Karácsonyfa, nem csak egy hétre

Az örökzöldek ősibbek, mint a lombhullatók. Bolygónkon 400 millió éve alakult ki a növényi élet, a fenyők ősei pedig már 200 millió éve itt élnek. A ma ismertek jelenlegi formájukban nagyjából 60 millió évvel ezelőtt alakultak ki. A növények egy örökletes és a környezeti tényezőkhöz alkalmazkodott ritmusban élnek. Ez a lombhullató fákon jobban észrevehető, hiszen minden évszakban teljesen más képüket mutatják, ám e ritmus például a fenyők életében is megvan, csak számunkra, emberek számára ez kevésbé észrevehető.

Az örökzöldek jelentősen eltérő életmódot követnek, mint a lombhullató fák. A lombjukat az örökzöldek is hullatják, de nem egyszerre, így nem „kopaszodnak” meg télire. A különbség oka vélhetően abban rejlik, hogy a fenyőfélék és más örökzöldek ősibb növények, mint a lombhullatók. Tehát a lombhullatás, és az ezt követő pihenőidőszak később alakult ki a növényvilágban. Ennek oka a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás lehetett.

A hideget bírják, a fagyott talajt kevésbé

Legfontosabb, hogy mivel az örökzöldeknek télen is van lombjuk, így ekkor is vesznek fel vizet a gyökereiken keresztül – nem sokat, de arra a kevésre nagy szükségük van. Amennyiben a talaj hosszú ideig átfagy körülöttük, akkor ez a relatív vízhiány a pusztulásukat is okozhatja. Ekkor van víz a talajban, csak épp fagyottan, szilárd halmazállapotban, ami gyakorlatilag felvehetetlen a növények számára. Emiatt a fiatalabb növények tövét takarjuk vastagon lombbal, így alattuk a talaj nehezebben fagy át, vagy hamarabb felolvad. Nagyméretű idősebb példányoknál ez szükségtelen már, hiszen a fagyhatárnál mélyebbre lenyúlnak a gyökereik. A törpe változatoknál azonban idősebb korukban is szükséges lehet a takarás, mert sekélyen gyökereznek. A kőedénybe ültetett örökzöldek vannak a fagy miatti relatív vízhiányból eredő kiszáradásnak legjobban kitéve.

Ha esetleg lesz hó idén…

Bár teleinken egyre kevesebb a hó, ha mégis lenne, akkor az örökzöldekre hullott havat még frissen rázzuk le, mert anyagcseréjüket ez kedvezőtlenül befolyásolja, és ágak törését is eredményezheti a hó okozta terhelés. De ha már rájuk fagyott a hó, akkor inkább hagyjuk, hogy majd a következő olvadás letakarítsa, mert számtalan apró sérülést okozhatunk a leveleken azzal, ha ilyenkor távolítjuk el a havat. Amennyiben már a tűlevelekre ráfagyott havat ütögetjük le a növényről, akkor több kárt csinálunk, mint hasznot. Az így okozott sérüléseken keresztül később óriási lesz vízvesztesége a növénynek, ami a pusztulásához is vezethet. Csapadék híján – mivel szeretik a párásabb mikroklímát –, meghálálják, ha este, vagy kora reggel vízzel permetezzük a lombjukat, szinte átmosva az egész növényt – főleg majd a nyári időszakban. Ez nem csak a pára, hanem pormentesítés miatt is jó; a leveleken a por árnyékol, gátolja a fényt, ami miatt lassabban fejlődhet a növény.

Így óvjuk a karácsonyfát, hogy élő fenyő maradjon

A gyökeres karácsonyfát célszerű fagymentes, de hűvös helyen tartani az ünnepekig, és lehetőség szerint minél kevesebb időt töltsön a fa a meleg szobában. Tegyük egy nagy vödörbe a tövét, és szórjuk körbe homokkal. Ez jól tartja a növényt, de csak akkor, ha a homokot folyamatosan nedvesen tartjuk, és azt is meghálálja a növény, ha naponta vízzel megpermetezzük leveleit, ameddig bent van. Nem feltétlenül a szobában, inkább előszobában, vagy a lakás leghűvösebb helyiségében állítsuk fel az ünnepekre a gyökeres karácsonyfát. Pár napos bent tartózkodása után néhány napig szoktassuk hidegebb hőmérséklethez, és ha nem fagyott a talaj, akkor ki is ültethetjük a kertbe. Fagyott talaj esetén ezzel tavaszig várni kell, addig is hűvös helyen, például a garázsban, a homokot rendszeresen nedvesítve várja meg a fa kiültetésének idejét.

A díszeket óvatosan tegyük fel, és vegyük le, olyan csíptetőket ne használjunk, ami az ágakon, leveleken sérülést okoz, mert e sérüléseken gyorsan távozik a víz a fából, tehát egy fenyő képes úgy is kiszáradni, hogy öntözzük, de annyi levélsérülést szenvedett, hogy azon keresztül emberi példával élve „elvérzik.” A kiültetésre szánt fán csillagszórót és gyertyát se égessünk. Az sem szerencsés, ha a fa a plafonig ér, mert minél kisebb a fa, annál könnyebben viseli az átültetéssel és a karácsonnyal kapcsolatos megpróbáltatásokat. Kis odafigyeléssel bármelyik fenyő tavasztól a kertünkben folytathatja az ünnepek utáni pályafutását.

És még fontos egy tipp

Ha gyökeres fenyőt vásárolunk az ünnepek előtt, annak az a szépséghibája, hogy azokat november végén, vagy decemberben szedték ki, tehát nem az ideális átültetési időben. Az ilyenkor felszedett növények elég hevenyészve vannak kiásva, nagy a gyökérvesztésük, a gyökérsérülésük mert gyorsan, sokat kell kitermelni.

Épp ezért érdemes olyan faiskolai árudákba elmenni, ahol esetleg találunk olyan konténeres fenyőket, melyeket nem mostanában szedtek ki, hanem vagy már évek óta konténerben nevelkedtek, vagy őszi cserepezésűek. A lényeg, hogy biztosabbak az olyan növények, melyek nem karácsonyi céllal kerültek az árudába, hanem azzal a céllal, hogy egy kertbe kerüljenek. Ezeknek a gyökerei nem sérülnek, így sokkal több esélyük van a túlélésre. Így decemberben ilyen fenyőket nem sokat és nem sok helyen találunk, de vásárolhatunk tuját, ciprust, cédrust és sok olyan pikkely- vagy tűlevelű örökzöld van, amely nem a klasszikus karácsonyi fenyőnek való, de ha ilyent veszünk, biztosan jó gyökere lesz. Kicsit extrém lehet egy tuja karácsonyfának, de szép is, örökzöld is, és az előbb leírtak miatt sokkal strapabíróbb is.