Több mint 57 éve: Ezermester

Egy régi Ezermester olvasótól kaptuk ezt a nagyon kedves levelet.

Tisztelt Szerkesztőség!

Legutóbbi lapszámukban arról írtak, hogy az Ezermester 1958 óta szolgája olvasóit, és erre büszkék. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban leírjak néhány gondolatot. 

Az ötvenes évek elején néhány lelkes, technikát szerető, nagy tudású ember kezdeményezésére elindult a barkácsolást támogató szakirodalom írása. Ehhez az akkori politika is segítséget nyújtott. Sorra jelentek meg a Kis Technikus Könyvtár kötetei és elindult egy havonta megjelenő folyóirat, az Ifjú Technikus 1952-ben. Ez a folyóirat aktuális technikai ismertetés mellett jó néhány oldalon barkácsolási ismereteket közölt. A folyóirat 1956 végén szűnt meg. 1957 januárjától a technikai ismertetést a Népszerű Technika folyóirat folytatta, míg a barkácsolás ismereteit az újonnan megjelenő Ezermester közölte. Tehát egy évvel korábban indult, mint ahogyan lapszámuk írta.(Valóban eltévesztettük, elnézést érte. Természetesen az 1957 januári lapszám – is – megtalálható szerkesztőségünkben, és az Oldtimerben is fent van. A szerk.)

Szeretném néhány személyes gondolatomat is leírni. 1958 szeptemberében kezdtem el a gimnáziumi tanulmányaimat, és akkor vásároltam meg az első számot. Azóta minden számot megvásárolok. Időközben sikerült a korábbi számokat is megszereznem. Így büszkén írhatom, hogy az Ezermester minden száma a birtokomban van, beleértve a kb. 30 db Kiskönyvtár köteteit is. A régiek nagy részét Antikváriumok révén sikerült megszereznem. Kb. 10 évvel ezelőtt gondoltam arra, hogy az Ifjú Technikus példányait is meg kellene szerezni. A könyvtárban ugyanis nem sikerült ezeket a 60 évvel ezelőtti példányokat megtalálni. Azóta 34 db-ot sikerült begyűjteni.

Meg kell emlékeznem az Ifjú Technikus felelős szerkesztőjéről, Sztrókay Kálmánról. Jelentős szerepe volt az Ezermester megindításában, de sajnos az első példányt már nem érte meg. Eredetileg geológiai professzor volt. Sok technikai ismertető mű szerzője. Tudomásom szerint 6 db kísérletező, illetve barkács könyvet is írt, melyek szintén birokomban vannak. 

Végül arról írok, hogy mit adtak nekem a barkácsolási folyóiratok, könyvek. Kedvet csináltak, az amúgy is meglévő érdeklődésem kiszélesítésére. Rendszeresen kezdtem el szerelgetni, kis rádiókat építeni. Sajnos abban az időben egy 65-ös satu, kézi fúrógép, vagy egy forrasztópáka megvétele nagydolog volt. Zsebpénzből sokáig tartott összespórolni. Barátaimnak elmeséltem, mit csináltam, fizikai és kémiai kiselőadásokat tartottam. Mérnöki diplomát szereztem. Többféle szakterületen dolgoztam, komoly elismeréseket kaptam. Mint kutató-fejlesztő mérnök mentem nyugdíjba. 

Életem vége felé elmondhatom, leírhatom, hogy a barkácsolás végigkísérte az életemet. Nemcsak hasznos időtöltést jelentett, hanem hozzásegített a sikeres munka élményéhez is. Ma már az unokámnak mesélem és mutatom a szerszámok használatát. Együtt gyönyörködünk a gőzgép és villanymotor modelleim működésében. 

Tisztelettel és barkácsüdvözlettel:
Hegymegi Kiss György