Az oszlopos növésű fajtákat (Pl.: smaragd tuja/ Thuja occidentalis ‘Smaragd’) még nyírni sem kell, hiszen ezek maguktól is tömött növekedésűek.
A tujákra, borókákra jellemző, hogy a törzs körül folyamatosan lehullnak a levelek, és csak a növény külső részein sűrű a levélzet. Ezeket a növényeket soha ne vágjuk vissza nyíráskor a belső levéltelen részig, mert ott az újabb levelek kihajtása bizonytalan. E fajokat csak módjával alakítsuk.
Bár a sövény szó hallatán először szabályos, valamilyen formára nyírt cserjék összefüggő sora jut eszünkbe, nyíratlan, vegyes sövényt is kialakíthatunk kertünkben. Ebben az esetben – például egy csúnya kerítést eltakarandó – a sorba különféle cserjéket ültetünk. A takarás funkcióját ezek is ellátják, de mivel nem nyírjuk őket (csak alkalmanként végzünk némi alakítást, hogy magasságuk közel azonos legyen), ez kevéssé hangsúlyozza a kert épített jellegét, és nem háttéradóként, hanem tekintetet vonzó színes növényfoltként működik.

Nyírott sövények ültetéstől a megformázásig

A térelválasztásra, határolásra szánt sövényeknek több típusa van. Ennek köszönhetően sokféle funkciót betölthetnek: az áthatolhatatlan tövises bozótot képező fajokból kerítést is készíthetünk, a kert egyes részeit lekeríthetjük, például kutyánk mozgásterének szabályozás miatt. A kerti tusoló köré is készíthetünk élő „zuhanyzófülkét”, tehát a lehetőségek tárháza bőséges...
Miután kijelöltük sövényeink vonalát ügyeljünk arra, hogy az évek során e növényfalnak nemcsak magassága, de szélessége is növekedni fog, ezért tartsunk megfelelő távolságot a közelükbe ültetett növények elhelyezésekor. Ebben az esetben nem csak a sövény és a mellette levő ágyások növényeinek összenövését kell elkerülnünk, hanem a rendszeres nyíráskor kényelmesen el kell férnünk az élő fal mellett.
A sövénynek szánt növényeket ültethetjük egy, vagy két sorban. Leendő méretüktől és növekedési erélyüktől függően 25-40 centiméter távolságra helyezzük el a bokrokat, kétsoros ültetés esetén pedig háromszögkötésben, azaz az első sorba ültetettekhez viszonyítva fél tőtávval eltolva helyezzük be a hátsó sort alkotó példányokat. A két sor között legalább 30-50 centiméter távolságot hagyjunk.
Ha egyvesszős, vagy kevés helyen elágazott növényeket ültettünk, akkor rendszeres alakító metszéssel érhetjük el a megfelelő bokrosodást. Ennek hiányában tömött, „átláthatatlan” sövény helyett hézagos, ritka ágrendszert kapunk. Az egyvesszős példányokat a talajszint felett 10-20 centiméterre vágjuk vissza. Nem kell tartani ettől a drasztikusnak tűnő beavatkozástól, mivel a visszametszés fogja serkenteni dúsabb hajtásképzésre, elágazásra a növényeket. Ezt követően évente 2-3 alkalommal nyírjuk sövényünket mindaddig, ameddig el nem érjük a kívánt magasságot. Két nyírás között ne legyen nagyobb a magasságkülönbség 10-15 centiméternél, mert kiritkulhat sövényünk.
Gyors fejlődésű fajoknál hamar elérkezik az idő, amikor a nyírás nem csak a magasság-beállítást jelenti, hanem a sövény oldalait is vissza kell vágni. Az oldalaknál is érvényes az előbb említett fokozatosság, ám itt a formára is figyeljünk oda. A sövény alja mindig szélesebb legyen, és a teteje felé keskenyedjen. Ez azért lényeges, mert a Nap csak kevés ideig éri a teljesen függőlegesre vágott, még rövidebb ideig a lefelé keskenyedő sövény alsó részét (hiszen a magasabban levő ágak árnyékot vetnek az alsóbbakra), és ez felkopaszodásához vezet.

A kész sövény gondozása

Amikor a kívánt magasságúra cseperedett sövényünk, akkortól már csak évente pár alkalommal szükséges a formát megtartó nyírást elvégeznünk. Ezek időpontja sem mellékes. A korai virágzású cserjék virágrügyei már ősszel kifejlődnek, így ha tavasszal nyírjuk az ilyen fajokból álló sövényeket, akkor a virágkezdeményeket is eltávolítjuk. Ezért az orgonákat, az aranyvesszőt, a gyöngyvessző egyes változatait, a tamariskát, de még a később virágzó kerti mályvacserjét is érdemes csak a virágzást követően nyírni.
Azokat a fajokat, melyek tavasszal előbb kihajtanak, és csak az új hajtásokon hozzák bimbóikat, tavasszal is metszhetjük. Ilyenek a fagyalok, a nyáriorgonák (Buddleja sp.), vagy a hortenziák (Hydrangea sp.). A nyírást úgy időzítsük, hogy ne teljesen zsenge hajtásokat vágjuk le, hanem akkor történjen az alakítás, amikor a vesszők félfás állapotban vannak.
Az idősebb sövényeket néha ifjítani kell, ennek optimális időszaka a tél. Ilyenkor a már kialakított magasságnál mélyebben metszünk, és a szélességet is megkurtítjuk. Bár, akár nyár közepéig is eltart, mire újra a megszokott méretűvé regenerálódik sövényünk, ám így ágrendszere ifjul, ami később dúsabb hajtásnövekedést eredményez.
Fordítsunk figyelmet arra, hogy sövényeink tövét gyommentesen tartsuk, és 4-5 évente gondoskodjunk tápanyag-utánpótlásról. Érett istállótrágyát sekélyen beáshatunk a tövek köré, vagy komplex műtrágyákkal serkenthetjük fejlődésüket.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nagy Z. Róbert

Címkék: sövény

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Ehető sövények

Számos sövénytípusról olvashattak már lapunk hasábjaink, így a négy évszak sövényekről, azáthatolhatatlanokról, a gyorsnövésűekről és itt azújabb csoport, az ehető termésű cserjékből összeállított...


Kertre szabott sövényváltozatok

Sövény sokféle van: olyan is, amiről nem gondolnánk, hogy térhatároló funkciót lát el. Sövényfalat alkothatunk egyféle növényből, vagy vegyes összeültetésekből. E sövények lehetnek nyírottak, vagy...