Dézsató és terasztó

Elegendő hely hiányában sem kell feltétlenül lemondani egy-egy kisebb méretű tavacska elkészítéséről. A dézsató és terasztó gyorsan megvalósítható, könnyen gondozható formája a mini tavaknak. A dézsató elkészítése egyszerűbb, hiszen csak egy fadézsára van szükség, amit tófóliával gondosan kibélelünk. Erre egyrészt azért van szükség, hogy a víz ne szivároghasson ki a dézsából, másrészt a fa részeket károsítja az állandó nedvesség, ezt is megelőzhetjük a tófóliás kibéleléssel.
Tófóliát többféle vastagságban vásárolhatunk. Minél vastagabbat veszünk, az annál strapabíróbb, de annál nehezebb is egyben formára hajlítani, mondjuk ha dézsát bélelünk ki vele. Ezért elegendő egy vékonyabb tófólia is erre a célra. Hagyományos fekete fóliát ne használjunk, mert az nagyon sérülékeny, míg a tófólia sokkal rugalmasabb, gumihoz hasonló tapintású, és viselkedésű.

A dézsatónak a dézsa méretarányaiból adódóan viszonylag kicsi a vízfelülete, de mély. A terasztónak nagyobb a vízfelülete, de kisebb a vízmélysége. Ha van rá lehetőségünk, érdemes a kerttőt kombinálni, egy sekély terasztóba behelyezhetünk egy dézsatavat, és akkor sekély-, és mélyebb vízi növényeket egyaránt tarthatunk bennük. Ebben az esetben a dézsa felületkezelésére különös gondot kell fordítani annak élettartamának megőrzése miatt, hiszen itt folyamatosan vízben áll majd.
A terasztó elkészítéséhez gerendákra lesz szükségünk, melyeket négyzet, vagy téglalap alakban helyezzünk le a megfelelő helyre, és ácskapoccsal rögzítsünk egymáshoz. Ha mélyebb terasztavat szeretnénk, akkor több gerendasort is egymásra helyezhetünk, de ügyeljünk, hogy az egymáson levőket is rögzítsük. Így elkészült a terasztó kerete, ezután itt is a tófóliás kibélelés következik. A tófóliát érdemes helyenként leragasztani, mert így feltöltéskor sem mozdul el a keretben. A terasztó ideális vízmélysége 20-30 centiméter. Ez arra is alkalmas, hogy a kinti, kerti tavakba használatos vízpumpákat, mini szökőkutakat beletegyünk.

Terasztavak feltöltése

Amikor elkészültünk a fóliás béleléssel, elkezdhetjük vízzel feltölteni a kis tavat. Amíg nincs teljesen feltöltve, addig a tófólia ráncait még eligazíthatjuk, hogy olyan helyre kerüljenek, ahol kevésbé látszanak. A tó aljára kavicsot szórhatunk, és néhány nagyobb követ is beletehetünk díszítő jelleggel. Érdemes a színek összeállítására figyelni: a tófólia fekete, vagy sötétszürke, ezeken nem sok minden látszik. Ha fehér, vagy világos apró kaviccsal szórjuk be a terasztó alját, és arra néhány nagyobb sötét követ teszünk, akkor az jól kiemeli majd a vízinövények, esetlek a később betelepített halak színét. Dézsatónál ez kevéssé érdekes, hiszen az a nagyobb mélység és kisebb felület miatt inkább oldalról szemlélve lesz látványos.
A terasztó arányait tekintve más, mint a dézsató, de más, mint egy akvárium is, ezért a növényeket is eszerint kell elrendezni benne. Míg egy akváriumban oldalról kell, hogy látványos legyen a kompozíció, itt ugyanez felülről lesz érdekes.

Betelepítés növényekkel

A növényeket célszerű cserepekbe ültetve lesüllyeszteni a terasztó vagy dézsa aljára. A cserépbe tegyünk tőzeget, amibe a növények gyökereikkel kapaszkodnak majd, a tetejére pedig kavicsréteget, ami megakadályozza, hogy a növények ültető közege a vizet szennyezze.
Korábban már írtunk arról, hogy a vízinövényeket különböző mélységi zónákba sorolva ültessük be a számukra megfelelő mélységbe. Az iszapban gyökerezőknek kell az előbb említett cserepe megoldás, a vízen úszóknak és a hínárféléknek nem, hiszen azok életmódjuktól függően vagy a víz teteén vagy a vízben lebegnek.

A vízi-, és mocsári növényekre általában jellemző (és a szárazföldiektől ez jelentős eltérés), hogy a számukra szükséges tápanyagokat egész testfelületükön veszik fel. Tehát ha van is gyökerük, az leginkább rögzítési célokat szolgál. Így a növényeknek szükséges tápanyagokat a vízbe kell adagolnunk.

Ezzel azonban érdemes óvatosan bánnunk, mert a túlzott tápanyag-ellátottság, főleg magas hőmérséklettel és sok fénnyel párosulva algásodást indíthat el, ami egy ilyen kis tóban sokkal rondább képet fest, mint egy nagyobb méretű kerti tó esetén. Az algásodást itt vegyszeresen nem tudjuk akadályozni, hiszen az a többi növényre esetleg a betelepített állatokra is kedvezőtlenül hatna. Ha mégis beindul az algavirágzás, akkor próbáljunk olyan körülményeket teremteni a terasztóban, ami kedvezőtlen az algák számára.
Ilyen lehet a víz mozgatása vízpumpával, valamilyen szökőkút adapter üzemeltetésével. Árnyékolhatjuk a tavat, és hűthetjük a vizét. Ez a víz részbeni cseréjével oldható meg, ami egyben csökkenti a víz oldott tápanyagtartalmát – ez szintén kedvezőtlen az algáknak, így kedvező a tavunk számára.

Növényeket gyűjthetünk is

Bár az akvarisztikai szaküzletek és a kertészeti árudákban nagy a választék vízinövényekből, mi magunk is begyűjthetünk belőlük kirándulásaink során. Hazánkban nagyon sokféle vizes élőhely van, ahol a dézsatavunkba is alkalmas növényekre lelhetünk. Patakpartok, folyók, holtágak, tavak növényzetének egyes tagjai mind alkalmasak lehetnek arra, hogy otthon neveljük tovább azokat. Hazánk növényvilágában éppúgy találhatunk nagyon szép, mutatós példányokat, mint ha távoli tájak egzotikus növényeivel szeretnénk mini tavunkat betelepíteni. Arra ügyeljünk, hogy vízi és mocsári növényeket ne szedjünk természetvédelmi területről, valamint ha egy védett fajt szeretnénk nevelni, akkor azt kereskedelmi forgalomból vegyük, ne mi gyűjtsük be.