Nem csak könyvmolyoknak

Igaz, hogy Gutenberg találmánya már a XV. században forradalmasította a könyvek előállításának gyakorlatát, de több évszázadnak kellett eltelnie, amíg szép fokozatosan elnyerték mai formájukat. A XVIII. század előtt könyvtár csak az egyetemeken, a kolostorokban, esetleg a főúri lakásokban fordult elő. A könyvszekrények, könyvespolcok a lakásokban a XVIII. században jelentek meg, amikor a magánemberek birtokában lévő könyvek száma jelentősen megnőtt. Mivel a nyomtatott betű nem volt olcsó mulatság, így csupán a társadalom felső körei engedhették meg maguknak, hogy könyvtárat hozzanak létre otthonukban. A palotákban nemegyszer több emelet magas helyiségek létesültek, ahol nyitott polcokon, könnyen levehetően, hozzáférhetően helyezték el a könyveket. Erre az időszakra tehető a könyvtárbútorok virágkora. A könyvszekrények lehettek nagyméretű, üvegezett felsőrészű, lent fiókos bútorok, vagy az íróasztal tetejére helyezett szerény könyvespolc-elemek is.

A XIX. században a könyvek gyűjtése egyre népszerűbbé vált, ezzel párhuzamosan a bútorok egyre több változata jelent meg. Ilyenek voltak például a kör alakú és négyszögletes forgó könyvszekrények és a görgőkre szerelt, nyitott könyvespolcok is. Amíg a könyvtár a francia kastélyokból indult hódító útjára, addig a könyvszekrény újkori formájának hazája Anglia volt. Ott alakult ki a nagy karriert befutott üvegezett vitrin, amelynek polcai a családi könyvgyűjteményeket őrizték. Az első modern üvegezett könyvszekrények az Egyesült Államokban készültek, és onnan terjedtek el az egész világon.
Hazánkban Lingel Károly bútorgyára honosította meg a XIX-XX. század fordulóján, az elemes rendszert. Az ő nevéből ered a Lingel könyvszekrény elnevezés. Ennek lényege, hogy a nyolcvan centis zárt dobozokból annyi darabot lehetett egymás fölé helyezni, látványban egységes, de ugyanakkor stabil konstrukciót alkotni, amennyit a könyvek száma megkívánt. Nagy előnye volt még ennek a könyvszekrénynek az is, hogy üvegezett ajtóval készült, amely megóvta a benne lévő könyveket a portól. Ehhez ráadásként jött még, hogy ajtaja nem kifelé nyílt, hanem az a könyvek fölé volt csúsztatható.
Az 1940-es évek derekán, a funkcionalizmus térnyerésével párhuzamosan a könyvek hermetikus elzárása másodlagos problémává vált, az üvegezett bútortípusuk kora lejárt. Az északi országok lakberendezésének egyik látványeleme a falon, szabadon futó könyvespolc volt. Ez a skandináv felfogás aztán az egész világon divatossá vált. Természetesen nálunk is születtek hasonló megközelítésű megoldások.
Ezzel a meglehetősen kötött rendszerrel szemben, amely általánossá vált a 1960-70-es években, az úgynevezett posztmodern design, merőben szokatlan, sőt olykor kifejezetten merész konstrukciókkal állt elő. Az irányzat egyik neves kezdeményezője, Ettore Sottsass olyan könyvespolcokat alkotott, amelyek rikítóan élénk színükkel, szokatlan alakjukkal nem semleges hátterei, hanem az összképet meghatározó, domináns darabjai az enteriőrnek (a lakás belsejének).
Említsük meg Ron Aradot, egy másik neves tervezőt is, akinek csigavonalban tekeredő falipolcán egyaránt megtalálja a maga helyét mind a kicsi, mind a nagy könyv. Ez az acéllemezből készült spirálpolc dekoratív, rácsodálkozást igénylő plasztikaként jelenhet meg otthonunkban.
A történeti áttekintés után otthonunkban is megvalósítható, kivitelezhető ötleteket szeretnénk adni, hogyan és miként éljünk együtt könyveinkkel.

A könyvtárszoba

Semmi kétség, a könyvektől a szoba bebútorozódik, élettelivé, barátságossá, mi több, hasznossá válik az adott helyiség. Az olvasni szeretők tudják igazán, mekkora gondot is jelent a jócskán felhalmozódott könyvgyűjtemény esztétikus, ugyanakkor praktikus tárolása. Könyveink tömkelegét elrejteni nemcsak lehetetlen vállalkozás, de botorság is lenne: látványuk már önmagában is meghitté varázsolja otthonunkat. Persze ettől az alapprobléma, a zsúfoltság érzése még megmaradhat.
Közismert, hogy az olvasáshoz nyugalom kell. Ha lakásunk alapterülete megengedi, érdemes egy különálló helyiséget kinevezni és berendezni könyvtárszobának. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne alakíthatnánk ki olvasósarkot a nappaliban, a dolgozószobában, vagy a hálószoba egyik meghitt zugában. A lényeg, hogy helyétől és méretétől függetlenül könyvtárszobánk, "könyvtársarkunk" csöndes legyen, ahol valóban lehetőségünk van a zavartalan, elmélyült olvasásra.
Vigyázzunk, hogy lehetőség szerint ne déli fekvésű helyiséget jelöljük ki tárolásra, mivel a tűző nap erőteljesen kifakíthatja könyveink gerincét. A könyvtárszoba elsődleges feladata a könyvek tárolása, ahol könyvállványokra, polcokra és szekrényekre van szükség. Gyűjteményünket tarthatjuk nyitott vagy zárt, vitrinszerű szekrényben is. Az üvegezett ajtajú könyvszekrény - szépségén túl - rendkívül praktikus, hiszen megvédi könyveinket a szennyeződéstől, illetve az értékesebb példányok megóvásában is szerepet vállal.
Napjainkban ismét reneszánszát éli az újragyártott Lingel-féle könyvszekrény. Ez az első típusbútor egyike, amely sikerét a minden környezetbe jól illeszkedő, egyszerű vonalvezetésének, a függőlegesen és vízszintesen is bővíthető elemrendszerének, valamint a koszolódástól védő üvegajtóinak köszönheti.

A könyvespolcok

A könyvespolc a legrugalmasabb, az adott méretekhez, adottságokhoz, és az anyagi helyzetünkhöz is a legjobban alkalmazkodó bútorfajta. Szeretjük, ha könyveink körülvesznek minket, ha szem előtt vannak, és ha bármikor elővehetjük őket. Igen változatos képet mutat a polcok megjelenése otthonunkban. Az egészen egyszerű tartókkal alátámasztott szóló-daraboktól, a padlótól egészen a mennyezetig érő, akár teljes falat beborító rendszerekig, az elemekből épített szekrényfalakig rengeteg variációja létezik, ahogyan a térbe állított, apró zugokat, sarkokat, ajtó fölötti felületeket kitöltő fajtájuk sem ritka megoldás. Van, aki üveglappal védi könyveit, amíg mások a nyitott, lazább elrendezésű polcokat részesítik előnyben.
A könyvespolcnak erősnek és szilárdnak kell lennie. Vegyünk például tizenkét darab átlagos nagyságú, papírkötésű könyvet, amelyeknek súlya eléri a két kilogrammot. Ugyanennyi keményborítású kötet viszont csaknem kétszer ilyen nehéz!
Nyitott polcrendszer tervezésénél alapvető szempont, hogy bővíthető legyen, igazodjon az egyre inkább gyarapodó könyvállományunkhoz. Az elemes polcrendszer a legolcsóbb és legrugalmasabb megoldás. Az állványok oldalfalai praktikusan több helyen előre perforáltak, így kedvünkre változtathatjuk a polcok közötti távolságot. Helytől és anyagi lehetőségeinktől függően bővíthetjük; költözés esetén az új lakásban ismét felépíthetjük. Ha ez a megoldás kevésbé is tűnik esztétikusnak, a sok könyv, személyes apróságok, egy-egy szép doboz vagy dísztárgy, amely a polcokon sorakozik, elvonja a figyelmünket a szerkezetről.
Nem törvényszerű, hogy polcaink csak olyan magasak lehetnek, hogy a legtetején elhelyezett könyvet is kényelmesen elérjük. A jól megtervezett polcrendszerek a jobb helykihasználás érdekében egy teljes falat is betölthetnek akár a mennyezetig is. Ha ezt a megoldást választjuk, a hozzáférhetőség miatt egy létrát is be kell majd szereznünk, amelyet a könyvespolchoz tervezett rúdhoz támaszthatunk: segítségével könnyen elérhetjük a felső polcokon elhelyezett könyveket. További kényelmünket szolgálja a felső polc élére szerelhető világítórendszer. A polcok, bár leginkább a falhoz simulnak, olykor térbe is kerülnek. Az ilyen körbejárható, minden oldaláról élvezhető bútorok főként az egyterű, vagy kis lakások kedvelt darabjai, mivel látványosan szétválaszthatók velük a helyiség különböző funkciói.
A polctartókat megfelelő méretű csavarokkal szilárdan a falhoz kell erősíteni, hogy biztosan elbírják majd a rájuk nehezedő súlyt. A polc széle legfeljebb 25 mm-nyire nyúlhat túl a tartón. A könyvespolcokat alakítsuk úgy, hogy legalább 33-35 cm magasak legyenek, így szinte bármilyen könyv számára megfelelőek lesznek. A fesztávolság (tartóelemek közötti távolság) 80-100 cm lehet. A jól megválasztott polctávolságok és a polcok ritmusa a rendezettség érzetét keltik bennünk. A fal mellett elhelyezett és a fal színével megegyező polcok levegősebb, könnyedebb hatást keltenek.
A formai kialakítás és az anyaghasználat igen változatos lehet. A hagyományos fapolcokon kívül választhatunk akár fém tartószerkezetes, konzolos, beépített vagy szabadon álló könyvtartókat is. Abban az esetben, ha könyveink számára falfülkéket alakítunk ki, nem kell oldalfalat felszerelni, csak magukat a polcokat építjük be.
Amikor az ember kezdi azt hinni, hogy már minden megoldást és variációt ismer, egyszerre csak felfedezi a legújabb változatokat, rácsodálkozik a neves tervezők rafinált formájú és működésű, a hagyományos könyvespolcokra olykor már nem is emlékeztető alkotásaira. A "láthatatlan" tartószerkezetű, alig néhány centiméter vastag, sínekkel ellátott fali panelekre, vagy az acéllemezből hajlított spirál-, netán cikkcakk formájú könyvtartókra, a padlóhoz és a mennyezethez feszített, térelválasztásra is alkalmas légies, tiszta szerkezetű polcokra.

A kiegészítők

Aki a könyvet szereti, az mindenhol tud olvasni. Megtehetjük ezt egy ágyon, lazán hanyatt fekve, de elmélyedhetünk benne a szőnyegen hasalva, akár a fürdőkádban ejtőzve is belefeledkezhetünk kedvenc olvasmányunkba. Mindez valóban kellemes lehet, de mindenképpen ajánlott egy olyan pihenősarkot kialakítani otthonunkban, ahová békésen visszavonulhatunk, ahol teljes kikapcsolódásra, elmélyülésre számíthatunk aktuális olvasmányunkhoz.
Mi az a tárgyi feltétel, ami jó, ha körülvesz bennünket ezen a helyen? Mindenképpen szükségünk lesz itt egy vagy több nagyon kényelmes fotelre. Ízlés dolga, hogy ez békebeli füles fotel, trónszerű bőrcsoda, vagy egy formatervezett, modern ülőalkalmatosság képében jelenik-e meg. A nagyobb komfortigény miatt lábzsámoly is tartozhat hozzá. Nem elhanyagolható szempont a fotel közelében elhelyezett lerakó asztalka sem. Kényelmesen tárolhatjuk rajta az éppen olvasásra váró könyveinket, aktuális újságainkat, olvasószemüvegünket, vagy éppen egy bögre forró kakaót.
Az olvasósarok igen fontos tartozéka a jó helyi világítás, hiszen olvasni leginkább estefelé van időnk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a tökéletes helyi világítás (pl. falikar), a jó olvasólámpa jelentőségét. Kiemelkedő szerep jut itt a hangulatfényeknek is. Az olvasgatást egy erre, vagy egy kis szunyókálás céljára beállított kanapén fekve is megtehetjük. A visszahúzódásnak helyet adó, fészekszerű könyvtárszobánkba puha, meleg hatású burkolatot válasszunk. Lehet ez parketta, hajópadló, süppedős- vagy padlószőnyeg is.

Megszívlelendő jótanácsok

  • A könyvtárszobában, vagy könyves sarokban fontos szerep jut a függönyöknek, mert a könyvek megóvása érdekében, szűrni kell a beáramló fényt.
  • A napfény fakító hatása miatt a könyvespolcokat az ablak felőli oldalra érdemes elhelyezni.
  • Nagyobb könyvgyűjteményünk tömör felületét "törjük" meg egy-egy szép dísztárggyal.
  • Könyveink felső lapjait tollseprővel rendszeresen tisztítsuk le, nehogy a por beleegye magát a lapok közé.
  • Bőrkötéses könyveinknek jót tesz, ha egy puha rongy segítségével, a megfelelő bőrtápláló krémmel néha lekezeljük borítólapjukat.
  • Megrongálódott könyveinket mindig szakemberrel javíttassuk meg!

Bízunk benne, hogy a fenti sorok között mindenki talált egy-egy jó ötletet könyvei tárolásához! Bármelyik megoldást válaszszák is, ne feledjék, hogy a főszerep a könyveké. Kívánjuk, hogy minél több családban kedvet kapjanak olvasásukhoz, és megoldandó problémaként jelentkezzen tárolásuk gondja!

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Mohácsi Erika


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Üvegajtók

Az üveg sosem veszített népszerűségéből. A tervezők is szeretik, és szívesen dolgoznak vele. Bármi legyen is az aktuális trend, használják és alkalmazzák, és még a műanyagok elterjedése sem...


Akril munkapult

Akril alapú pultlapok előnye a teljesen folytonos felület. Nincsenek rések, illesztések, bármekkora méretű vagy formájú pultlapról legyen is szó. Eztaz anyagot a DuPont cég fejlesztette ki...