Kerti falak növényekből

Sövénymegoldások

Sövényekkel a telkünk mezsgyéjét varázsolhatjuk élővé, kisebb területeket keríthetünk el a kertben, vagy zöld hátteréül szolgálhatnak az eléjük ültetett ágyások növényeinek. A sövények kialakításuk idején nagyobb odafigyelést igényelnek, a későbbiekben már csak a rendszeres nyírás jelent többlettennivalót számunkra.

Sövényfajták

Sövényt készíthetünk lombhullató fajokból, erre alkalmas például a mezei juhar (Acer campestre), a gyors növekedésű zöld juhar (Acer negundo), a húsos som (Cornus mas), vagy a galagonya (Crataegus monogyna). Áthatolhatatlan falat képez a krisztustövis (Gleditsia triacanthos), idősebb példányainak a tövise akár 20-25 centiméteres és többágú is lehet, így tehát kerítés helyettesítésére is alkalmas.
Ha nemcsak zöldsövényt szeretnénk, akkor vagy színes lombbú fajt válasszunk, például a borbolyák bordó levelű változatait (csak napos helyre ültetve lesznek élénkek színei!), vagy virágos sövényt alkossunk. Erre alkalmasak többek között a japánbirsek (Chenomeles japonicus), a mályvacserje (Hibiscus syriacus), aranyvessző (Forsythia sp.) stb.
Gyakoriak a lomblevelű örökzöldekből álló sövények, hiszen ezek előnye, hogy határoló feladatukat télen is maradéktalanul ellátják, mivel lombjukat akkor is megtartják. Itt is bőséges a választék: legismertebb talán a puszpáng (Buxus sempervirens), és a babérmeggy (Prunus laurocerasus), de szép sövény alakítható júliaborbolyából (Berberis julianae), vagy tűztövisekből (Pyracantha sp), amelyek további előnye, hogy színes terméseik sokáig díszítik a növényt.
Fenyőkből, egyes borókákból, és tujafélékből is készülhet sövény, bár ezek inkább hazánk nyugati részén javasoltak, ott ugyanis párásabb a levegő, és sokkal jobban fejlődnek e növénycsoportok tagjai. A keleti részen még rendszeres öntözéssel sem biztos, hogy ráfordított munkánk eredményes lesz. Az oszlopos növésű fajtákat (Pl.: smaragd tuja/ Thuja occidentalis ‘Smaragd’) még nyírni sem kell, hiszen ezek maguktól is tömött növekedésűek.
A tujákra, borókákra jellemző, hogy a törzs körül folyamatosan lehullnak a levelek, és csak a növény külső részein sűrű a levélzet. Ezeket a növényeket soha ne vágjuk vissza nyíráskor a belső levéltelen részig, mert ott az újabb levelek kihajtása bizonytalan. E fajokat csak módjával alakítsuk.
Bár a sövény szó hallatán először szabályos, valamilyen formára nyírt cserjék összefüggő sora jut eszünkbe, nyíratlan, vegyes sövényt is kialakíthatunk kertünkben. Ebben az esetben – például egy csúnya kerítést eltakarandó – a sorba különféle cserjéket ültetünk. A takarás funkcióját ezek is ellátják, de mivel nem nyírjuk őket (csak alkalmanként végzünk némi alakítást, hogy magasságuk közel azonos legyen), ez kevéssé hangsúlyozza a kert épített jellegét, és nem háttéradóként, hanem tekintetet vonzó színes növényfoltként működik.

Nyírott sövények ültetéstől a megformázásig

A térelválasztásra, határolásra szánt sövényeknek több típusa van. Ennek köszönhetően sokféle funkciót betölthetnek: az áthatolhatatlan tövises bozótot képező fajokból kerítést is készíthetünk, a kert egyes részeit lekeríthetjük, például kutyánk mozgásterének szabályozás miatt. A kerti tusoló köré is készíthetünk élő „zuhanyzófülkét”, tehát a lehetőségek tárháza bőséges...
Miután kijelöltük sövényeink vonalát ügyeljünk arra, hogy az évek során e növényfalnak nemcsak magassága, de szélessége is növekedni fog, ezért tartsunk megfelelő távolságot a közelükbe ültetett növények elhelyezésekor. Ebben az esetben nem csak a sövény és a mellette levő ágyások növényeinek összenövését kell elkerülnünk, hanem a rendszeres nyíráskor kényelmesen el kell férnünk az élő fal mellett.
A sövénynek szánt növényeket ültethetjük egy, vagy két sorban. Leendő méretüktől és növekedési erélyüktől függően 25-40 centiméter távolságra helyezzük el a bokrokat, kétsoros ültetés esetén pedig háromszögkötésben, azaz az első sorba ültetettekhez viszonyítva fél tőtávval eltolva helyezzük be a hátsó sort alkotó példányokat. A két sor között legalább 30-50 centiméter távolságot hagyjunk.
Ha egyvesszős, vagy kevés helyen elágazott növényeket ültettünk, akkor rendszeres alakító metszéssel érhetjük el a megfelelő bokrosodást. Ennek hiányában tömött, „átláthatatlan” sövény helyett hézagos, ritka ágrendszert kapunk. Az egyvesszős példányokat a talajszint felett 10-20 centiméterre vágjuk vissza. Nem kell tartani ettől a drasztikusnak tűnő beavatkozástól, mivel a visszametszés fogja serkenteni dúsabb hajtásképzésre, elágazásra a növényeket. Ezt követően évente 2-3 alkalommal nyírjuk sövényünket mindaddig, ameddig el nem érjük a kívánt magasságot. Két nyírás között ne legyen nagyobb a magasságkülönbség 10-15 centiméternél, mert kiritkulhat sövényünk.
Gyors fejlődésű fajoknál hamar elérkezik az idő, amikor a nyírás nem csak a magasság-beállítást jelenti, hanem a sövény oldalait is vissza kell vágni. Az oldalaknál is érvényes az előbb említett fokozatosság, ám itt a formára is figyeljünk oda. A sövény alja mindig szélesebb legyen, és a teteje felé keskenyedjen. Ez azért lényeges, mert a Nap csak kevés ideig éri a teljesen függőlegesre vágott, még rövidebb ideig a lefelé keskenyedő sövény alsó részét (hiszen a magasabban levő ágak árnyékot vetnek az alsóbbakra), és ez felkopaszodásához vezet.

A kész sövény gondozása

Amikor a kívánt magasságúra cseperedett sövényünk, akkortól már csak évente pár alkalommal szükséges a formát megtartó nyírást elvégeznünk. Ezek időpontja sem mellékes. A korai virágzású cserjék virágrügyei már ősszel kifejlődnek, így ha tavasszal nyírjuk az ilyen fajokból álló sövényeket, akkor a virágkezdeményeket is eltávolítjuk. Ezért az orgonákat, az aranyvesszőt, a gyöngyvessző egyes változatait, a tamariskát, de még a később virágzó kerti mályvacserjét is érdemes csak a virágzást követően nyírni.
Azokat a fajokat, melyek tavasszal előbb kihajtanak, és csak az új hajtásokon hozzák bimbóikat, tavasszal is metszhetjük. Ilyenek a fagyalok, a nyáriorgonák (Buddleja sp.), vagy a hortenziák (Hydrangea sp.). A nyírást úgy időzítsük, hogy ne teljesen zsenge hajtásokat vágjuk le, hanem akkor történjen az alakítás, amikor a vesszők félfás állapotban vannak.
Az idősebb sövényeket néha ifjítani kell, ennek optimális időszaka a tél. Ilyenkor a már kialakított magasságnál mélyebben metszünk, és a szélességet is megkurtítjuk. Bár, akár nyár közepéig is eltart, mire újra a megszokott méretűvé regenerálódik sövényünk, ám így ágrendszere ifjul, ami később dúsabb hajtásnövekedést eredményez.
Fordítsunk figyelmet arra, hogy sövényeink tövét gyommentesen tartsuk, és 4-5 évente gondoskodjunk tápanyag-utánpótlásról. Érett istállótrágyát sekélyen beáshatunk a tövek köré, vagy komplex műtrágyákkal serkenthetjük fejlődésüket.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nagy Z. Róbert

Címkék: sövény

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Talajvíz: a háznak rossz, néhány növénynek jó

A családi házak és kertek tervezésekor számos tényezőt kell figyelembe venni annak érdekében, hogy a lakók kényelmét és biztonságát biztosítsuk. Egy olyan probléma, amivel sok családi ház...


Áthatolhatatlan növényfalak

Egy virágágyást szegélyező alacsony sövénynek csak esztétikai szerepe van. Amennyiben azt szeretnénk elérni, hogy egy sövény védje telkünket a betolakodóktól, akkor azt legalább két méter magasra...