Csempét a csempére

A régi burkolatra új csempe felragasztása természetesen számos megkötöttséggel is jár. Először is a fogadó felületnek megfelelő szilárdságúnak kell lennie. Ez a lapok végig kopogtatásával könnyen ellenőrizhető. Néhány meglazult lap azonban még nem akadály, de ha több lap vagy nagyobb felület kongó hangot ad, az már gondot okozhat, esetleg akár az összes lap leverését is szükségessé teszi. Csak néhány laza lapot egyszerűen le kell vésni, és a helyüket kiegyenlítő habarccsal, vagy vastagágyazású csemperagasztóval kell feltölteni, majd síkba munkálni. A foltozás azonban legfeljebb 2 cm vastagságú lehet. Ez még mindig előnyösebb, mint a teljes burkolat eltávolítása.

Az is fontos, hogy vízvezetékek nyomvonalán ne változtassunk. Kisebb igazítások ugyan megoldhatók, de ezeket még az új burkolat felrakása előtt kell elvégezni. Problémát jelenthet az is, hogy az új burkolat síkja legalább 10 mm-el távolabb fog kerülni a régi felületeknél. A vízvezetékeknél a megrövidült csőkiállások is problémát okozhatnak, és a berendezési tárgyak felerősítése is némi gondot okozhat. Ha ezek a körülmények nem elháríthatatlanok, akkor semmi akadálya az új burkolat régire ragasztásának.

Azt azért jó tudni, hogy a csempe csempére ragasztása a biztos tapadás érdekében alapos aljzat előkészítést igényel. Nemcsak alapos zsírtalanítást igényel a régi csempék felülete, hanem ezen felül ajánlott a teljes felületüket sarokcsiszolóra erősített csiszolóvászonnal alaposan lekoptatni. Ezzel jelentősen növelhető a majd ezt követően felkent, és tapadóhídként használt anyag kötése. Tapadóhíd masszáját vékony rétegben kell a régi burkolat felületére kefével, festőhengerrel vagy akár ecsettel felhordani. Ezek a vizes diszperziós egykomponensű folyadékok gyorsan, alig 1 óra alatt megszáradnak. Ez a réteg azonban nem egyenlíti ki az esetleges felületi egyenetlenségeket, az majd a lapok felragasztásához használt csemperagasztóval, és a lapok egyenkénti, egyenesbe állításával korrigálható.

Az így előkészített felületre most már felragaszthatók az új burkolólapok. Kimondottan flexibilis csemperagasztót kell használni. A vékonyágyazású anyagot alapos bekeverése után előbb egyenletesen elterítve célszerű felhordani, ezt követően 6-8 mm-es fogazott lappal áthúzva lehet kialakítani az ideális, 4 mm-es rétegvastagságot. A fogazott lap ferdén tartásával szabályozható a ragasztó egységes vastagsága. Ez azonban függ a kerámialapok hátoldali bordázottságától is. Belső térben ugyanis elég a lapok hátoldalának 65 %-os fedettsége, amit a 4 mm-es ragasztórétegbe nyomásával könnyen biztosítható, és még a szintbehozásra is módot ad.

A lapokat a burkolásnál a szokott módon, hálóba rakva kell egymást követően felrakni, mégpedig megfelelő méretű fugakeresztekkel biztosítva köztük az egységes távolságot. Síkba állításukat egyenes léccel átlós- és kereszt irányban is ellenőrizni kell. A sarkok és a legfelső lapok élének lezárását megfelelő színű és méretű műanyag vagy alumínium élzáró alkalmazásával érdemes biztosítani. Ezeket a perforált száruk habarcsba ágyazásával kell rögzíteni, majd a lapokat a felhajlított élükbe kell illeszteni. Pozitív sarkoknál az élzárók külső élét a már felrakott lapok széléhez illesztve kell a megfelelő pozícióba hozni, hogy azzal szintbe kerüljenek.

A kerámia lapok kiválasztása

Az új kerámia lapok kiválasztásakor lehetőleg az eredetinél nagyobb méretűeket érdemes választani, mert ezekkel gyorsabban lehet haladni, és látványosabb lesz a burkolat összhatása is. A burkolás előtt ajánlatos egy fektetési tervet is készíteni, ami segít a szükséges lapmennyiség kiszámításához, különösen akkor, ha a nagyobb felületű falrészeket eltérő méretű és színű lapokból képzeljük el, és esetleg még bordűr elemeket is használunk majd. Ezzel módunk lesz bizonyos felületi tagolásra, ami még az azonos lapokkal burkolt felületeknél is nagyon dekoratív hatást ad az új burkolatnak.

A fugázást csak a ragasztó megkötése után végezzük el, amihez 24-48 óra szükséges. Bármilyen flexibilis fugázó anyag megfelel a célnak, ám vizes környezetben célszerű vízlepergető hatású fugázó anyagot használni. A fugaközökből természetesen a hézagolók eltávolítása után el kell távolítani a ragasztómaradványokat, és csak ezt követően lehet a masszát a résekbe simítani, majd nem árt ezek tömörítése sem.

Ezzel a technikával ideális esetben akár pár nap alatt új külsőbe öltöztethetjük otthonunk csempézett helyiségeit. Ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy a felújítás miatt mennyi ideig nem-, vagy csak nagyon korlátozott körülmények között használhatjuk e helységeket, és közben szinte nem kell számolnunk számottevő sittel, piszokkal sem. Az ilyen felújításoknál mindig tartsuk be a gyártói utasításokat, és az újonnan burkolt felületek egyenességére is fokozottan ügyeljünk. Ezzel még a régi, nem túl igényesen felrakott burkolati egyenetlenségeket is korrigálni lehet.