Terasz problémák

A teraszok szerkezeti kialakításakor a vasbeton lemez szerkezeti folyamatossága miatt a koszorú hőszigetelése gyakran megszakad, vagy el is marad. Az így kialakuló hőhíd hatására a felületen párakicsapódás jön létre, ami rontja a szigeteletlen felület hővezetési tényezőjét. Ez pedig penészesedést, gombásodást okozhat. Ezt a terasz méretezett hőszigetelésével lehet megelőzni.
A nagyobb méretű teraszoknál gyakran előforduló hiba a nem megfelelő nagyságú dilatációs mezők kialakítása. Ilyen esetekben sokszor az aljzatbeton, sőt még a burkolat lapjai is megrepedhetnek, eltörhetnek. A dilatációs mezők 10-12 m2-esek lehetnek, és az aljzatbeton dilatációinak vonalában a szigetelést és a burkolatot is dilatálni kell. Sőt, a negatív sarkoknál a szigetelésbe hajlaterősítő szalagot kell erősíteni, a burkolatba pedig dilatációs profilt kell beépíteni.

Gyakorinak mondható hiba az is, hogy a külső teraszok felülete nem a szükséges 2 %-os lejtésű, ezért szélein a víz nem képes akadálytalanul lefolyni. Ez különösen a téli időszakok után okoz a burkolatban károkat, mert a lapok alá szivárgó és ott megfagyó víz a burkolólapokat és az aljzatot egyaránt károsítja. Sőt az épület szerkezeti részeit is veszélybe kerülhetnek.
Különösen akkor okozhat jelentős károkat, ha a teraszra nem került még a burkolás előtt megfelelő vízszigetelés. Ez védi a teljes felületet, valamennyi lezárást, csatlakozási helyet a beázástól, szivárgástól. A szigetelésnek is követni kell a 2%-os lejtést, nehogy a megálló víz eláztassa a ház oldalfalát. Ezt modifikált, öntapadó bitumenes-, vagy műanyag szigetelő lemezekkel, illetve cementkötésű, kétkomponensű repedésáthidaló és víznyomásálló kenhető szigetelő anyaggal lehet megoldani. Ez utóbbi előnye a bitumenes lemezekkel szemben, hogy csak 2 mm vastagságú, ezért a terasz rétegvastagsága alig változik. További előnye még, hogy közvetlenül lehet a burkolólapokat ráragasztani, és az aljzatnak sem kell tökéletesen száraznak lennie. Megfelelő felhordásával a felfagyásokat és a talaj sóinak a felszivárgását is megakadályozza, amelyek egyébként gyengíthetik a ragasztó hidraulikus kötését.

A falak és a burkolandó felületek csatlakozásánál a hóhatár fölé kell érnie a szigetelésnek, hogy megakadályozza az oldalfalak esetleges felázását. Természetesen a rétegrendek fagyállósága alapkövetelmény.
Gyakori hiba az is, hogy a teraszok szélein a víz nem tud akadálytalanul lefolyni, és így a terasz burkolat oldalát áztatja. Ez előbb utóbb vakolat felválásokat, komolyabb esetekben pedig szerkezeti károkat okoz. Ez csak úgy kerülhető el, ha a teraszok szélén megfelelő vízelvezetés kerül kialakításra. Erre valók a speciális vízelvezető idomok, amelyek meggátolják, hogy a lefolyó csapadékvíz az oldalfalakon csurogjon le, és az elvezetésről is gondoskodik. Az oldalfelületeken túlnyúló burkolólapok ezt csak abban az esetben biztosítják, ha vízorr kiképzésű lemezelés kerül alájuk, amelyről akadálytalanul csepeghet le a csapadékvíz.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a burkolólapok a hőmérséklet ingadozásának hatására változtatják a méretüket. A hőtágulásból adódó mozgásokat a fagyálló ragasztó nem képes elviselni. Ilyen felületek burkolásához csak flexibilis ragasztót szabad használni, és a fugázáshoz is kimondottan flexibilis hézagkitöltő anyag alkalmazandó. Tágulási hézag szükséges valamennyi hajlatban, és az eltérő anyagok csatlakozása mentén is, amelyeket rugalmas hézagkitöltő anyaggal kell besimítani.

Ami pedig a burkolólapokat illeti; csak csúszásmentes felületűek a megfelelők. Mezítláb a vizes felületek ugyanis balesetveszélyesek, amit az érdesebb felületű lapok leragasztásával lehet elkerülni. Természetesen ezek mindenkor fagyálló minősítésűek legyenek, mert csak az ilyenek képesek elviselni az időszakonként bekövetkező jelentős hőingadozásokat.
E követelmények betartására még akkor is ajánlatos nagy figyelmet fordítani, ha a különféle feladatokat szakemberek végzik, mert ez garantálhatja, hogy a terasz később nem okoz majd kellemetlen és körülményesen javítható hibákat.