A csiperke termesztése
A csiperkegombát mesterséges barlangpincékben termesztik. A fajták kalapméretükben és a kalap felületének simaságában térnek el egymástól. Budapesten és környékén kb. 300 000 m2 felületű mesterséges barlangpince található. Jellegzetesen magyar termesztési módja a polietilén-zsákos pincei termesztés, amely az 1980-as években alakult ki. A gomba szaporítóanyagát két nagy csíraüzem, a termesztés alapanyagát pedig hét komposztüzem biztosítja az országban.
A csiperke elhalt növényi sejtekből származó cellulóz bontásával fedezi szénhidrátszükségletét. Ezen kívül szüksége van még sok nitrogénre és egyéb ásványi anyagokra, amit a gombafonalak szívnak fel környezetükből. Táptalaja komposzt, ami nitrogén műtrágyából, érlelt szalmás trágyából és ásványi anyagokból áll. A komposztálás lényege, hogy többlépcsős hőkezeléssel megkezdődik a cellulóz lebontása és kipusztul az összes mikroorganizmus, így kiváló táptalaj keletkezik a termesztett gomba számára. A művelet végén a komposzthoz hozzákeverik a szaporítóanyagot hordozó gabonaszemeket, és megfelelő műanyag zsákokba töltik. A termesztés sikeressége a klímaszabályozáson múlik, erre speciális gombatermesztő létesítmények vannak.
A termesztés első szakasza a komposzt átszövetése a gombafonalakkal, ehhez pedig igen magas hőmérséklet és magas páratartalom szükséges. A termőtestek megjelenéséhez megint más körülmények kellenek, növekedésükhöz pedig 20-25 °C körüli hőmérséklet és 85-90% páratartalom kell, de ezen kívül sok friss levegő és teljes sötétség. A zsákok környékét meg kell locsolni egy kis vízzel, hogy átnedvesedjen, de a víz a tápközeggel ne találkozzék. Az első szedés a zsákok elhelyezése után 32-38 nappal történhet. A szedését szinte teljes sötétségben végzik, a leszedett gomba pedig nagyon kényes és érzékeny. Gyorsan kinyílik és kiszárad, ahol pedig a pára lecsapódik, ott elnyálkásodik, és ha megfogják, barna foltok lesznek a kalapján. Éppen ezért fehér cérnakesztyűvel szedik le, és kisebb dobozokba rakják. A megvásárolt gombát műanyag zacskókba visszük haza, de otthon ki kell tenni egy tálra, és csak a feldolgozás pillanatába nyúljunk hozzá.
A laskagomba termesztése
A másik nagy mennyiségben termesztett gomba a laskagomba. Számos laskafaj terem vadon. A magyar laskagomba jó beltartalmi értékeivel igen kedvelt nyugat-európában. Alacsony a kalóriatartalma, viszont igen jelentős vitaminforrás. A benne lévő ásványi anyagok közül kiemelkedik a kálium és foszfor.
A laskagomba sokkal egyszerűbben termeszthető, mint a csiperke. Nem igényel olyan gondosan összeállított komposztot, megfelelően tiszta, egyszerűen hőkezelt szalma cellulóztartalmának lebontásával építi termőtestét. A csíranövekedéshez és az átszövetéshez megfelelő körülményeket kell biztosítani. A perforált fóliába csomagolt nedves szalmán megindul az átszövés, és a szalma közben felmelegszik. Az anyagot meg kell óvni a túlmelegedéstől és a kiszáradástól. A szalma maghőmérséklete 26-28 °C, az átszövés pedig 2-3 hétig tart. A termőtestek növekedéséhez fény szükséges, és rendszeres szellőztetéssel kell csökkenteni a hőmérsékletet, de a megfelelő páratartalmat (80-90%) biztosítani kell. Általában a termőtestek 19-22 nap múlva jelennek meg.
A jelenleg forgalomban lévő hibridfajták bőtermők, gyors fejlődésűek, az átszövetés és a termőre fordítás nem igényel különösebb beavatkozást. Általában közepes méretűek és a fajták különböző színűek; világos- vagy sötétbarna, sárgás, rózsaszín, szürke. A szín árnyalata függ a megvilágítás erősségétől. Nagyon lényeges, hogy termesztéskor nem használnak vegyszereket.
Laskagombát termelhetnek farönkön is. A gombafonalakkal átszőtt rönköket árnyékos, szélvédett helyen 3/4 részig kell a földbe süllyeszteni. A rönk környékét nedvesen kell tartani, mert ez elősegíti a gombatestek kifejlődését.
A kitermelt gombát nem kell meghámozni, viszont alaposan meg kell mosni! A laska hajlamos a penészedésre és fóliába csomagolva befülledhet, megromolhat. Ha nyálkásodik és kellemetlen szagú, inkább dobjuk ki az egészet ne válogassuk!