Epifiták egy fatörzsön

Trópusi hangulat a fürdőszobában

A fürdőszoba párás klímája különösen kedvező egyes növénycsoportok nevelésére. Ha fényben sincs hiány fürdőhelyiségünkben, akkor már csak egy vastag faágra és némi kreativitásra van szükség, és egy élő dekorációval trópusi hangulatot varázsolhatunk a kád mellé.

Hogy kerül növény a fára?

Az epifita növények fán-lakók, de nem paraziták. Élőhelyükön mindössze a fény hiánya miatt költöznek a lombkoronába, hogy nekik is jusson a Nap sugaraiból, de nem károsítják az otthonukat biztosító fákat. Egy faágra mi is rátelepíthetünk ilyen növényeket, amelyeknek tápanyagigénye kicsi, de páraigényük nagy.
Vannak növények, melyeket egyszerűen dróttal felerősítünk a fára, hiszen számukra elegendő az a táplálék, amit a párából összegyűjtenek. Azok, amelyek kisebb-nagyobb gyökérrel rendelkeznek, kétféleképpen erősíthetők fel a dekorfára. Egyik lehetőség, hogy gyökerüket kis tőzeg-, vagy kókuszrostba, majd jutaszövetbe csavarjuk lazán, és ezzel együtt erősítjük fel őket dróttal vagy kenderzsineggel. (Előbbi tartósabb, de takarnunk kell, utóbbi természetes hatású, de idővel elszakad.)
A másik megoldás a kis léc-, vagy drótkosár, amihez ültető közegként szintén az előbb említetteket használhatjuk. Az epifita növények mindegyike érzékeny arra, hogy a gyökere körül az ültető közeg megfelelően szellős legyen, hiszen élőhelyükön is a gyökereik szinte szabadon állnak a fák törzsén. A gyökerek körül kialakult levegőtlenség azok rothadásához vezet. A tőzeg és kókuszrost további előnye, hogy jól tárolja a vizet, így folyamatosan párás mikroklímát alakít ki a növények körül.

A faág kiválasztása

A dekorációként és a növények leendő élőhelyéül szolgáló faág elvileg bármilyen fajta fából származhat. Nem hátrány, ha nem túl rég levágott és kiszáradt fáról van szó, mert az már kártevőket is tartalmazhat. A faág számára a párás környezet nem túl előnyös, ezért a tartósság érdekében jó, ha valamilyen keményfájú fafajt választunk, és az is lényeges, hogy a kérge viszonylag mélyen redős legyen.Erre ugyanis könnyebben rá tudjuk erősíteni a növényeket, és a futók növekedésük során könnyebben bele tudnak kapaszkodni a kéreg repedéseibe. Mindezeket figyelembe véve a tölgyek, kőrisek a legalkalmasabbak, de szinte bármilyen faanyagot választhatunk. Minél több elágazás van rajta annál dekoratívabb, és mivel egyes nagyobb méretű növényeket csak az ágvillákba tudunk elhelyezni, az ágas-bogas példányokon ilyenből is több van.
A kiválasztott fa kérgét drótkefével dörzsöljük át, hogy a laza részek lehulljanak róla, ne a lakást piszkolják folyamatosan. Ezután alaposan mossuk meg a fát. Vannak, akik belakkozzák, hogy tartósabb legyen, jobban ellenálljon a párának és az öntözésnek, de ez természetellenes fényt ad neki.
Miután stabilan beállítottuk helyére - esetleg talpazatot készítettünk a fának - ráhelyezhetjük a növényeket: némelyiket léckosárban rálógatva, némelyeket rákötözve.
A növényeket alkalmanként vízzel permetezzük, a léckosarasokat pedig csak annyira öntözzük, hogy ne csurogjon ki belőlük a víz. A tőzeg - amíg nedves - nagyon jól magába szívja az öntözővizet, ám ha egyszer kiszárad, akkor átfolyik rajta a víz, így a növény semmit sem tud hasznosítani belőle. Ha ez mégis megtörténik, akkor a növényt „szereljük le” a fáról és a tőzeges ültető közegét áztassuk vízbe mindaddig, amíg be nem dagad, magába nem szívja a nedvességet. Egy ilyen áztatás órákig is eltarthat, ha teljesen kiszáradt előtte a tőzeg.

Milyen növényeket választhatunk?

Többféle növénycsoportból választhatunk, hiszen sokféle - szobanövényként egyébként is ismert - faj alkalmas ilyen tartásra. Mielőtt azonban nekilátnánk érdemes utánanézni annak, hogy a fürdőszobában a hőmérséklet milyen szélsőértékek között változik nyáron és télen. Általában az utóbbi évszakkal lehet gond, mivel egyes trópusi fajok kiegyenlítetten 20 °C körüli hőmérsékletet igényelnek. Ha valaki télen spórolási céllal csak esténként a fürdés időszakára fűti fel a helységet, akkor az olyan fajokat válasszon, amelyek a hűvösebb időszakokat is elviseli, és az sem haszontalan, ha először kisebb méretű trópusi fa kialakításával próbálkozik.
A páfrányok közül a kisebb növésűek alkalmasak fára-ültetésre, de mivel gyökérzetük viszonylag fejlett, ezért ezeket mindenképp kis léckosárba, tőzegbe ültessük, és kosarastól erősítsük a fára. A tőzegbe keverjünk hosszú hatású, nitrogén túlsúlyos komplex műtrágyát, így annak hatásidején belül elegendő az ültető közegüket nedvesen tartanunk.
Kaktuszok között is találunk párakedvelő epifita fajokat a Rhipsalis nemzetség egyedei között, amelyek pálcikaszerű hajtásaikkal még egyszerű zöld színükkel is dekoratívak.
A Tillansiák finoman szőrözött levelei védik a növényt és segítik a vízfelvételüket az egész testfelületen. Minél szőrösebb egy faj levele, annál jobban tűri a szárazságot, ezért a csupasz levelűeket rendszeresen permetezzük szobahőmérsékletű, lágy vízzel.
Általában lassú növésű fajok tartoznak ebbe a nemzetségbe, ezért nem kell aggódni a gyakori áthelyezés miatt. A Tillandsiák 1-10 sarjat képeznek, amelyeknek akár 3-4 évébe is beletelik, mire elérik kifejlett kori méretüket. Ezeket, amikor az anyatő méretének a felét elérik, akkor érdemes leválasztanunk, de ha ezt nem tesszük meg, akkor sincs gond, egész teleppé fejlődnek az anyatövön. A virágzásuk akár 2 hónapig is eltarthat, azonban erre csak akkor kerül sor, ha élőhelyük környezeti feltételeit jól sikerül utánozzuk a fürdőszobánkban.
Ha úgy látjuk, hogy növényünk kifejlett, de nem akar beindulni a virágzása, akkor egy pár helyen kilyuggatott nejlonzacskóval borítsuk be úgy, hogy egy érett almát is teszünk mellé. Az abból felszabaduló etilén elősegíti a virágképződést, bár ehhez akár 6-10 hétre is szükség lehet.
A Tillandsiák egyik különös faja a Tillandia usneoides, mely igazi levegőnövény. Csillószőrökkel borított levelei nagy tömeget képezve hullnak alá, gyökere egyáltalán nincs, főként ettől rendhagyó megjelenése, ami egy ezüstös fonalköteghez hasonlít. Gyorsan fejlődik, így a növény feldarabolásával idővel több helyre is telepíthetünk belőle. Ha még inkább fokoznánk fejlődését kéthetente lógassuk bele nagyon gyenge tápoldatba, azaz a javasolt hígítás 3-5-szörösére hígítsuk az oldatot. A túl tömény tápoldat károsíthatja a növényt, vagy megszínezheti. Megjelenéséből adódóan különösen alkalmas a többi példány felkötéséhez használt drótok eltakarására.
Léckosárban orchideákat is tarthatunk a trópusi fán. Egyes fajaiknak a gyökereik csúcsa zöld, tehát ugyanúgy asszimilálnak, hasznosítják a Nap sugarait, mint más növények levelei, ezért laza közegben fakéreg-aprítékból, tőzegből, perlitből álló keveréket használjunk.
A broméliák levéltölcsérrel rendelkeznek, ami szintén a víz összegyűjtésére szolgál élőhelyükön. Ebbe a levélciszternába mi is rendszeresen töltsünk vizet.
Futónövények közül a borostyánok és a Ficus pumila is kedveli az így kialakult mikroklímát. Ezeket a szokott módon cserépben, virágföldben tarthatjuk, és vagy alulról futtatjuk fel a fára, vagy a hátsó részben, takarásban helyezhetjük el a cserepüket.
A képen látható példák két nagy méretű dekorfa berendezését ábrázolják, amelyek több méter magasak. Természetesen ennél jóval kisebb alkotást is készíthetünk, melyek helytakarékosabbak, kevesebb gondozást igényelnek, és a növények összértéke is jóval pénztárcát-kímélőbb kisebb méretű dekorfa elkészítése esetén.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nagy Z. Róbert

Címkék: fürdőszoba, trópus

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Fürdőszobai ötletek és megoldások

Az épületek vizes helyiségének esztétikus kialakításának nélkülözhetetlen eleme a különlegesen formatervezett, síkba süllyesztett zuhanytálca.


WEDI építőlemez

Amikor a WEDI építőlemez a piacra került, a piac újradefiniálta a csempehordozó anyagokat. 30 év folyamatos fejlesztés eredményeképpen még mindig egy külön kategóriát jelent és a klasszikus,...