Fűtési költségelszámolás mérés alapján

Az alapprobléma általában úgy vetődik fel, hogy mindenki az általa ténylegesen elfogyasztott energiamennyiséget fizesse-e meg, vagy pedig az általa létesített hőmérséklethez igazodjon a szolgáltatás ára. Ez utóbbi esetben ugyanis szükség van az adott lakás különböző he-lyiségeinek épületen belüli elhelyezkedésének figyelembe vételére is. A témával kapcsolatban országonként különböző álláspontok alakul-tak ki.
Németországban a fűtési költségek megosztását a rendelet szabályozza. Gyakorlatilag az ‘50-es évek óta tömegesen alkalmazzák a fűtési költségmegosztó-kat, alkalmazásuk központi fűtéses ill. távfűtéses lakásokban kötelező. A rendeletet 1981 óta van érvényben, és bevezetése óta a fűtésre for-dított energiafelhasználás átlagosan 20 %-kal csökkent.
A korábbi évek tapasztalatai alapján Németországban elvetették a korrekciós tényezők alkalmazását. Ennek oka túlnyomó részben a la-kók között kialakult vita volt.
A fűtési költségek 50-70 %-át tisztán a fűtési költségmegosztók által mutatott értékek alapján osztják fel. A fennmaradó rész felosztása a lakások alapterülete alapján történik. Régebbi épületeknél az 50 %-hoz, az újabb előírásoknak megfelelően épült épületek esetében a 30 %-hoz közel eső értéket választják. Fontos, hogy a költségek legalább 50 %-ának felosztása a fogyasztás alapján történik.
Ez a felosztási mód bizonyos mértékben kiegyenlíti a lakások épületen belüli elhelyezkedéséből adódó különbségeket. A kedvezőtlen fekvést figyelembe vevő további kompenzációkra a törvény egyéb lehetőséget nem ad. Az ebből adódó különbségeknek az ingatlanok árában, illetve a bérleti díjban kell megnyilvánulnia.
Amennyiben az épületekben a melegvíz fogyasztás ill. a melegvíz előállítására fordított energia nem mérhető, úgy ezt az energiameny-nyiséget a teljes energiafogyasztás 18 %-ának (tapasztalati érték) kell feltételezni.

Svájcban a fűtési költségek elszámolásakor a német gyakorlatnál jóval bonyolul-tabb módszert alkalmaznak. A költségek meghatározásakor minden esetben figyelembe kell venni a lakások, ill. azok helyiségeinek épüle-ten belüli elhelyezkedését. Ez ún. korrekciós tényezők segítségével történik.
A korrekciós tényezők lényege a következő. Feltételezzük, hogy az épület különböző fekvésű lakásaiban a fűtési periódus folyamán végig azonos volt a hőmérsékletet. A lakó nem az általa ténylegesen fo-gyasztott energia, hanem a lakásban uralkodó hőmérséklet alapján viseli a költségeket. A korrekciós tényezőkre a tapasztalati értékek alapján egy táblázatot dolgoztak ki, és minden épületben egyöntetűen ezt alkalmazzák.
A másik alapvető különbség a német módszerhez képest az úgyneve-zett kényszer-hőfogyasztás figyelembe vétele. Ennek alapján ki kell számítani minden a lakáson vagy annak falaiban áthaladó fűtővezeték által leadott hőteljesítményt, és az ezek által leadott hőt a költség-megosztáskor tekintetbe kell venni.

Dániában a költségelszámolás alkalmazott módja az előbbiekben alkalmazott két módszer ötvözetének tekinthető, a különbség nem magában a módszerben, hanem a piaci viszonyokkal kapcsolatos szemléletben van. A fűtési költségek megosztása bérházakban és saját tulajdonú épületekben más-más metodika alapján zajlik.
A saját tulajdonú lakásokban az elszámoláskor teljes egészében a fo-gyasztás szerint kell a költségeket megállapítani, tekintettel arra, hogy a kedvező- vagy kedvezőtlen helyzetből adódó különbségek az adott lakás eladási árában már figyelembe lettek véve. Más a helyzet a (fő-képpen állami) bérlakások esetében. Itt ugyanis a bérlőnek nem áll módjában lakását kiválasztani, a bérleti díjak négyzetméter-arányosak, így ezekben az esetekben mindenkor korrekciós tényező-ket kell alkalmazni. Kényszer-hőfogyasztás figyelembevételére nem kerül sor.

Cél az ösztönzés

A különböző költség-elszámolási módok összehasonlítása során lát-ható, hogy a törvényalkotó szándéka minden esetben az, hogy az egyéni fogyasztásméréssel energia-megtakarításra ösztönözze a fo-gyasztót. A korrekciós tényezők alkalmazása vagy elhagyása elvi kér-dés, és főképpen az adott országban uralkodó piaci viszonyok függ-vénye. A cél minden esetben a tényleges fogyasztást jó közelítéssel meghatározó, kedvező költségvonzatú mérő-elszámoló rendszer ki-alakítása.

Magyarországon az energiahordozók árai egészen a közelmúltig alacsonyak voltak, így a költségmegosztásnak gazdasági létjogosultsága nem volt - megva-lósítási költsége magasabb lett volna, mint a várható megtakarítás. Ennek következtében a módszer a lakók körében alig ismert, és en-nek megváltoztatása hosszú időbe telik.
Téves információk jutnak el a fogyasztókhoz mind a költségosztó rendszerek pontossága, mind pedig a lakások közötti hőátadás jelen-tősége tekintetében. Elterjedt tévhit, hogy ha a szomszéd lakásban korlátozzák a fűtést, az óriási többletköltségeket okoz.
A lakók, akik a korábbiakban azonos áron jutottak hozzá a különböző fekvésű lakásokhoz, csak nehezen képesek elfogadni a piaci viszo-nyok gyors változását, ami felveti a korrekciós tényezők alkalmazásá-nak problémáját. Azok a lakók, akik az átlagosnál többet fogyaszta-nak, és így a végelszámoláskor pótbefizetést kell teljesíteniük, több-nyire lakásuk kedvezőtlen fekvésére hivatkozva ellenzik a mérés sze-rinti elszámolást, ami - megfelelő rendeleti szabályozás hiányában - gondot okozhat.
Többéves tapasztalatra visszatekintve a korrekciós tényezők és a 30-70 %-os felosztás együttes alkalmazása alkalmasa a fűtési költségek mérés alapján történő elszámolására, kellő ösztönzést biztosít a meg-takarításra, a gyakorlatban egyszerűen kezelhető, és a lakók számára a jelenlegi körülmények között a leginkább elfogadhatónak bizonyult.