Frisslevegős rendszer talajhőcserélővel

A háztartások energiaszükségletük 77%-át helyiségfűtésre fordítják. A légtömör épületszerkezetek és a jó szigetelés már megfelelő kezdet ahhoz, hogy kevesebb energiát használjunk fel. A hővédelmi és energiatakarékossági szabályozásoknak megfelelően a házakat egyre jobban szigetelik, ez azt jelenti, hogy a hőveszteségi értékek összességében egyre csökkenek.
A hőveszteségek az épületszerkezetek hőátbocsátásából és a szellőzés hőveszteségéből állnak össze. Régi épületeknél a szellőzési hőveszteség részaránya kicsi volt a falak hőátbocsátásához képest, ma azonban pont fordítva van, köszönhetően a tömítettségnek és szigetelésnek. A legnagyobb megtakarítási potenciál tehát a szellőzés területén van.
A hővisszanyeréses, szabályozott lakásszellőztetés a leghatásosabb eljárás a további energia-megtakarításban. A rendszer fő feladata, hogy gondoskodjon a lakóépületek folyamatos friss levegő ellátásáról, és egyidejűleg az elhasznált, káros anyagokat is tartalmazó levegő és pára elszállításáról. A frisslevegős rendszer a páramentesítésen túl megoldja a külső levegő portól, kipufogógáztól és pollenektől való megtisztítását is, ezáltal megóvja mind a bentlakók egészségét, mind a lakóépület állagát.

A kereszt- és forrásszellőztetés gondoskodik arról, hogy egyrészt az egész lakóépületet egyenletesen átjárja a friss levegő, kiszorítva az elhasznált levegőt, másrészt zaj- és huzatmentes módon történjék meg a szükséges légcsere. A légáramot ventillátorok továbbítják. Az ehhez szükséges energia csekély mértékű, egy egész családi ház befúvásának és elszívásának az áramszükséglete alacsonyabb, mint egy izzólámpa áramfelvétele. A speciális, lapos légcsatornák segítségével lehetségessé vált, hogy az összes csővezeték a padlóba kerüljön (azaz a teljes légcsatorna hálózat a lakótéren belül kerüljön elhelyezésre), minimalizálva ezáltal a friss levegő hőveszteségét.

A levegő-talaj hőcserélő

A levegő-talaj hőcserélővel kombinált szellőztetőrendszer a talaj energiatároló kapacitását használja ki egy, a talajban vízszintesen fektetett csőhálózat segítségével. A talajhőcserélők elve azon alapul, hagy a talaj hőmérséklete (a földfelszíntől mért 1,3 méteres mélység alatt) megközelítőleg állandó, kb. 7-13 °C, ami a földben elhelyezett csőhálózaton át a téli időszakban bevezetett friss levegő előmelegítésére, nyáron pedig hűtésre használható. A levegő-talaj hőcserélőnek köszönhetően extrém magas, illetve extrém alacsony külső hőmérsékletek esetén is 20-26 °C között kell mozognia egy átlagos épület belső hőmérsékletének. Ezzel egy időben gondoskodni kell az előírt frisslevegő-ellátásról is.

E feladatok nagy része kielégíthető a levegő-talaj hőcserélő rendszerekkel, amelyek a nagy hőmérsékletkülönbséget a külső friss levegő és a belső klíma között minimálisra csökkentik. Ez nemcsak növeli a lakókomfortot, de jelentős energia-megtakarítást is eredményez, mind a téli fűtés, mind a nyári hűtés esetén.
A talajhőcserélővel jó minőségű levegő a megfelelően kialakított rendszer révén érhető el. Nagy hosszmerevségű csövek alkalmazásával elkerülhető a süllyedésből származó ívekben (vízzsákokban) a nyáron keletkező kondenzvíz összegyűlése, elfertőződése baktériumokkal, dohosodása. Ezért fontos mindig a megfelelő merevségű, semmiképp nem flexibilis csövek telepítése.

A következő szempont, amit a kollektorcsövek kiválasztásánál figyelembe kell venni, a csövek szerkezete. A bordásfalú, illetve többrétegű habos csövek a gyártás és a fektetés során keletkező légzárványok miatt kisebb felületen képesek a hőcserét végrehajtani. Ilyen csövek fektetésekor különösen oda kell figyelni a tömörítésre, eliszapolásra, de még szakszerű fektetés esetén is a bordák belsejében lévő levegő szigetelő hatása a hatásfok csökkenését idézi elő.
Még két szempont, ami nélkülözhetetlen, ha hosszú ideig élvezni akarjuk rendszereink előnyeit. Az első és elengedhetetlen tulajdonság az antimikrobiális belső réteg, amely nélkül a csövekben a párás környezetnek köszönhetően elszaporodnak a különböző mikrobák, és ennek következtében fertőzött levegőt juttatunk az épületbe.

Végül, de nem utolsósorban érdemes megemlíteni a csövek radonzáró tulajdonságát. A radon a talajban található urán és a tórium természetes bomlásából származó anyag, amelyet a szellőztető rendszerünkkel az épületbe juttatva, annak koncentrációja határérték fölé dúsulhat.

A talajhőcserélő tervezésének alapelvei:

• 200 mm átmérőjű, min. 2 m mélyen a földben elhelyezett vezeték, 1-2 %-os lejtéssel a kondenzátum elvezetése miatt
• a vezeték hossza 20-25 m, max. 30°-os töréssel, ami a vezeték tisztítása szempontjából még megengedett
• a vezeték anyaga PVC, (PP, PE csatornacső, 200 mm átmérővel, sima, tömítőgyűrűs csatlakozásokkal
• ajánlott talaj: nedves, agyagos föld, (homok, kavics nem ajánlott)
• 800 mm átmérőjű légbeszívó akna polipropilénből

Hővisszanyerés

A központi hővisszanyerő készülék különösen az alacsony hőigényű családi házak (kb. 200 m2 alapterületű és 10 kW hőigényű) elengedhetetlen tartozéka. A különböző hővisszanyerő-szellőztető készülékek működésének alapelve teljesen megegyező, energiaforrásként a helyiségekből elszívott levegőt használják. A magas hatásfokú keresztáramú hőcserélő biztosítja a befújt, friss levegő előmelegítését, amivel az elhasznált levegő hőtartalmának 90 %-át képes visszanyerni.
A kereszt-ellenáramú hőcserélőkben a légáramok egymástól mindig elkülönítve haladnak, így a szennyeződés, illetve páratartalom a bejövő, friss levegő felé nem kerül átadásra. A gépben finom szűrő van elhelyezve, ami a legkisebb részecskéket (pollen) is megfogja, ezért a házba mindig tiszta, friss levegő jut.