Trópusi hangulat a fürdőszobában

Hogy kerül növény a fára?

Az epifita növények fán-lakók, de nem paraziták. Élőhelyükön mindössze a fény hiánya miatt költöznek a lombkoronába, hogy nekik is jusson a Nap sugaraiból, de nem károsítják az otthonukat biztosító fákat. Egy faágra mi is rátelepíthetünk ilyen növényeket, amelyeknek tápanyagigénye kicsi, de páraigényük nagy.
Vannak növények, melyeket egyszerűen dróttal felerősítünk a fára, hiszen számukra elegendő az a táplálék, amit a párából összegyűjtenek. Azok, amelyek kisebb-nagyobb gyökérrel rendelkeznek, kétféleképpen erősíthetők fel a dekorfára. Egyik lehetőség, hogy gyökerüket kis tőzeg-, vagy kókuszrostba, majd jutaszövetbe csavarjuk lazán, és ezzel együtt erősítjük fel őket dróttal vagy kenderzsineggel. (Előbbi tartósabb, de takarnunk kell, utóbbi természetes hatású, de idővel elszakad.)
A másik megoldás a kis léc-, vagy drótkosár, amihez ültető közegként szintén az előbb említetteket használhatjuk. Az epifita növények mindegyike érzékeny arra, hogy a gyökere körül az ültető közeg megfelelően szellős legyen, hiszen élőhelyükön is a gyökereik szinte szabadon állnak a fák törzsén. A gyökerek körül kialakult levegőtlenség azok rothadásához vezet. A tőzeg és kókuszrost további előnye, hogy jól tárolja a vizet, így folyamatosan párás mikroklímát alakít ki a növények körül.

A faág kiválasztása

A dekorációként és a növények leendő élőhelyéül szolgáló faág elvileg bármilyen fajta fából származhat. Nem hátrány, ha nem túl rég levágott és kiszáradt fáról van szó, mert az már kártevőket is tartalmazhat. A faág számára a párás környezet nem túl előnyös, ezért a tartósság érdekében jó, ha valamilyen keményfájú fafajt választunk, és az is lényeges, hogy a kérge viszonylag mélyen redős legyen.Erre ugyanis könnyebben rá tudjuk erősíteni a növényeket, és a futók növekedésük során könnyebben bele tudnak kapaszkodni a kéreg repedéseibe. Mindezeket figyelembe véve a tölgyek, kőrisek a legalkalmasabbak, de szinte bármilyen faanyagot választhatunk. Minél több elágazás van rajta annál dekoratívabb, és mivel egyes nagyobb méretű növényeket csak az ágvillákba tudunk elhelyezni, az ágas-bogas példányokon ilyenből is több van.
A kiválasztott fa kérgét drótkefével dörzsöljük át, hogy a laza részek lehulljanak róla, ne a lakást piszkolják folyamatosan. Ezután alaposan mossuk meg a fát. Vannak, akik belakkozzák, hogy tartósabb legyen, jobban ellenálljon a párának és az öntözésnek, de ez természetellenes fényt ad neki.
Miután stabilan beállítottuk helyére - esetleg talpazatot készítettünk a fának - ráhelyezhetjük a növényeket: némelyiket léckosárban rálógatva, némelyeket rákötözve.
A növényeket alkalmanként vízzel permetezzük, a léckosarasokat pedig csak annyira öntözzük, hogy ne csurogjon ki belőlük a víz. A tőzeg - amíg nedves - nagyon jól magába szívja az öntözővizet, ám ha egyszer kiszárad, akkor átfolyik rajta a víz, így a növény semmit sem tud hasznosítani belőle. Ha ez mégis megtörténik, akkor a növényt „szereljük le” a fáról és a tőzeges ültető közegét áztassuk vízbe mindaddig, amíg be nem dagad, magába nem szívja a nedvességet. Egy ilyen áztatás órákig is eltarthat, ha teljesen kiszáradt előtte a tőzeg.

Milyen növényeket választhatunk?

Többféle növénycsoportból választhatunk, hiszen sokféle - szobanövényként egyébként is ismert - faj alkalmas ilyen tartásra. Mielőtt azonban nekilátnánk érdemes utánanézni annak, hogy a fürdőszobában a hőmérséklet milyen szélsőértékek között változik nyáron és télen. Általában az utóbbi évszakkal lehet gond, mivel egyes trópusi fajok kiegyenlítetten 20 °C körüli hőmérsékletet igényelnek. Ha valaki télen spórolási céllal csak esténként a fürdés időszakára fűti fel a helységet, akkor az olyan fajokat válasszon, amelyek a hűvösebb időszakokat is elviseli, és az sem haszontalan, ha először kisebb méretű trópusi fa kialakításával próbálkozik.
A páfrányok közül a kisebb növésűek alkalmasak fára-ültetésre, de mivel gyökérzetük viszonylag fejlett, ezért ezeket mindenképp kis léckosárba, tőzegbe ültessük, és kosarastól erősítsük a fára. A tőzegbe keverjünk hosszú hatású, nitrogén túlsúlyos komplex műtrágyát, így annak hatásidején belül elegendő az ültető közegüket nedvesen tartanunk.
Kaktuszok között is találunk párakedvelő epifita fajokat a Rhipsalis nemzetség egyedei között, amelyek pálcikaszerű hajtásaikkal még egyszerű zöld színükkel is dekoratívak.
A Tillansiák finoman szőrözött levelei védik a növényt és segítik a vízfelvételüket az egész testfelületen. Minél szőrösebb egy faj levele, annál jobban tűri a szárazságot, ezért a csupasz levelűeket rendszeresen permetezzük szobahőmérsékletű, lágy vízzel.
Általában lassú növésű fajok tartoznak ebbe a nemzetségbe, ezért nem kell aggódni a gyakori áthelyezés miatt. A Tillandsiák 1-10 sarjat képeznek, amelyeknek akár 3-4 évébe is beletelik, mire elérik kifejlett kori méretüket. Ezeket, amikor az anyatő méretének a felét elérik, akkor érdemes leválasztanunk, de ha ezt nem tesszük meg, akkor sincs gond, egész teleppé fejlődnek az anyatövön. A virágzásuk akár 2 hónapig is eltarthat, azonban erre csak akkor kerül sor, ha élőhelyük környezeti feltételeit jól sikerül utánozzuk a fürdőszobánkban.
Ha úgy látjuk, hogy növényünk kifejlett, de nem akar beindulni a virágzása, akkor egy pár helyen kilyuggatott nejlonzacskóval borítsuk be úgy, hogy egy érett almát is teszünk mellé. Az abból felszabaduló etilén elősegíti a virágképződést, bár ehhez akár 6-10 hétre is szükség lehet.
A Tillandsiák egyik különös faja a Tillandia usneoides, mely igazi levegőnövény. Csillószőrökkel borított levelei nagy tömeget képezve hullnak alá, gyökere egyáltalán nincs, főként ettől rendhagyó megjelenése, ami egy ezüstös fonalköteghez hasonlít. Gyorsan fejlődik, így a növény feldarabolásával idővel több helyre is telepíthetünk belőle. Ha még inkább fokoznánk fejlődését kéthetente lógassuk bele nagyon gyenge tápoldatba, azaz a javasolt hígítás 3-5-szörösére hígítsuk az oldatot. A túl tömény tápoldat károsíthatja a növényt, vagy megszínezheti. Megjelenéséből adódóan különösen alkalmas a többi példány felkötéséhez használt drótok eltakarására.
Léckosárban orchideákat is tarthatunk a trópusi fán. Egyes fajaiknak a gyökereik csúcsa zöld, tehát ugyanúgy asszimilálnak, hasznosítják a Nap sugarait, mint más növények levelei, ezért laza közegben fakéreg-aprítékból, tőzegből, perlitből álló keveréket használjunk.
A broméliák levéltölcsérrel rendelkeznek, ami szintén a víz összegyűjtésére szolgál élőhelyükön. Ebbe a levélciszternába mi is rendszeresen töltsünk vizet.
Futónövények közül a borostyánok és a Ficus pumila is kedveli az így kialakult mikroklímát. Ezeket a szokott módon cserépben, virágföldben tarthatjuk, és vagy alulról futtatjuk fel a fára, vagy a hátsó részben, takarásban helyezhetjük el a cserepüket.
A képen látható példák két nagy méretű dekorfa berendezését ábrázolják, amelyek több méter magasak. Természetesen ennél jóval kisebb alkotást is készíthetünk, melyek helytakarékosabbak, kevesebb gondozást igényelnek, és a növények összértéke is jóval pénztárcát-kímélőbb kisebb méretű dekorfa elkészítése esetén.