Fogasok

A fogas szót hallván, a legtöbb emberben a ruhaneműk alkalomszerű tárolására szolgáló ruhafogas képe merül fel. Nos, ez érthető, hiszen a lakásba, irodába lépve a ruhafogasok e helyiségek nélkülözhetetlen berendezési tárgyai. Ezek vagy külön álló és több ágú rúdfogasok, vagy falra, netán ajtóra szerelt fogas-sorok. Az utóbbiak előnye, hogy csekély a helyigényük, mivel felszerelésükhöz csupán több-kevesebb szabad falfelületre van szükség. A lábon álló rúdfogasok viszont többnyire kihasználatlan sarkokba kerülnek, így teret igényelnek. A fogas-sorok pl. az előszobákban is nagyon gyakoriak, bár újabban a tervezők a hagyományostól eltérő újszerű megoldásokkal bővítették ezek választékát.

A sorfogasoknak azonban tagadhatatlan előnye, hogy viszonylag csekély helyigény mellett áttekinthetővé is teszik a tárolt holmikat. Az is az előnyük, hogy a mindenkor rendelkezésre álló helyhez igazodnak, és bármilyen tárgy tárolására alkalmasak, feltéve, hogy maga a fogas vagy az akasztó alkalmas magának a tárgynak a megtartására. Ez viszont nem jelenti azt, hogy mindenkor speciálisan kialakított fogasra van szükség, a tárgyfelakasztása akár egy utólag ráerősített akasztóval is megoldható.
A sorfogasok az ún. egyes fogasokból is kialakíthatók, ám arra ügyelni kell, hogy ezek mindig olyan távolságra kerüljenek egymástól, hogy a ráakasztott holmi könnyen le is akasztható legyen a horgáról. E célra inkább az egyágú, tehát felső kihajló résszel nem kombinált fogasok a megfelelőbbek. A kombinált, kettős fogasok elsősorban ruhafogasként használhatók előnyösen.

Az egyágú fogas akasztók szinte bármilyen helyiségben nagyon hasznosak, ahol tárgyak, eszközök könnyen elérhetővé tétele a cél. E fogasok bármilyen felületre csavarozással egymás mellé, akár több sorban is felerősíthetők. Elhelyezésükkor ügyelni kell arra, hogy egymástól ideális távolságra kerüljenek, ne gátolják a tárgy leemelését.
Az akasztóhorog mérete sem lényegtelen, ez inkább legyen karcsú, mint testesen vaskos, mert ezekre nehezebb a tárgyakat ráakasztani. A felerősítésük teherbírását pedig mindig a tárgy súlyához igazodva, és túlméretezve célszerű megoldani. Ha közvetlenül a falra kerülnek, akkor mindig a megfelelő és a falba süllyesztet dübelt kell a szilárd rögzítésükhöz használni, ha viszont valamilyen egyéb tartólapra, akkor annak a rögzítését az összes tárgy súlyához igazodva ajánlatos megválasztani.

A fogasok alakját mindig a tárgy méretéhez és a helyiség berendezésének stílusához igazodva ajánlatos kiválasztani. E tekintetben a választék szinte elbizonytalanítóan bőséges. Az antiktól a ma divatos minimál formákig változatos formavilágú fogasok között lehet választani. Ezek ugyan néha szemre nagyon tetszetősek, ám használatuk pont ezért kissé bonyolult. Ami tetszetős, az nem mindig praktikus is. A bevonatuk sem mellékes, hiszen a különféle antik bronz, matt vagy fényes króm bevonatúak többe kerülnek, mint pl. a puritán festett felületűek. Igénytelenebb helyekre és célokra azonban ezek is megfelelnek.
Konyhákba, fürdőszobákba inkább a könnyebben tisztítható krómozott felületűek a megfelelőbbek. Ezeket a szokásosnál gyakrabban ajánlatos tisztítani a szennyes lerakódások miatt, hogy hosszabb ideig megőrizzék eredeti eleganciájukat. Előszobákba pedig a berendezéstől függően ezeken kívül a fényes vagy antikolt réz, illetve bronz, esetleg a matt króm felületűek a kedveltebbek. Ezeket főként a nem használt részeiken kell időnként letisztítani.
Aki tehát gyakran használt holmijait fogasokon kívánja tárolni, több szempontra ügyelve válassza ki a céljaira legmegfelelőbbet, mert a divatos termékek használatukat tekintve unpraktikusak is lehetnek.