Otthoni ragasztások

Első teendő ilyen esetekben a sérült tárgy anyagának a meghatározása. A skála elég változatos. A fát, bőrt és a hasonlóan ismert anyagokat könnyű azonosítani, ám a műanyagoknál már könnyen mellé foghatunk. A másik sarkalatos kérdés, hogy az azonosított anyagokhoz milyen kis mennyisében kapható ragasztót válasszunk. Az ismertetők szövege ugyanis elég általános, ezek alapján könnyű a nem ideális fajtát választani. Ilyenkor a gyártó tanácsadó szolgálatánál vagy a honlapján érdemes informálódni.

Előnyös, ha tudjuk, hogy milyen ragasztókat szerezhetünk be viszonylag könnyen a háztartási vegyi üzletekben, mert az általánosabb javításokhoz ezek közül érdemes valamelyiket kiválasztani.
Bármilyen ragasztót is használunk, a felületek zsír, por, és egyéb szennyeződésektől való megtisztítása alapvető kívánalom. Ezen túlmenően a felületek érdesítésével növelhetjük a ragasztóanyag megtapadását. Ez alól kivétel az olyan törési felület, amely ezzel csökkenti a darabok pontos összeillesztését. A felületi tisztítás azonban ilyen esetekben sem mellőzhető.

Pillanatragasztók

Amióta elterjedtek a ciánakrilát alapanyagú, közismert nevükön a pillanatragasztók, elsőre mindenki ezt választja a javításokhoz. Ezek a ragasztók ugyan valóban gyorsan megszilárdulnak - ha nem is egy pillanat alatt - ám mindegyik változatuk csak szinte hézag nélkül összeilleszthető darabok rögzítésére alkalmas. A kötési idejük általában 1 perc, terhelhetőségüket azonban többségükben 1 óra múlva érik el.
A különféle gyártmányok különböző anyagféleségek összeragasztására specializáltak, ezért kiválasztásuknál erre érdemes külön figyelni. A ragasztóanyag egyébként rideg, hézagkitöltésre nem alkalmas. Akad közöttük elasztikus kötést adó is, amely főkét gumi ragasztásakor előnyös. Mivel inkább kisebb felületi ragasztásokhoz használatosak, műanyag flakonjaikban 2, 3, 5 ml ragasztó van. Állaguk lehet normál hígfolyós, ez repedésekbe könnyen beszivárog, és ún. cseppmentes, sűrű állagú, amely inkább a sima törésfelületű darabok összefogásánál előnyösek, mert még függőleges felületeken sem folyik meg. Kötésükkor maróhatású gázok keletkeznek, ami fátyolos rétegként terül szét a ragasztás környékén és nehezen eltüntethető.

Sztirolragasztók

A pillanatragasztók ugyan a legtöbb műanyagfajta ragasztásához is megfelelnek, ám a polisztirol anyagú használati tárgyak sérüléseihez előnyösebb a modellezők által használt ún. sztirolcementet, vagy ennek hígabb, oldószeres változatát használni. Ezekkel ugyanis szinte észrevétlen lesz a javítás, mivel a folyadék oldja az anyagukat és 24 óra múlva némi csiszolás, polírozás után majdnem teljesen eltüntethető az összeragasztott repedés vonala. Ilyen ragasztók azonban csak a modellező boltokban szerezhetők be.

Kontakt ragasztók

E ragasztók sűrű, pasztaszerű anyagúak, és a tubusok akár 250 ml ragasztót is tartalmaznak. Van közöttük oldószeres, ezek rugalmas kötést biztosítanak, de egyre több a környezetkímélő vízbázisú ragasztó, amelyek viszont kötésük után szilárd, merev kötést eredményeznek. Az oldószeres ragasztók általában textíliák, bőr és gumi anyagok ragasztásánál előnyösek, de különféle változataik fa és egyéb szilárd anyagok összeragasztására is alkalmasak. Jellegzetességük, hogy a felületek összepréselése előtt kiszellőzési időt igényelnek. A préseléskor kitüremlő ragasztót lakkbenzinnel még frissiben el kell távolítani, mert később ez már nem tüntethető el nyomtalanul. A maradék ragasztó frissen tartása pedig a tubus felcsavarásával, illetve laposra nyomásával és a zárókupak szorosra zárásával biztosítható.

A vízbázisú tubusos ragasztók általában fa és hasonló összetételű kemény anyagok rögzítésénél előnyösek. A rögzítendő felületek a bekenésük után azonnal összepréselendők, a kitüremlő ragasztó pedig frissiben nedves ronggyal távolítható el. A teljes kötéshez általában egy nap szükséges. Bár az ilyen ragasztók elég sűrű állagúak, nagyobb hézagok kitöltésére nem alkalmasak.

Kétalkotós ragasztók

Olyan eseteknél, ahol felületi feltöltésre és nagyon szilárd kötésre van szükség, a kétkomponensű ragasztókat célszerű használni. A ragasztót adó komponenseket általában 1:1, vagy 2:1 arányban előre, jól elkeverve kell összedolgozni és csak ezt követően kenhető fel az összeillesztendő felületekre. Állaguk gélszerű, színük gyártmánytól függően változó. Ezekkel a ragasztókkal nagyon erős, rugalmasan is terhelhető kötések és javítások készíthetők. A kötésidejük változó, típustól függően 5-20 perc közötti, de csak 24 óra múlva terhelhetők teljesen. A megszilárdult ragasztóanyag önmagában is nagy szilárdságú, utólag kiválóan megmunkálható.

Ragasztó rudak

Egészen más jellegűek a kétkomponensű ragasztó rudak. Anyaguk gyurmaszerű, töltött csőre hasonlító rúd, amelynek komponenseit a vastag palást és az azt kitöltő mag együttesen adja. Előnye, hogy a komponensek aránya adott, csak a megfelelő mennyiségű darabot kell a rúdról levágni és alaposan összegyúrva alakul át megszilárduló ragasztóvá. A színe ilyen állapotban általában világos kékesszürke tónusú.
A gyurmaszerű anyagot főként jelentős hézag és térkitöltő javításoknál célszerű használni. Az összegyúrt anyag önmagában formázható is, de ragasztóként csak a kellően előkészített felületre lehet lapoltan alkalmazni. Megszilárdulásához egy nap szükséges. A megfelelő tapadás érdekében az összefogandó felületeket ajánlatos jól felérdesíteni. Olyan javításoknál is eredményesen használható, ahol a vékony anyagvastagság miatt szilárd kötést nem lehetne létrehozni. A ragasztórúdból kialakított vékony "rálapolással" az alkatrészek törött, repedt része megerősíthető. A repedést vagy a törést azonban előbb az alapanyaghoz megfelelő ragasztóval célszerű egyesíteni, és a megerősítéshez ajánlatos a ragasztó rudat használni.
A megfelelő szilárdságú ragasztáshoz mindenkor tiszta és esetenként felérdesített felületek szükségesek.
Tény, hogy a ragasztók szinte minden esetben létrehoznak valamilyen kötést, de ezek csak akkor lesznek tartósak és terhelhetők, ha az anyaghoz és a feladathoz ideális ragasztóanyagot használunk és a darabokat elmozdulás ellen egymáshoz préselve rögzítjük.